FADD TIZENÖTÖDSZÖR!

Ha jól számolom, bizony ez volt a tizenötödik faddi viadalom pályafutásom során. Először 1994-ben csobbantam a Duna holtág vizébe. Két év kimaradt közben valamikor, de azt kell mondanom eléggé jól ismerem már a pályát.

Idén a nagyatádi ironmanre készülve látogattam el a sprint OB-ra. Reméltem egy kicsit felkavarom az állóvizemet, mert az elmúlt napokban kevés kedvem volt edzeni, és a motivációm is kezdett kicsit elhagyni. Szerencsére a verseny felrázott „téli álmomból”.
A tervem eredménytől függetlenül az volt, hogy egy viszonylag könnyű úszás után nyomok egy erős bringás etapot, úgy hogy a végét még jobban megnyomom, majd futok abból ami marad.
Ezt 99%-osan sikerült megcsinálnom, és a felnőtt férfi futamban 4. helyen értem be.
Korosztályomban pedig győzedelmeskedtem.
Örülök, mert jó volt. Kerékpáron a tiszta időm 29:15 lett, úgy hogy azért volt szél rendesen. Az összidőm sem rossz: 58:45. Jól érzem magam, erősnek. Most már tényleg a célegyenesbe ért a felkészülésem. Remélem minden rendben lesz.
Az achillesem is nagyon szépen gyógyul, a BEMER gép jóvoltából. Én is a szkeptikusabb típusok közé sorolom magam, de ez tényleg fantasztikus. Sci-fibe illő gyógyulási történet. Az előző 1 hónapban nagyon sokat szenvedtem a lábammal, aztán 3 nap intenzív kezelés hatására azt kell mondanom, hogy már 90%-os az achillesem. Szinte már el is felejtettem. Ami káros hozadéka lehet a dolognak, az hogy nagyon keveset futottam júliusban. Heti 1-2 alkalom az átlag. Szóval az ironman-en nagyon le kell mennem alfába, és szívem legmélyéről kell küzdenem. Tudom mi vár rám, csak magamat kell legyőznöm, mint az előző kétévben,és minden lehetségessé válik…