KisTri Team SE

Egy héttel az ironman előtt egy újabb felkészítő versenyre látogattam el. A tatai minimaraton 14 kilométeres távja rengeteg futót csábított. A Sashegyről is lelátogatott néhány kósza Gepárd, így csapatunk is volt. Sajnos az időjárás nem volt velünk. Bár ez attól függ kinek milyen jó a 15 fok, szakadó eső augusztusban. Szerencsére azért a bemelegítésnél még csak gyülekeztek a felhők, igazán csak 20 perccel a rajt után kezdett rá.

Szóval a bemelegítés, kerek 6 kilométere után, bepofátlankodtam a második sorba a rajtvonal mögé. Köszönhetően az elmúlt hét gyorsító munkájának hamar felvettem a ritmust a rajtot követően. A 3:15-20 nem tűnt egyáltalán erősnek. Aztán már csak azt vettem észre, hogy harmadik helyen futok. Megnőt az önbizalmam, és kezdtem elképzelni magam a dobogó lealsó fokán. Két srác már az elején elrohant, így csak a harmadik hely jöhetett szóba. Aztán az Öreg tó túloldalán 7-8 kilinél elviharzott mellettem egyik gepárdtársam, Gebregab (civil nevén Szabó Gabor), akire esélyem sem volt ráállni. Itt volt egy kisebb holtpontom, minek köszönhetően vissza is csúsztam hetediknek. A Cseke tó partján aztán magamhoz tértem, és nyomtam egy iramváltást. Már majdnem utolértem a negyedik helyen loholó srácot, de nem akartam szétszabni magam egy héttel a nagy kihívás előtt. Így harmadmagammel érkeztem a célvonalhoz, ahol a végső sprinten teljesen alulmaradtam. Hetedik lettem 46:28-as idővel. Ez nem rossz, sőt kifejezetten bíztató. Főleg a 171-es átlagpulzus.

Beám korosztályában második lett, és kerek 8 percet faragott tavalyi idején a nagy sárban. Nagyon ügyesen futott. Megkért adjam át köszönetét Nóra gepárdnak, hogy végig húzta.

Egy hét, vagyis már csak hat nap. Egyre nő a feszültség, ugyanakkor csökken az edzésmennyiség. A forma ezek szerint nem rossz, de egy ironman mindig tartogathat meglepetéseket. Az utolsó héten a legfontosabb a mentális felkészülés. Most ez jön. Remélem sikerül, és megnyugodva, mosolyogva állhatok oda a gyékényesi tó partjára jövő szombaton.