KisTri Team SE

Hogy is van a mondás? “Jó idő volt, meg nem is…” Gyönyörű szeptember eleji napsütés fogadta ugyanis a 2010-es felmaraton mezőnyét múlt vasárnap. Ellenben a szél istene nem fogadott bennünket kegyeibe.
A rajtra 10 órakor került sor a szokásos helyszínen a Koós Károly sétányon. Sajnos sokat nem tudtam melegíteni, mert mindenféle dologgal elment az idő. Eldumáltam az időt, ha egyenes akarok lenni
Így 2 kili melegítés után befurakodtam a harmadik sorba (persze elölről).
A rajtot követően aztán már bántam, hogy nem futottam előtte kicsit többet. Kellett vagy 3 kilométer mire magamhoz tértem. Mire a budai rakpartra fordultunk, már egész jól voltam. Meleg volt, és jól lehetett haladni. Miért is…? Ja mert úgy lökött a hátszél, hogy majdnem orra buktam. “Meglesz ennek még a böjtje” – gondoltam  magamban. Meg is lett. Azért 10 kilihez még egész jó idővel értem (34:34), de onnantól progresszív volt a romlás. Miután ellátogattunk Lágymányosra, egy nagy jobbkanyarral átfutottunk a Szabadság hídon a Duna bal partjára, ahonnan mintha falnak futottam volna az irgalmatlan szembe szélben. Pedig itt kezdtem el magam a legjobban érezni. Nagyon vittek a lábaim. És úgy látszott kényelmesen tudom tartani a 3:30-at. Az érzés viszont csalóka volt, mert a legnagyobb jóindulattal is csak a 3:40-et súrolta a tempóm felülről. Nem mondom, hogy jól esett, ellenben nagyon fájt. Egy ilyen nagydarab, vállas triatlonista mint én olyan a cső pofaszélben mint egy vitorla. Na aztán a Margit-híd után visszafordultunk déli irányba, így ismét élvezhettem a hátszelet, egészen a Nyugatiig, ahol még be be fújt balról. Aztán szép lassan feltűnt a Hősök tere ismét. Aztán már a célban is voltam. 1:14:42-öt mutatott az órám. Ez nem rossz. Egyéni csúcsomtól ugyan elmaradtam több mint egy perccel, de az ironman után 3 héttel szerintem ez egyáltalán nem rossz idő. Jó jel a VB elött. A futás tehát pipa
Bea is nagyon ügyesen futott. Neki ez volt az év főversenye. A tavalyi 2 óra 2 percet jócskán megjavítva végül 1:54:30-al ért célba!