KisTri Team SE

Elérkeztem az év első felkészítő versenyéhez. Idén közel 3000 kilométerrel a lábamban, úgy gondoltam felmérem hol is tartok kerékpárban.

Semmiképp nem akartam padlógázt nyomni, csak jó erősen végigdarálni a 18 kilit. Sajnos az időjárás most a szeszélyes oldalát mutatta, így az előző napok 15-20 fokos, késő tavaszt idéző hőmérsékletei után most 5-10 fok, felhő, és csöpögő eső fogadott minket. Természetesen szél is volt, hiszen a Szigeten mindig van szél

Na szóval a rajtom előtt másfél órával érkeztünk a csapattal buszostul. Aztán szépen elkészülődtem, összeszedtem magam, és elmentem Nagy Gerivel egy kicsit pörgetni bemelegítés gyanánt. Jól esett, éreztem, hogy sikerült tegnap délután kipihennem ezt a nem kicsit nehéz elmúlt 4 napot. Aztán Pócsmegyerből visszafelé a hátszélben gondoltam nyomok egy erős 1 kilit, hogy kicsit jobban is bemelegedjek. Elindultam, és már 700 méternél nyakig értem a savban. Szörnyen ment. Na gondoltam, „ez nagyon fájni fog”. Visszaérve a buszhoz még maradt 10 percem, hogy kicsit rendezzem a gondolataimat. Fújtam még a kerékbe. 11 bar, kelleni fog :). Aztán a rajthoz evickéltem.

12:47-kor indultam neki a cső hátszélben. Hamar 50 fölött mutatott az óra, majd egy jobbkanyar, és rögtön befújt az oldalszél. Ettől függetlenül nem engedtem magamnak, hogy 53/14-nél könnyebbe kapcsoljak. A fordítóig aztán jól bemelegedtem, és adtam a nagy áttételnek. Odafelé egyértelműen túlnyomó részt hátszél volt, amit onnan is tudatosítottam magamban, hogy szemből, visszafelé eléggé érdekes arcokat lehetett csak látni. Szóval lélekben kicsit rátartalékoltam a visszafelére. A fordítót aztán 12:39-nél értem el.

Majd a kigyorsítás után azt vettem észre, hogy ugyanúgy 53/13-ban zúzom tovább. Nem nagyon hatott meg a szél, sőt… Ez még több erőt adott. Azt gondoltam, hogy engem ez nem fog megtörni, hanem még gyorsabban fogok haladni. Végül azért már a savval ami lábamba volt festéket lehetett volna maratni, de mégis tartottam a sebességet.

25:20. Ennyi lett az időm. Tehát visszafelé ha minden igaz 2 másodperccel mentem csak rosszabbat. Szerintem ilyen pontosan még Fábián barátunk sem tudta volna kiszámolni  

Úgyhogy beértem, majd levezettem egy könnyű futással. Aztán visszakocogva a versenyközpontba jön szembe velem Geri, és azt mondja harmadik vagyok abszolútban. Mi? Méghogy én? Nem hittem el. A sok „profi” telikerekes bicós közül egy nyamvad triatlonos a harmadik. Na ez azért szégyen Végül aztán „csak” 5. lettem, mert azért 2 ember még becsusszant elém (korosztályban pedig 3.). De egyáltalán nem vagyok elégedetlen. Ahhoz képest, hogy idén még semmi gyors munkát nem végeztem…

Úgyhogy az első megmérettetés jól sikerült, várom a jövő heti Stop cukis időfutamot is, ami azért már kicsit jobba fog fájni

Ja és a lista: http://www.bvkk.hu/index.php?page=arhiv/kbf/11_if