Blog
STOP CUKI IDŐFUTAM 2011
Ahogy ígértem, leverettem az amatőr kerékpáros kupasorozat harmadik állomásának 30 kilis egyéni indításos etapját is a Gerecse dombos lankáin, Tarjánban.
Ezután a hosszú bevezetőmondat után lássuk a versenyemet, illetve a tegnapi napomat. 
Almásfüzitőről, Beáéktól tekertem le a verseny helyszínére. Szépen kiszámoltam, hogy kb 35-40 kilire vagyok Tarjántól, tehát másfél óra elég kell, hogy legyen a leérkezéshez. Tehát visszafelé számoltam a rajtidőmtől, ami 12:56 volt, és így kijött, hogy 11 körül azért érdemes elindulni. Ez így szépen meg jól nézett ki, de nem számoltam bele egy kiadós Tatabányai eltévedést. Én nem tudom mekkora város Tatabánya, hányan lakják, meg hány négyzetkilométer, de nekem tegnap dél körül New York City méreteivel vetekedett, mivel sikerült eltévednem benne. Naiv módon azt hittem, hogy van egy főút, amin végigmegyek, és a kilyukadok az 1-es főútnál, ahol csak dobok egy jobbost, vagy balost Tarján felé. Ez így ebben a formában nem sikerült, így a végén azon vettem észre magam, hogy 160-as pulzussal veretek fel a tornyói emelkedőn, hogy le ne késsem a rajtomat. Végül azért még időben kiértem a verseny helyszínére, de azért sok minden dologra már nem volt időm. Így gyönyörűen beállt lábakkal foglaltam el a rajthelyet, Mózes vigyázó tekintette és erős bicepsze alatt, amivel tartott engem, hogy legalább ne lábról induljak.
A rajtot követően következett a szokásos lezúgás Tarján falucskába, ami egyet jelent az életveszéllyel. Az ember ugyanis 70-el berombol egy álmos kisfaluba, ahol a helyiek mindegyike teszi a maga szokásos hétvégi dolgát, és nem értik kik ezek a tojásfejűek, feszülős ruhába Szóval a leejtőt csak szép oftosan letudtam, nem akartam kockáztatni, „majd a hegyen” gondoltam. Mire odaértem a héregi „hegyhez” már gyémánt keménységűek voltak a combjaim, és ezerszer is elátkoztam magam, hogy bevállaltam egy kemény alapozó időszakban ezt a versenyt. Mindenesetre felverettem nagytányéron a hegyre, mert lerakni kicsire lúzerség ugyebár ? A forduló után aztán egyre jobban lettem, és mikor a másik oldalról jöttem fel ismét a héregi emelkedőre, már egész jól voltam. Azért ott volt a kisagyamban, hogy a verseny vége egy húzós 1 kilis emelkedő, és tudat alatt is tartalékoltam arra. Mire odértem már szinte élveztem is a dolgot. A legjobban az utolsó kili ment. „Nem hiába vagyok tehát hosszú távú versenyző” okfejtettem a célhoz közelítve magamban:)
44:56. Ennyit mértem a célvonalon áthaladva. Hoppá! 2 éve 47:10 volt, kisértetiesen azonos időjárási körülmények között. Lehet, hogy fejlődtem bringán?
A helyezésemet tekintve végül kiderült, hogy ismét 5. lettem abszolútban. Ennek nagyon örülök, mert ez óriási bizonyíték nekem arra, hogy jó a kerékpáros edzéskoncepció amit csinálok. Idén ezen a két időfutamon kívül semmiféle gyors munkát nem végeztem még. Tehát nagyon bíztató, hogy egy ilyen kemény terepen (30km/360m szint) sikerült 40,1-es átlagot hajtanom.
…de nem akarom elkiabálni, mert a versenyszezon még csak most kezdődött.
