KisTri Team SE

Utolsó pillanatban úgy döntöttem végre kipróbálom idén az ePDF pályáját, vagyis az esti Polythlon Dunaparti Félmaratont. Gondoltam edzésnek lefutom „lazán” egy 1:16-17 körüli idővel, és kész. Ebből végül egy dolog valósult meg, vagyis az, hogy lefutottam, de hogy nem edzés volt és nem 1:16-17-re az is biztos.

Na jó, bevallom megfordult nem egyszer a fejembe, hogy át kéne adni a múltnak Szabó „Gebre” Gábor klubtársam 1:13:00-ás idejét, mivel ezért a teljesítményért még 10 ropi is járt a szervezőktől. Így a fenyegető fellegek alatt elkezdtem keményen bemelegíteni. Sajnos eléggé nehéz heteim voltak mostanában, úgyhogy éreztem már a bemelegítésénél, hogy ez borotvaél lesz. Viszont én olyan versenyzőnek mondom magam, akinek kellenek az ellenfelek, (főleg azok, akik kicsit jobbak tőlem) mert így tudom kihozni magamból a legtöbbet. Egyedül tempózva valahogy nem „borul el az agyam”

Szerencsémre nem szűkölködtem ellenfelekben, sőt, már kezdtem félni, hogy még dobogóra sem fogok tudni állni. Pelsőczy Ati, Beda Szabi, Bogdány Kenő barátaim ott remegtek a rajtnál a széltől, velem együtt. Attila jelezte nekem még a rajt előtt, hogy neki is a pályacsúcs a cél, tehát a tempó már adott volt (3:27) Ez meg is volt, sőt az első 5 kilin sikerült jó sok szufficitet felhalmoznunk, amiből aztán a végére lehet leadni. 5km: 16:55, tehát jó 20másodperc már volt itt. De nem lehetett lassulni, mert éreztük, hogy visszafelé több szél lesz. Ati ekkor már 10 méterre előttünk járt, és látható volt, hogy lazán fut. Már itt éreztem, hogy erősebb nálunk, de a fordítóig (10,5km) sikerült visszafutnunk rá Szabival. Kenéz addigra már leszakadt rólunk, tehát a dobogó már megvolt. És akkor ott 10,5-nél Ati gondolt egyet és intett nekünk. Innentől csak az volt a célom, hogy visszaérjek egy viszonylag jó iramban, hogy egyéni csúcsot tudjak futni. A hajlítóim viszont nem nagyon akarták, mert iszonyúan elkezdtek fájni. Sajnos még a Szarvasűzőkön rántottam meg a jobb oldalit, és most már a bal is elkezdett fájni A szívem és a tüdőm vitt volna, de a lábaim lekorlátoztak. Ez onnan is látszik, hogy a 21 átlagpulzusa „csak” 172 volt.

Végül azért meg lett az a PB. Vagyis 1:13:07. Ez kb 3:27,5-es iram. Attila nagyot futott, és új pályacsúccsal győzőtt. Én második lettem. Ez egyáltalán nem rossz, főleg ilyen körülmények között (hideg, szél) és nem beszélve arról, hogy edzésből mentem. Ez nagyon bíztató a szezonomat tekintve. Remélem a hajlítóim is magukhoz térnek hamar a szakadásból ahogy az időjárás is hamar visszatér a kora nyári hőmérséklethez és napsütéshez.