KisTri Team SE

„Verseny nyárból a télbe”….írhatnám ezt is a tegnapi verseny körülményeit lefestve. A hőfok volt, hogy 10 perc alatt 15 fokot esett. Jégeső, viharos szél…

Reggel igencsak hűvösre ébredtünk, az álmos Tiszaparton. Az időjárás tréfás kedvébe volt, mert 8-kor még egy kis zápor végigfutott a kert végében. Viszont úgy nézett ki napközben jó idő ígérkezik. A fentiek sajnos nem így akarták. A bemelegítés a tóban jól sikerült, viszont a nagy nyomás hatására levettem inkább az úszóruhát. Pedig a vezető versenybíró először rábólintott, a használatot engedélyezte. Én mégis inkább levettem, mert féltem, hogy valaki megóv érte. Ez nekem egyenlő volt a „halálos ítélettel”. A 23 fokos vízben álldogálva, várva a több, mint fél órát késő rajtjelet, a kihűlés határán remegtem. A rajtjel egy kicsi megváltást adott, viszont nem tudtam magamhoz térni. Teljesen enerváltan csapkodtam, és végül megalázóan sok, 3 percet kaptam az elejétől. Nem adtam fel, de a görcs rángatott a bringa elején is. Kiérve a faluból aztán elborultam, és beváltottam 53/11-be és vártam mi történik. Lezúztam az első kört, és észrevettem, hogy Imi kivételével mindenkin hoztam vagy 1 percet. Aztán még egy combos kör, és már ott voltam mögöttük 1 percen belül. Aztán a harmadik kör felénél már a második helyen fordultam a tiszanánai templomnál.

Jól ment a bringa, nagyon elégedett voltam, és ismét úgy éreztem kezemben a győzelem esélye. Aztán jött két zápor, és teljesen elmerevedtem. Kihűltem megint, és az utolsó tízesen csak töfködtem a pedált. Ettem egy utolsót, és kicsit jobban lettem. Ennek hatására egész jól elindultak a lábaim a záró számra. Azért éreztem a 42-es átlagot. Kimerültek voltak az izmaim. De Faldummal azért elfutottam egy 2,5-öst. Aztán jött a szokásos comb-görcs. Már nem is lepett meg. Nyújtottam fél percet, de nem lett jobb. Azért kicsit magamhoz tértem, de már csak negyedik voltam, mivel Szabó Ati is megelőzött közben. Innentől elszálltak a reményeim a győzelemre. Éreztem, hogy nincs bennem annyi, hogy felfussak Imire. Hoztam rajta közel 2 percet, de ez kevés volt. A frissítésem most tökéletes volt. Bea mindent megtett, hogy kiszolgálja igényeimet. Szegény kapott is a jégesőből rendesen. Azért ilyenkor tudja értékelni az “önző” versenyző a segítők nehéz dolgát. Köszönöm Mariannak is a gélt az utolsó körben! A verseny folytatására térve. Szegény kis Faldumtotál meghalt az utolsó 5-ösre, így őt még valahogy meg tudtam előzni a szakadó jégeső közben. A végén 3 perc hátránnyal és két beállt lábbal célba értem.

Nem volt az én versenyem. Ez a lábgörcsölés lassan az őrületbe kerget. Nem értem mi a bajom. Ezt meg kell oldanom, mert ha ez nincs, sokkal jobb teljesítményre lennék képes.