KisTri Team SE

Tavaly már tiszteletemet tettem ezen a versenyen, és nagyon tetszett. Idén is úgy döntöttünk Beával, hogy porolunk egy kicsit a Pusztán! Újdonsült kanadai edzéstársam Pierre Heynemand is eljött a családjával, így egy kellemes hétvége kerekedett az egész eseményből.

De térjünk a versenyre.

38 fok!!! 38 fok!!! Árnyékban!!! Szélcsenddel!

Ezek voltak az időjárási körülmények. Igazából, így utólag ez egy szuper felkészülés volt a nagyatádi futásra. Brutális volt az az érzés, amikor kezd fáradni a szervezet, és nincs hol hűtse. Szerintem ez az abszolút meleg, hiszen a külső hőmérséklet megegyezik a test normális hőmérsékletével.

Szerencsére én szeretem ezeket a körülményeket, így annyira nem szenvedtem a melegtől, mint egyesek. A három, hét kilométeres körből álló pályán egy méter árnyék sem volt. A frissítés így kulcsfontosságú volt. Sajnos szerintem nem túl jól jelölték ki a szervezők a frissítő pontokat. Pont ott nem volt víz, ahol a legnagyobb volt a meleg.

A futás tehát gond nélkül ment, próbáltam egy visszafogott iramban elkezdeni, és folytatni. Ez szerintem majdnem tökéletesen sikerült. Többször gondolkodtam el rajta, hogy mi a jobb, ha hátszél, vagy ha szembeszél van. Végül megegyeztem magammal, hogy a szembeszél ezen időjárási körülmények közt jobb volt. Itt megdőlt az ésszerűség, és a logika, a hely maga volt a pokoli katlan.

Az utolsó körben, érezvén a végét, kicsit fokoztam az iramot, de arra én sem gondoltam, hogy megállni olyan érzés lesz, amire nem számítottam. A menetszél nullára csökkent, és a fejem felrobbant a hőnyomástól.  Majdnem elájultam, de szerencsére Beám a segítségemre sietett, és fejjel belevezetett a legközelebbi hordóba.

Szóval ez egy szuper edzés-verseny volt. Végül második helyen értem célba 1:19:44-es idővel. Ez normál körülmények között egy gyenge idő nekem, de itt nagyon örültem neki.

Ha össze akarom hasonlítani a tavalyi versennyel az ideit a következőre jutok: Tavaly kicsit más pálya volt, és akkor a GPS csak 20,78km-t mért. Idén 20,95km-t. Tavaly 34 fok volt „csak”, idén 38! Tavaly 1:20:39-et futottam, idén 1:19:44-et. Tavaly nagyon meghaltam, idén csak kicsit. Szóval szerintem könyveljük le ezt fejlődésnek

A Polythlon tarolt a versenyen. Beda Szabi ugyan Honvédos, de tiszteletbeli Gepárd (Polythlon futóköre) első lett, Rozsnyai Lilla óriási csatában szintén első lett. Pierre barátom pedig 45 évesen 4. helyen röpült át a célon. Bea is nagyon ügyesen lefutotta a 7 kilométeres távot. Szóval egy szép hétvégén vagyunk túl.

Várom már az ironmant!