KisTri Team SE

Félmaraton a hőségben.

Sikeresen letudtam a Budapest Félmaraton bajnokságot. Amint az előző bejegyzésemben írtam, célom az 1:15-ön belüli idő volt. Szintén célom volt, hogy ha lehet, ne előzzön meg egyetlen nő sem Tudván Kálovics Anikót a rajtolók között, ez nem tűnt egyszerű célnak. Végül azért sikerült, bár csak fél perccel előtte surrantam át a célon.

A rajt előtt nagyon sokat eltököltem, így csak kb a 7. sorig sikerült előrefurakodnom. Szörnyű volt ott állni, és látni, hogy ilyen megasztárocskák is ott púposkodnak az első sorokban. Minek áll oda? Főleg azért mert OB volt egyben a verseny, és külön mondták a hangosba, hogy az OB résztvevők álljanak csak az első bejáróhoz. No mindegy. Ezen kicsit kiakadtam, de tudom, hogy ez is a show része. Aztán a rajt után majdnem nyaltam egyet, ahogy majdnem átestem egy ilyen tökölős emberen, aki szintén nem tudta hova áll. Szerintem eltéveszthette a 4:30-as iram tábláját a 3:30-assal. Dühös lettem, de hamar átprogramoztam magam „nyugira”:), és az élboly után vettetem magam. A Lánchídig sikerült elfutnom a főmezőnnyel, de utána szépen tudatosan lemaradtam a 3:20-as iramról. Éreztem, hogy ez harakiri lenne, így okosabbnak tartottam, ha a saját iramomat választom. Ez így is ment egészen a Szabadság hídig, amíg azért átéltem pár krízist. Aztán visszaért rám Kálovics, és ez adott egy kis motivációt. „Nem futhat le” mondogattam magamban, és közben merítettem az erőt, mint Luke Skywalker . És az erő velem volt, magamhoz tértem. Duráltam magam bele az egyre gyorsabb iramba, pedig szembeszél volt a pesti oldalon. Mindig kitűztem magamnak egy célembert a leszakadó főbolyról, akit utol kellett érnem. Így volt ez Pelsőczy Atival is. Őt 16-nál hagytam le. Aztán az újabb cél Makár Laci volt. Ő kb 100 méterrel futott előttem ekkor. Jött az ominózus West-endes szakasz, ahol mindig kicsit befejelek. Mondjuk, szerintem mindenki befejel a Nyugati felüljárón 18 kilinél Na, a lényeg, hogy Lacit 20-nál értem utol. Jöhetett tehát a hajrá. Volt kivel, ez szuper! A cél előtti kisebb emelkedőn aztán fokozni kezdtem az iramot, és úgy éreztem Laca lemarad. Már kezemben éreztem a  sikert, amikor jobbról kb 20 másodperccel gyorsabb ezrekkel rombolt el mellettem. Összetörtem. Az időm viszont meglett. 1:14:31, ez 3:30-as iram. A 10 kilis részidőm 34:59 volt, tehát szépen végigfutottam ezt. Szóval bevetés teljesítve! A rengeteg futó között (7500!!) ott volt Beám is, aki kereken 2 órát futott ebben a szeptemberi kánikulában.

Ma, vagyis hétfőn regeneráló napot csináltam, mivel van egy kis izomláz mindkét vádlimban. Ezért kedden nem is próbálok semmilyen intenzív dolgot végezni. Jön egy könnyebb aerob nap, amit szerdán egy hosszabb aerob követ. Csütörtökön könnyű, majd egy horror hétvége.