KisTri Team SE

Lássuk, hol is kezdjem…

Annyi minden történt velem az előző 60 órában, hogy leírni eléggé hosszú lesz, de azért megpróbálom Már alig emlékszem a pénteki napra, pedig lenne rá emlékeznivalóm.

Szóval Péntek. Motiváltság a béka segge alatt, fáradtság pedig az egekben volt. Így futni az utolsó pillanatban indultam el, délután 16:30-kor. A terv pedig egy maraton lefutása  volt. Majdnem sikerült. A részletekbe ne menjünk bele, a lényeg, hogy 40 kilit futottam, 3óra 1 perc alatt. Az ok pedig, hogy nem 42,2 az intenzív hasmenés volt. Nem tudom mi rosszat ehettem… A lényeg, hogy 40km megvolt, és a 4:30-as iram már álmomból felkeltve bármeddig megy.

Szombaton egy nagyon hosszú nap várt rám. Kitekertem reggel Kistarcsára, ahol úsztam egy órát. Nagyon nyögve-nyelős volt. Nem ment rosszul, de nagyon kijöhetnékem volt végig. Ez 2,5km volt, sok karral. Ezután megettem egy gyros-t, majd ültem a nyeregbe. Először áttekertem Gödöllőre, leadni a futócuccom Megyónak, aki másnap lehozta nekem Piliscsabára (de erről később), majd irány Vác és a Dunakanyar. Innen tovább Szob, majd Letkésnél át Szlovákiába. Innen végig a túlparton maradtam, és Komáromnál jöttem vissza Magyarországra. Majd még 8km laza pörgetés, és Beáékhoz értem Almásfüzitőre. Ez egy laza 151 kilis kanyar volt. Nagyon kimerültnek éreztem magam Párkány után. Ezért 30kilire a vége előtt betoltam egy Verofit regenerálót. Ez nagyon helyrerakott. Brutál jó a cucc!De az igazi a kiadós vacsora volt, amit Bea készített nekem. Ez megtette a hatását. Sült hús, zsíros kenyér, grillkolbász, sült hagyma..hmmm. Tudom, hogy nem sportolói kaja, de most annyira kívántam, hogy nem érdekelt.

Másnap feltöltődve indultam tovább Beától következő célomhoz. Ez pedig Piliscsaba volt.  Azért ide, mert itt volt az idei év egyik legnagyobb duatlon fesztiválja. Természetesen terepen. Én a 2009-es csesztvei terepduatlon után úgy döntöttem, hogy többet nem indulok montival semmilyen versenyen, és itt is tartottam magamat a fogadalmamhoz. Szóval váltóban indultam Magyarország egyik legjobb montisával, downhill-esével, Vizdák Jánossal. Ez egyrészről nagyon motiváló volt, de másrészről nyomasztót is, hiszen tudtam, hogy maxon kell mennem. Ez az előző két nap edzésmennyiségét tekintve, nem sok jót ígért. A pánikot tovább fokozta a bemelegítésnél érzett betonláb feeling. „Na ez fájni fog” – gondoltam magamban. És így is volt. A rajt után bírkoztam egy jó nagyot Sav Sanyival, miközben kb 20 frisslábú vágtázott előttem a derékig érő gazban. Azért szép lassan kezdtem magamhoz térni, és 2kilinél, már az ötödik voltam. Ja az első futás 5-re volt kiírva, miközben végül 6,2km lett 130 szinttel. Viktor tudja, hogy kell minél szivatósabb pályát kijelölni.  Gratulálok ez most is sikerült! A szívem kiszakadt párszor, de nagyon élveztem, szuper volt! A végén aztán a három fős élbolyba adtam át a chip-et Janinak, aki ezután veretett egy fantasztikus 22 kilit. Neki köszönhetően óriási előnyre tettünk szert, és a második, hosszabb futáson, már csak végig kellett „kocogni”, ami azért rejtegetett még meglepetéseket. Csak egy példa, amit az edzésnaplómba írtam a verseny után, pályán ránk váró élményekről:

„Ez a 7 kilis kör még durvább volt. Elképesztő mikre futottunk fel. Ez nem terepfutás volt, hanem extrém-túlélő futás. A legdurvább az a helyzet volt, amikor a csúszós fenyő-tűleveleken a 30%-os lefelében rombolva kellett átugrani a kacskaringós 30 centi széles ösvényen egy térdmagasságban eldőlt fenyőtörzsön, amin a letört ágak karóként düledeztek felém. Egyszerűen Brutális volt!”

Szóval nice!  Őrületesen jó versenypálya!  Szó szerint!  Végül győztünk Janival, ami azért nagyrészt az Ő érdeme volt, én most csak asszisztáltam.

Polythlonosok! Fantasztikusak voltatok! Küzdeni akarásból kiemelném a Székely fiúkat. Nagyon szépen mentetek! Pálfy Máté második helyéhez is nagyon gratulálok!

A hetem végül így alakult számokban:

Úszás:  10.1km (3ó10p)

Kerékpár:  513.4km (17ó19p)

Futás: 75.3km (5ó42p)

Nettó összidő: 27ó00p

Jövő héttől lazábbra veszem az edzéseket, kezdődik szép lassan a tappering!