2011

Ilyenkor karácsonykor, és az év vége előtt érdemes egy kis számvetést tenni. Én is megtettem a sajátomat. Szerencsémre statisztikai adatokból nem állok rosszul ezen a téren, hiszen klubom a Polythlon évzáró ünnepsége előtt mindig kiszámítjuk a saját pontrendszerünket, mely számba veszi mindenki fejlődését tavalyi önmagához képest. Ebbe most nem akarok jobban belemenni, hogy hogyan, mert bonyolult. A lényeg, hogy ezek alapján a következő statisztikák jöttek ki 2011-ben:

–          26 versenyindulás, 21 dobogós helyezés (ebben benne vannak az edzőversenyek, csapatbajnokságok, egyetemi viadalok stb.)

–          2010-hez képest a legjobb nemzetközi és hazai versenyeket alapul véve 2%-ot fejlődtem, ami ezen a szinten szerintem nem rossz teljesítmény.

Röviden, egy igazán mozgalmas évet tudhatok magam mögött, ahogy ezekből a számokból kitűnik. Az év eleje a futásról és a kerékpározásról szólt. Kezdetnek egy szentendrei terepfutás, majd egy igazán nagy küzdelem a kistarcsai 24 órás úszáson. Sajnos idő és pénzhiány miatt nem tudtam edzőtáborozni, de szerencsémre itthon is jó meleg volt a tavasz, így nyugodtan tudtam gyűjteni a kilométereket. Nagyon meglepődtem, amikor az első nagyobb kerékpáros megmérettetésen, a tahi időfutamon abszolút ötödik lettem. Majd ugyanezt az eredményt megismételtem a tarjáni futamon is, kerek 40-es átlaggal. Április közepén aztán futottam egy egyéni félmaratoni csúcsot (1:13:08). Ezután következett egy nem túl jól sikerült Extreme-duatlon Orfűn. Bár harmadik lettem, nincsenek jó emlékeim a versennyel kapcsolatban.

A triatlon szezont rögtön egy fél-ironmannel nyitottam Ausztriában, ahol 3:42 idővel győzedelmeskedtem. Ezután jöttek folyamatosan a versenyek. Kiemelném a Tour de Pelso-t. Életemben először indultam el ezen a 204 kilométeres kihíváson, és végül sikerült 4 óra 50 perc alatt körbeveretni a Balatont az élbollyal. Szóval alakult tovább a jó kerékpáros formám. Ellenben az úszásban kicsit visszaestem. Sok dolog jött közbe, de nem fognám csak az úszásra a kiskörei féltávú OB betlijét. Bár sokan elégedettek lennének egy OB 3. hellyel, én a tavalyi győzelem után kudarcként éltem meg.

Ezután kemény edzésbe fogtam, hiszen már csak egy hónap volt Magyarország legnagyobb triatlon versenyéig, a nagyatádi Hosszútávú OB-ig. Egy hónap alatt két balatonkenesei edzőtábor, 60 km úszás, 1800 km kerékpár, 300 km futás. Eközben egy hortobágyi második hely Beda Szabi után (félmaraton: 1:20, 37 fokban hozzáteszem). Végül az amatőr OB Szombathelyen. Ez a verseny egész jól sikerült, (szintén) az úszás kivételével. Abszolút harmadik helyen végeztem 1óra 51 perces idővel. Ez volt a rápörgető verseny az ironman előtt.

Aztán Nagyatádon végre bebizonyíthattam, hogy a tavalyi gyengeség, csak megbicsaklás volt. Major Joe után ismét második helyen értem célba, csakúgy mint 2009-ben. Mégis éreztem egy kis szálkát magamban a verseny után, hiszen végig combgörcsöléssel futottam le a maratont. Tudtam, hogy tudok jobbat futni, mint 3:13. Üresség maradt volna bennem, ha nem próbálom ki még idén ismét a leghosszabb távon magam. Elkezdtem egy két hónapos felkészülést a barcelonai Challenge versenyre. Ez a „kihívás” nemcsak a táv miatt volt nagy, hanem mert ez volt életem első nemzetközi ironman távú versenye.

Nagyszerűen ment a verseny, és egyéni csúcsot repesztve 8:41-es idővel tízedikként értem célba. Különösen nagy elégtétel volt számomra a maratoni teljesítményem is, hiszen végre kihoztam magamból, amit igazán tudok (3:02).

Október a pihenésé volt, és a klubélet szervezéséé. A Polythlon vezetőedzőjeként sok feladat hárult rám, ami egyben motiváló is, hiszen egy klubot vezetni nagy és szép feladat.

A jövő évem egyelőre még eléggé kérdéses, de biztos nem lesz hiány nagy kihívásokban.

És a végén szeretnék még említést tenni kitartó szponzoraimról. A Panasonic cég, és aki mögött áll, Zsigmond Barna már harmadik éve segít önzetlenül, és kitartóan. Ezt nem tudom elégszer megköszönni neki. Szintén nagy köszönet Szabó Gyulának (Verofit), nem kevésbé a BEAC-nak, egyesületemnek és egyetememnek az ELTÉ-nek. A legfőbb köszönet pedig Székely Mózest illeti, aki mellettem állt idén is minden jóban és rosszban.

Köszönöm!!!