KisTri Team SE

Igen, ismét ebben az észak-afrikai országban töltöttem idei első edzőtáboromat. Azért írom, hogy töltöttem, mert már el is telt ez a röpke két hét itt a melegben. Holnap utazunk haza, ami szintén meglepetésként hatott, mivel utolsó nap változtattak az indulási időpontunkon (csak 7 órát csúsztatták későbbre) Afrika…

Az edzőtábor résztvevő között voltak világbajnokok, magyar bajnokok, és ki tudja még milyen sikerekkel rendelkező sportolók. A Polythlonból Schmidt Miki, és a Bartos brothers tartott még velem, így szép számban képviseltük a klubot is ebben a színes gyülekezetben. Rajtunk kívül (a teljesség igénye nélkül) itt volt még Bükkösi Rajmi, Nagy Detti, Megyó alias Medgyes Gábor, Sipi aka Sipiczki Csaba, Boronkay Rabló Péter, a gödöllői GSK csapat rémei, többek között Erdélyi Nándi és Sándor Geri, Bíró Gyuszi, Ragó Peti.

Végre szinte felhőtlenül élvezhettük az afrikai tavaszt és volt, hogy 25 fokban tekertünk. Mondanom sem kell, hogy szénné égtünk a napon. A szám még most is cserepesre van repedve a bőröm pedig olyan lett mint a pergamen, pedig minden bringázás előtt magamra kentem egy fél Avon gyárat (ez itt nem a reklám helye). Szóval az edzésekre térve. A hosszú, könnyű tempóban tekerés volt terítéken két hétig. Eltekintve a kötelező nap végi táblahajráktól, amikor azért felugrott mindig a pulzus. Mondjuk ez kellett is, hogy kicsit felrázzon minket a bepunnyadásból. A futás edzések kicsit mások voltak, de itt sem nagyon léptük át az alap-állóképességi zónát. Elvégre alapozunk.

Röviden számokban az itt megtett kilométerek 13 nap alatt:

Úszás: 400m (mivel nem volt, csak egy kacsaúsztató)

Bringa: 1146km

Futás: 150km+ a mai 25km amit még le kell(ene) futnom

Összidőben: futással 60ó30p lesz

Érdekes hely ez a Tunézia. Már harmadik alkalommal vagyok itt, és mindig meglep, mennyivel másabb az arab világ, mint az európai vagy nyugati társadalmak. Hihetetlenül nagy a szemét, és a kosz. Büdös van mindenhol a rothadó szeméttől, de mégis van valami báj, egyedi hangulata a helynek. Az itt lakók végtelenül barátságosak, és már kilométerekről kiabálnak, ha meglátnak minket bringaháton. Mondjuk szerintem nemhogy kerékpárost, de fehér embert sem gyakran látnak. Érdekes módon szinte az általunk bejárt kb 1500km² területen ugyanazok a helyzetek ismétlődtek. Vagyis 8-10 évesek kővel hajigálnak, 13-14 éves fiúk elénk ugrálnak, 17-18 évesek, pedig artikulátlanul kiabálnak utánunk. Az öregebbek csak mutogatnak. Lányok nők nem szól(hat)nak egy szót sem, legalábbis ez jött le. Ja és nem telhet el úgy 10km, hogy egy helyi vad kutya meg ne kergessen. Ettől függetlenül kerékpározásra nagyon alkalmas ez az ország. Jók és szélesek az utak, kevés a forgalom, és nagyon toleránsak az autósok. Bár ez lehet, hogy a meglepetés hatása, de még egy kamion is akkor ívben kerül t ki minket, mint a biscayai öböl A dudálásra is át kellet állítanunk az agyunkat, mivel itt ez az üdvözlés jele, és nem a középső ujjunk felmutatására okot adó indok

Röviden: jó volt ez a két hét. Én nagyon élveztem. Eltekintve attól, hogy az uszodának nevezett kacsaúsztató alkalmatlan volt bármilyen vízi sportra, hacsak nem gyereket fürdetni…

Szóval, ha hazamegyek lesz mit bepótolni a vizes sportból.

És végül egy sikertörténet

Mint fentebb írtam rendszeresen rásprinteltünk a lakhelyünkként szolgáló Mahdia város elejét jelző közlekedési táblára, bármilyen hosszú is volt a táv előtte. Persze az utolsó nap ugrottunk már mindenre, még a stoptáblákra is El kell mondanom, hogy sosem jeleskedtem a  sprintekben. Valahogy kevés a fehér-izomrostom. Ellenben szinte minden nap az összes táblát Sipi vagy Megyó a két hegyiördög vitték el. Még a mi félkezű Rablónk is olyan hajrákat vágott le, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Szóval rátérve a lényegre. Utolsó etap, 6 óra tekerés. Utolsó Mahdia tábla. Ez volt a legnagyobb trófea. Ki hitte volna, hogy már tíz kilivel a cél előtt 40-45-el repesztettünk majd KisBartos hosszú hajrát nyitott, de mi a hátulmaradottak hamar összeszerveződtünk, s visszaértünk rá, de a tempó innen sem esett már vissza. Ment a rángatás, szökdösés, de mint egy Tour utolsó etapján senkit nem hagyott a Peloton elszökni, így maradt a tömeghajrá, ami nekem eddig mindig az utolsó 1/3-ot jelentette, helyezésben. De most valahogy más volt a helyzet, a nagy iram nekem kedvezett, és végül én robbantam be Mahdiába elsőként ? Hatalmas skalp ez kérem szépen! Egy hosszútávú triatlonista sprinthajrában győzőtt!!! ?