KisTri Team SE

Az elmúlt három napban szinte semmilyen edzést nem végeztem. Nagyon fáradtak még mindig a lábaim, nehezen regenerálódom. Ma lementem kicsit úszni, de olyan érzés volt, mintha soha nem edzetem volna. Erőtlen voltam, az izmaim nagyon kimerültek még mindig. Ezért a hét második felét még mindig pihenéssel töltöm, az eltervezett könnyű edzések helyett. Jövő héten aztán nekilátok a felkészülésnek Atádra. Két 10 napos blokkot fogok csinálni, közte előre láthatólag egy szombathelyi amatőr bajnoksággal.

Próbálom mindennel a regenerációmat gyorsítani, miközben kezd leülepedni a múlt hét vége is. Sokat gondolkodok a versenyen, hogy mit csináltam jól, és mit rosszul.  Sok emberrel beszéltem is, akik végigkövették a versenyem, és ez segít a kielemzésben. A futás egyértelműen gyenge pont. Sokat kivesz még belőlem a 180 bringa, főleg ha ilyen hegyes. Bennem lenne a 3órán belüli maraton is akár, de nem tudom kihozni valamiért. Ezt próbálom megfejteni. Sokáig tudtam tartani a 4 perc körüli iramot, de utána szép lassan beálltak a lábaim. Ez nem elfáradás volt, hanem az izomzatom nem működött tökéletesen valamiért.

Oda kell figyelnem sokkal jobban az étkezésemre is. A folyadékfogyasztási szokásaimat pedig drasztikusan meg kell reformálnom. Gyalázatosan keveset ittam a versenyen a bringa közben. Mindössze 2,2litert! Ez okozhatta, hogy beálltak a lábaim. Mondjuk erre részben magyarázat az, hogy kisebb felfázásom volt, így nagyon feszített már 40 kilométertől, és ezért nem mertem annyit inni. Bár meleg sem volt. A Garminom szerint 18 fok volt az átlag. Ugyancsak kevés szilárdat vittem be, ami viszont a rosszullét okozója lehetett futás közben. Többször nagyon rossz, émelygős érzés jött rám, ahányszor megettem egy gélt a futás alatt. A magnézium sokat segített, de úgy érzem nem tudott tökéletesen felszívódni a gyomromból. Szintén ittam közben két Normaflort is, ami jó volt, bár nem érzetem határozottan a hatását, csak azt, hogy nem vagyok rosszabbul.

Szóval ezeken járatom az agyamat mostanában. Sokszor elgondolkodom a mentális részén is. Ez volt a hatodik ironman-em, és úgy érzem minden egyes ilyen verseny után sokkal tapasztaltabb leszek. Valóban igaz, hogy egy hosszú távra nem elég csak edzeni, meg kell tapasztalni. Persze lehet a szerencsében bízni, de a tanulás adja meg a másik 50%-ot.

Lehet hülyén hangzik, de például a most hétvégi ironman-em közben a futás alatt, az utolsó körben már a „módosult tudatállapotban” (Galamb Gabi után szabadon)  olyan érzés volt mintha két manó ült volna a vállaimon. Az egyik egy angyal, a másik pedig az ördög. Ez utóbbi sokkal erősebb volt, és folyton azt suttogta a fülembe, hogy „állj meg, hagyd abba, elég…” A másik manó, nevezzük angyalnak nem szólt egy  szót sem, de mégis felülkerekedett az ördögön, és győzött. Érdekes mik játszódnak le az emberben ilyen extrém állapotban. Érdemes lenne ezt pszichológusoknak is vizsgálni. Nem kellemes szenvedni, és átélni mindezt, de egy ilyen helyzetben megismeri magát az ember. Sokkal jobban tudom már mit birok, és mikor van az, hogy elég, és valóban abbahagyom, mert baj lehet belőle.

Egy biztos, ez tényleg agyban dől el. Ha valaki gyenge agyban, lehet bármilyen jó atléta, elbukik. Kibírni a fájdalmat, és a végkimerültség határán túl is küzdeni csak nagyon erős mentális képességekkel lehet. Ezért fontos a sok relaxálás, és versenyszimuláció agyban. Ha elképzeljük, hogy jók vagyunk, és minden rendben, legyőzhető minden. Még a görcs közeli állapot is elmulasztható verseny közben. A lényeg a tiszta fej! Ha valaki zavarodott a verseny alatt, és pánikol ha valami kezd rosszra fordulni, csak ássa magát mélyebbre. Ha viszont tiszta fejjel átgondolja, bármit legyőzhet (reális határok között).

Csak agyban dől el!