KisTri Team SE

Futás nyáron

Mielőtt belemennék a nyáron futás rejtelmeibe először kicsit a futás szeretetéről írnék.

Ha belegondolok, életem első futóélményébe, mindig melegség önti el a  szívem. Szerettem futni, nagyon! Talán azért, mert sikeres voltam benne. Emlékszem, amikor megnyertem hetedikesként a sulinapon a hosszútávot (nagy háztömbkör). Öcsi lett a második! Sajnos azóta Ő abbahagyta, mindig örök tehetség marad. Szóval ha visszaemlékszem azokra az időkre, mindig az jön elő, hogy mennyire vártam a  tesiórákat, hogy ismét bizonyíthassam, hogy én vagyok a legjobb. Több percet vertem az osztálytársaimra, akik ráadásul csaltak is, mert levágták mindig a játszótéren a kört. De így is csak röhögtem rajtuk, mert tudtam, hogy bármikor lefutom őket. Asszem innen indult a sportpályafutásom A tesitanár is szeretett, mert látta, hogy lelkes vagyok. Ő vitt el először az 1989-es IBUSZ maraton 5 kilométeres távjára.  Az, hogy hányadik lettem, más kérdés, de imádtam futni. A felszabadultság érzése öntött el mindig, amikor elindíthattam a lábaimat. Ez az önfeledt érzés valahogy az idővel elveszett. Persze néha-néha visszamereng, mint egy kósza szellem. Olyankor ismét átélem gyerekkorom ezen szakaszát.

E rövid bevezető után, rátérnék a témára

Soha nem szerettem okoskodni, nem az én stílusom. Csak szeretném megosztani veletek tapasztalataimat a nyári, formában tartó futóedzések lényegéről, hatásairól.

Nyár, versenyszezon. Nekünk triatlonosoknak ez a két dolog összefügg. Innen továbbkövetkeztetve, sok a verseny, kevés az idő az edzésre. Illetve az újra „felépítős” edzésekre. Tapasztalatom az, hogy az alapozás a lényeg. Ha sokat (megfelelőt) futottál télen, jó leszel nyáron. Ez az alapelv. persze nagyon lesarkítva, de abból építkezhetünk, amit az alapozásnál leraktunk. Szóval folytassuk egy olyan idealizált sportolóval, aki tökéletesen alapozott (legalább 14 hét), és elérkezik a versenyszezonhoz. Nekem mindig kell 2-3 felhozó verseny. Az elsőn még nagyon lassú vagyok, és szörnyen fáj. A másodikon már jobb, de még mindig nem az igazi. A harmadikon viszont már minden rendben van. Ez általában májusra szokott kijönni. A lényeg, hogy itt érjük el a jó forma elejét. Innen még tudjuk tartani ezt az állapotot (sportolótól és versenyektől függően) 2-4 hétig. Ezután hanyatlani kezd a forma. Tehát júniusra általában mindenki átéli az elfogytam érzést.

Ebből továbbkövetkeztetve, rá kell jönni, hogyan tudjuk újra felépíteni magunkat a versenyszezon közepén. Ez a kulcs! Aki erre rájön, az a győztes!

Hosszú, lassú munkára nincs idő, mert jönnek a versenyek, és nem is engedhetjük meg, hogy belassuljunk. Emellett energiánk sincs rá, mert ott a másik két sportág. Rövid, intenzív munkának megint nincs semmi értelme, hiszen nincs mire építenünk ezt a fajta terhelést.

A lényeg tehát a RACIONALIZÁLÁS! Minél kevesebb erőfeszítésből és időből minél nagyobb edzettségi szintre eljutni. A másik fontos elem szerintem a VÁLTOZATOSSÁG!

Hogyan érdemes tehát felépítenie egy nyári, versenyekkel tűzdelt hetet futásilag? Szerintem eleve nem szabad 4 futóedzésnél többet betervezni. Sőt 3 is elég! Ebből egy iram/résztáv/intenzív, egy technikai, egy pedig hosszú/terep futás. Emellé ha van idő bejöhet egy tégla vagy kombó futás. Semmiképp sem éri meg többet futni. Nincs rá energia.

Ha abból indulunk ki, hogy minden vasárnap verseny van (sprint, olimpiai), akkor érdemes hétfőre(laza, technika), szerdára(iram vagy hosszú), péntekre időzíteni a futóedzéseket). Erről jut eszembe a másik fontos dolog. Ha sorozatosan versenyzek minden hétvégén, akkor elhagyom a hét közbeni intenzív futást, és hosszabbakra koncentrálok. Megéri! Iyenkor mindig sikerül kicsit visszafalaznom az alapot.

Még egy nagyon fontos dolog. A frissítés. Nyár, meleg. Ez a két szó összefügg. Kötelező gondoskodni folyadék-utánpotlásról egy edzés alatt. Soha senki nem indulhat el futni egy forró napon anélkül, hogy nem gondoskodik magának megfelelő folyadékról. Ha 30 fok feletti a hőmérséklet, mindenképp olyan hely felé fussunk, ahol van csap, kút..stb. Nem szégyen felvenni a kulacsövet. Én is ilyenbe futok mindig, (még télen is), amikor hosszút futók. A szervezet folyadék hiányában, elképesztő módon veszít a teljesítő képességéről. Sótabletta. Ha valaki 1:30óránál többet fut, mindenképp vigyen! Óránként egyet! Gél vagy ilyesmi szerintem nem olyan fontos. ha a futóedzésünk előtt megfelelően, időben étkeztünk, akkor még egy 3 órás futás sem gond. Azért nálam mindig van egy gél a biztonság kedvéért, de csak akkor szoktam bevenni, ha már érzem, hogy nagy gond lesz.

Éjjel futni! Én még mindig annak vagyok a híve, hogy ha kánikula van, akkor naplemente után érdemes futni. Tudom, hogy sokan csakazértis kimennek a tomboló melegben futni, mert azt hiszik ezzel szoktatják majd magukat a versenyre. Lehet, hogy 25%-ban igazuk van, de szerintem 75%-ban nekem van igazam abban, hogy ezzel csak kizsigerelik magukat. Rövidebb futást persze lehet csinálni a nap közepén, de fontos, hangsúlyos edzést, mindenképpen a lehető legideálisabb körülmények között szabad csak. Nem elég, hogy „bezúzunk” magunknak, még szegény testünknek a hőhullámmal is meg kell küzdnie. Tartom az egyszerre egy változó elméletét. Nem csinálhatjuk ki magunkat és perzselődhetünk egyszerre. Vagy ha már megtettük, akkor duplázzuk meg az edzés utáni pihenőidőt!

Nagyjából ennyi jutott most eszembe este háromnegyed tízkor.

Ha valakinek kérdése lenne, írjon nekem: gyulatri@gmail.com.

Szívesen válaszolok minden kérdésre!