KisTri Team SE

Félmaraton OB, 2012

Ahogy már az előző években, idén is beköszöntem a Városligetbe egy „könnyű” városi futásra Nagyszerű felkészülés volt ez a Hawaii-i menetelés programjában. Tavaly nagyon jól sikerült, és ennek is köszönhetően tudtam nagyszerű futóformába kerülni októberre. Nehéz ilyenkor már motiválni saját magunkat. Az ember valahogy érzi a zsigereiben, hogy jön a tél Az időjárás viszont egyáltalán nem ezt az oldalát mutatta múlt vasárnap, sőt! Megint nagyon meleg volt, akárcsak tavaly, de szerencsére a szél megkegyelmezett a rakparton, sokak örömére Tehát adott volt minden egy jó időeredményhez. Kivéve a korai rajtot. Nem szeretek reggel/kora délelőtt futni, egyszerűen nem tudok rendesen bemelegedni. Lehet, hogy csak szokás kérdése, de mindig délután/este futok inkább. Sokkal jobban megy. Azért sikerült normálisan bemelegíteni, és már itt éreztem, hogy az elmúlt hét kemény edzései ellenére jól érzem magam. Futottam 3kilit, majd egy 400métert erősen, ahogy szoktam. 1:13 lett a 400, ami már valamit előrevetíthetett a későbbi időeredményemet illetően

A rajtvonalhoz elég későn keveredtem oda. Elképesztő tömegnyomor volt. Sajnos nem tudtam eléggé előrenyomulni, így kb 10 méterre a rajtvonaltól tudtam lecövekelni. Kicsit feszült voltam. Tudtam, hogy fájni fog, és ki kell hajtanom magam, hiszen a csapatversenyben nem esélytelenül indultunk az ELTE-ADSK színeiben. Szabó Gábor, és Beda Szabolcs voltak a csapattársak, szóval két masszív, tapasztalt futó. Ez kicsit nyomasztott, de nem szálltam el.

A rajtot követően csak szép nyugisan kezdtem. Nem is tudtam volna rögtön vágta sebességre kapcsolni, mivel jópáran tötyögtek előttem. Nem értem miért áll be az első sorba olyan váltós, aki tudja, hogy úgyis lassabb lesz, mint az öt követő 1000 ember?! Azért a Hősök terétől már a saját iramomban tudtam futni, és szépen beálltam 3:30-ra. Kb századik lehettem, de tudtam, hogy ennek a felét tuti behozom a végéig. A Lánchídhoz (3,5km) érve kcsit elbizonytalanodtam. Valahogy nagyon nem akart alakulni a dolog, főleg azért éreztem ezt, mert sikerült az Oktogontól az Erzsébet térig egy 3:33-as 1000-et „kocognom”. Azért ennél gyorsabban akartam futni. A titkos tervem egy 1:14-en belüli idő volt, amihez kellenek végig a 3:30-on belüli ezrek. Kicsit lelombozódtam, és ezt az érzést tovább erősítette a combjaim beállt érzése. Akkor nem gondoltam, hogy ebből van visszaút, de mégis! Leérve a budai alsó rakpartra, nyakamba öntöttem egy zacskó hideg vizet, ami igazán felpezsdítő érzés volt. Ez olyan volt, mint egy lökés, ami után már nem bírtam lassítani a lábaimon. Mintha tudták volna mi a dolguk, csak vittek… Nagyon megindultam, és csak úgy szórtam a 3:25 körüli ezreket. Visszajött a jókedvem, és integettem mindenkinek, aki szurkolt

Beindult a húsdaráló!

Leengedték a rolót, és innentől már csak az lebegett a szemem előtt, hogy minél több futót hozzak be a végéig. Nem tudtam elfáradni. Volt néhány kisebb holtpont, de nagy behalás nem. A nyugati téri felüljáró azért betett ahogy kell, minek „jótékony” hatásaiból csak a Westend után tértem magamhoz, de nem lassultam, és ez volt a lényeg!

Végül 22.-ként értem célba 1:13:46-os idővel! Ez 45másodperccel jobb idő, mint tavaly ugyanitt, ugyanezen a pályán! Sőt a táv kicsit hosszabb volt. Többen 150-200 méterrel többet mértek, és én is 160-al. Rájöttem, hogy ez egy nehéz pálya. Végig le-fel futkorászik az ember a rakpartokra, hidakra. nagyon megviselő. Nem beszélve arról, hogy a pesti alsó rakparton mindig szembeszél fúj, ráadásul a legnehezebb szakaszon (10-15kiliig) amikor általában mindenkinek jönnek a holtpontok.

Jó visszaigazolás volt ez a verseny számomra, jó úton halad a felkészülésem. Masszív vagyok, de nem tudom elég lesz-e ez Hawaii-on… Mindenestre most következik ismét három kemény hét. Remélem az időjárás továbbra is velem lesz, és mutatja továbbra is ezt az utónyári arcát.

Említésre méltó a Polythlon és a Sashegyi Gepárdok részvételi száma a félmaratonon. 34 egyéni indulónk volt! Sportos egy csapat, az biztos!