Először is, szeretnék elnézést mindenkitől, hogy sokáig nem jelentkeztem itt a blogomon. Kisebb technikai problémáim adódtak, és csak most sikerült megoldanom Egész konkrétan, nem volt kompatibilis átalakítom a helyi hálózathoz, és az internet kapcsolatom is akadozott. De most már itt vagyok, és be is tudok jelentkezni a legfrissebb történésekkel.
Hawaii elképesztő hely. Gyönyörű, és egyértelmű, hogy ez a sport ide való. Kétség nem fér hozzá, hogy csak itt találhattak ki egy ekkora őrültséget ? De félre a tréfával, aki egyszer valaha is kicsit komolyabban triatlonozott, annak egyszer el kell ide jönnie! Nem feltétlenül indulóként, elég ha csak itt van egy héttel a verseny előtt, és részesévé válik ennek a hype-nak. Mert ez egy magával ragadó hely! Amikor végigbringáztam tegnap a sivatagon, szinte végig fülig érő mosollyal tekertem. Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok! Semmi másért nem érte meg, már ezért igen. Itt lehetek és elindulhatok. Ez óriási!
Egy igazi kanadai baráti társasággal vagyok együtt kb 2,5 kilométerre a versenyközponttól. Ez pont az a távolság, ami gyalog messze van (főleg 35 fokban), de kocsibérlésre már sajnálja az ember a pénzt ilyen távolságból. Szóval két választás marad ha be akarunk menni a centrumba, vagy olvadunk rá az aszfaltra, vagy berongyolok 3 perc alatt az időfutam gépemmel. Amit szerintem nyugodtan otthagyhatnék bárhol lelakatolatlanul, senki nem nyúlna hozzá. Az embernek az az érzése, hogy itt csak atléták vannak. Azok közül is a legválogatottabbak. Mivel ide csak a legjobbak jutottak ki! Na, szóval amióta itt vagyok edzettem többet is, ezt hétfőn koronáztam meg egy utolsó hosszú nappal. 95km bringa+16km futás, előtte egy laza 30perces úszással. Ez volt az utolsó keményebb napom. Keddtől pihenő. Az időjárás elképesztő. Képzeljétek el az idei atádi meleget+20% páratartalommal. Na ez van itt minden nap. Illetve, általában délutánra be szokott felhősödni az idő menetrend szerűen, ami azért érezhetően levesz a hőérzetből. Úgyhogy imádkozom, hogy ez legyen szombaton is, mert így a futás nagyon fájdalmas lesz.
A tegnapi bringázás közben igencsak elkelt a folyadék. Itt ez élet-halál kérdése lesz, de szó szerint. A bringa konkrétan egy sivatagon halad keresztül. Annyira viszont nem mondanám ingerszegénynek. Teli van jó kis emelkedőkkel, és a szél mindig fúj. Az ember azt gondolná, hogy ha kifelé szembeszele volt, akkor visszafelé hátszele lesz, de ez nem így van. Össze-vissza forog a szél itt. De ugyanígy szerencséje lehet bárkinek. Itt tényleg el lehet kapni a körbehátszelet.:)
A képért köszönet Ralph Schick-nek!
Az idő-átállás is megspékeli még a dolgokat kicsit. Bár azt kell mondanom 3 nap alatt egész jól megszoktam. Egyedül a hajnali 3 a kritikus időpont. Ekkor mindig kipattannak a szemeim, és négyig csak bámulom a plafont. Bizony, pont 12 óra az eltolódás. Egyébként a szállás tökéletes. Nagyszerű helyen vagyok együtt a kanadai barátaimmal, akik szinte már családtagként bánnak velem. Köszönet ezért Pierre Heynemand-nak! (Aki, csak megsúgom, hogy a 45-49 kategória egyik főesélyese!) Kövessétek őt is a verseny alatt, érdemes! Nagyon jó formában van az “öreg” :))
Na egyenlőre ennyit első bejelentkezésre, de innentől a versenyig minden nap írok mi van velem.
