KisTri Team SE

Bekésen tengetem napjaimat Hawaii szigetén. Szerencsére van itt mit csinálni. Ha mást nem, hát lemenni a rajt helyszínéhez, és visszaidézni a múlt szombati versenyt.

Sokat gondolkodom azóta is, hogy mit rontottam el, és mit csináltam jól akkor.

Kezdve az úszással. Nagyon elkényelmesedve úsztam. De nem is a versenyen nyújtott teljesítményemmel van a gond, hanem az előtte végzett kevés úszóedzéssel. Túl sok hangsúlyt fektettem a másik két számra, és ennek lett az eredménye ez az 1 óra feletti úszóidő. Mentségemre legyen írva, hogy idén tényleg eléggé kibabrált velünk az időjárás, és meglehetősen hullámos volt az óceán. Dehát ez is maximum 3-4perc. Tehát ott vagyok, hogy 56 perc jó körülmények között. Na mindegy, amúgy sem itt csúszott el a dolog. Azért a 218. úszóidőt produkálni, szerintem szégyen!

Sokkal inkább a kerékpáron. Valami nagyon hiányzik belőlem ehhez a pályához. Leginkább a masszív erő-állóképesség. Ide kevés a hosszú edzés. Brutális combok kellenek, és minimum 260-270 áltagwatt 4 és fél órán keresztül. Ráfeküdni a könyöklőre, és hajtani erőből. Ez kell ide. Bár a bukásomban benne volt 2perc, de így is 5 óra felett sikerült az összidő. Az időjárási körülmények itt is nagyon befolyásoló hatással voltak. Hiszen ki, Hawi felé 45-től elindult a szél, és ez csak rosszabbodott. Felfelé menet Hawinak pedig a brutális jelzőt lehet csak alkalmazni arra ami várt minket. Visszafelé sem volt jobb, sőt. 140-től végig kellemetlen oldal-szembeszél volt. Néztem az órámat, és 90-nél még megvolt majdnem a 38-as átlag. Tehát visszafelé 33,7-es átlagot jöttem. Hoppá!

Persze azt sem említi meg senki, hogy 1205 méter szintkülönbség van ebben a pályában. Tehát mondjuk a nagyatádi szintkülönbség x3,5! Közel sem sík ez a hawaii-i dolog. Na és a meleg a harmadik tényező. Ha elfelejt az ember inni, akkor vége! Ugyanígy a sótablettával. Hamar azon vettem magam észre 160-nál, hogy görcsölnek a  combjaim. Nemcsak a folyamatos szél-ellentartás miatt, hanem az elektrolitok ürültek ki.

Szóval így utólag az 5:03 nem is annyira rossz, főleg úgy nem, hogy ezt sikerült komfortzónán belül teljesítenem. Ez itt nagyon nagy szó, hiszen tömegével mentek el mellettem a bolyok. Az emberben egyszerűen benne, van, hogy ráálljon az elején egy gyorsvonatra De amikor Hawi után ugyanúgy tömegével előztem vissza a kidurrant vádlijú kollégákat, akkor jöttem rá, hogy jól tettem, hogy az elején nem kapattam el magam.

A futás sikerült a legjobban. Pedig az első 2 kilométeren azt hittem fel kell, hogy adjam. Illetve a depózás volt a kritikus pont. Amikor húztam fel a futócipőt tudtam, hogy nagyon nehéz percek, órák várnak rám. A forgóm nagyon fájt. Szerencsére nem adtam fel, és a sors visszaadta, amit előtte elvett, csak igen furcsa módon. Az, hogy nem tudtam elkezdeni rohanni az elején, a sors furcsa játéka folytán ez adta meg a tökéletes ritmust. Vagyis a szép egyenletes iramot. Szerintem 3:14 ezen a pályán igenis tisztességes idő! Főleg úgy, hogy 107.-nek jöttem ki futni. Tehát 19 embert előztem le.

Szóval azért van mit javulni (nem kicsit), de egy ilyen bukás után (ami maximálisan a saját hülyeségem) kihoztam szerintem a maximumot, amit a helyzetből ki lehetett. Az is meglepő, hogy a mérés szerint folyamatosan feljövőben voltam az úszás befejezése után!!! A bukás ellenére! Vagyis egy tipikusan elfogyós verseny Hawaii! Mindenki túl erősen kezdi el. A végén pedig az nyer aki csak magával foglalkozik, és marad a saját buborékában. Ez a nyerő taktika itt, ez egyértelmű. Persze ehhez ki kell ide jutni, ami már önmagában nehéz. Itt tényleg a legjobbak csapnak össze. Ezt akkor vettem észre, amikor úsztam, és jó 1500 méter után is a tömeg közepén voltam. Ilyenkor Atádon, vagy más versenyen már általában egyedül tempózok, vagy maximum 1-2 ember van körülöttem. De itt 30-40 volt. Ugyanígy a bringán. Folyamatosan előzgettek, a végén pedig én előzgettem A futás szintén. Nem hittem el, hogy a célegyenesbe egyszerre 5-en fordultunk be. Hatalmas sprint volt. Talán ezért maradt el az eufórikus beérkezés érzése is. Megszámoltam, és 9:25-9:27 között 16-an értünk célba! Ez azt jelenti, hogy 7,5 másodpercenként ért célba valaki ebben az időzónában. Vagyis plusz 1 perc tökölés a depóban = 8hely mínusz De hagyjuk a matematikát. A lényeg, hogy nagyon sűrű a mezőny itt, hiszen ez a világbajnokság!

A következő hetek, hónapok feladata lesz végiggondolni miben lehetne fejlődni, mit lehetne kijavítani…stb.

Addig is élvezem a hawaii-i napsütést még 2 és fél napig, aztán irány haza! Már várom, hogy otthon lehessek!