Valahogy én is ebben az időszakban vagyok. Keresem a további fejlődési lehetőségeket. Szépen elkezdtem összerakni a versenyszezonig a felkészülési programom.
Sohasem felejtem el, hogy fiatalabb koromban mekkora elánnal vágtam bele az alapozásba. Emlékszem, hogy már szeptemberben jókora adagokat teljesítettem. Mondanom sem kell, hogy tavaszra már több holt-ponton estem át, és kiégettnek éreztem magam. Ezért nagyon fontos, hogy mindenek előtt egy részletes versenyzési tervet dolgozzunk ki. Ha nem is biztos még ilyenkor a versenynaptár, akkor is a célok meghatározása a legfontosabb. Ha nincs egy jól körülhatárolható verseny-, célprogram, akkor a levegőben lóg az egész, és egy hideg, fagyos téli reggelen sokkal könnyebben bukunk vissza inkább a párnák közé, edzés helyett 
Aki ennél is céltudatosabb, az több évre előre tervez. Ez még biztosabb lábakat ad a felkészülésnek. Itt most nem a vágyakra, álmok kergetésére gondolok, hanem tudatos tervező munkáról a realitások talaján állva. Persze az is igaz, hogy aki keretek között gondolkodik az beskatulyázza saját magát, és képtelen lesz kiszabadulni a maga által épített ketrecből. Érdemes több szintű célt meghatározni. Mondjuk vegyünk példaként egy szimpla versenyt. 1. cél, bronzérem: mosolyogva célba érek, mindegy milyen idővel. 2.cél, ezüstérem: célba érek, egy előre kitűzött “B” célidőn belül, ami szerintem teljesíthető, de azért küzdeni is kell érte. 3. cél, aranyérem: célba érek, egy előre kitűzött “A” célidőn belül, amit nehéz teljesíteni. Szerintem a felkészülést is érdemes így felépíteni. Vagyis mit akarok elérni tavaszra. Konkrét célokkal! És ezt 3,5,12… lépcsőfokban meghatározni. Ez azért jó, mert ha egyetlen szintben határozzuk meg az alapozással elérendő célunkat, és netalán nem sikerül, vagy olyan alacsony, hogy könnyedén “átugorjuk”, akkor újból célt tévesztünk, és motivációt vesztünk.
Remélem érthetően írtam le!
Szóval a célok meghatározása, több lépcsőben. Az arany, ezüst, bronz csak egy példa, de tökéletesen szemlélteti, hogy ha esetleg nem érjük el az arany fokozatot, vagyis a legáhítottabb célt, akkor is elmondhatjuk, hogy nyertünk egy ezüstöt, vagy bronzot. És ezzel levesszük a nyomást is magunkról, és tartani tudjuk magunkat valamihez. Ha ez nincs meg, nagyon nehéz az alapozó időszakból a versenyidőszakba lépni. Itt mindig van egy törés, hiszen az első versenyen derül ki, “mennyit is érek”. Ez óriási nyomás. De ha úgy fogjuk fel, hogy ez is a része egy nagy kirakósnak, akkor máris könnyebb. Részcélok, főcélok több lépcsőben.
A következő bejegyzéseim egyikében tovább szeretném boncolgatni az alapozást/téli felkészülést.
