Blog
KÜZDENI KÖNNYŰ
Van, hogy sokkal könnyebb küzdeni, mint valamit feladni. Gyakran a döntés, hogy feladom sokkal nehezebb, mint összeszorított fogakkal nekimenni a kitűzött célnak. A feladáshoz néha bátorság kell. Bátorság végigcsinálni azzal a tudattal, hogy esetleg a “kívülállók” nem fogják érteni a miértet.
A leléktan az én oldalamon állt pár napja. A belső bizonyítási vágy dolgozott bennem. Ez egy természetes folyamat, és akinek van hozzá ereje, annak csak végig kell menni az úton. Persze ezt az utat sokszor ki kell taposni előtte, munkálkodni rajta. Ez az út a külső segítségek, támogatások nélkül ugyanúgy járhatatlan lenne.
“A magányos farkasok ideje lejárt”
Egyedül nem tudtam volna még a feléig sem érni ennek az útnak. Rengetegen voltak mellett, amiből a múlt szombaton annyi realizálódott, hogy a nézők, sporttársak azt láthatták, hogy valaki célba ér elsőként. Ez egy csapat, csoport, közösség érdeme. Nem tudok ezért elég hálás lenni!
“Küzdeni könnyű”
Amikor szombaton a pódiumon megkaptam azt a tapsot, az nem csak nekem szólt, hanem mindenkinek aki mögöttem áll, és állt a bajban. Aki segített, biztatott, átlendített a nehezebb pillanatokban. Szerencsére azt mondhatom, hogy nagyon sokan. A családom volt a fő támaszom. Ezt akartam megköszönni azzal, hogy visszaadom nekik a reményt.
Édesanyám ott volt a díjátadon. Nagyon meghatódott amikor a dobogóra hívtak. Ezt nektek, a triatlonos társadalomnak köszönhetem!
Köszönöm, hogy megadtátok ezt nekem, nekünk!
