KisTri Team SE

Nagyban zajlik az edzőtáborunk Balatonakarattyán. Igen változatos a társaság, ezért nem a legkönnyebb az edzések összehangolása. A nagytöbbség azért a július végi nagyatádi hosszútávú OB-ra készül, így a képlet gyakran leegyszerűsíti önmagát. Sokat, és még többet!

Gyakran veszem észre a hobbistáknál vagy a szó tényleges értelmében vett amatőröknél (ebbe nem tartoznak bele nekem azok, akik minden szabadidejüket a sporttal töltik – ők a versenyszerű amatőrök),hogy egyrészt mindent akarnak és most, másrészt a nem teljesen átgondolt felkészülést. Mivel ezek az emberek általában életerős 25-35 év közötti fiatalok, így hamar ráéreznek a sportra, mivel a fizikai erejük, állóképességük nagyon hamar adaptálódik a terheléshez. Ezért gyakran veszem észre, hogy valaki 2-3 hónap edzés után be is nevez a következő évi ironmanre. Ez még így rendben is lenne, ha egy másik sportból nyergel át valaki. Például versenyszerűen kajakozott, vagy bringázott. Ők tényleg képesek végigmenni fél év készülésből egy ironmanen. Azonban ezeknek az embereknek egy része tényleg nem gondolja át ténylegesen mire is vállalkozik.

Ilyenkor szinte már tudom mi fog következni. Néhány hónap eufórikus készülés, pár csúnyább holtponttal, aztán a felkészülés utolsó szakaszában jön a megzuhanás. Igazából itt döbbennek rá először, hogy nem biztos, hogy meg fogják tudni csinálni. Viszont a gondolatmenet folytatása előtt húznék egy vonalat azok között, akik 15órán kívül, amolyan örömködésként „sétálnak végig” és azok között, akik azért húzósan szeretnének végigmenni. Természetesen az első kategória sem egyszerű történet. Ők azok, akik a legtöbb időt töltik a pályán. Itt lehet látni a legnagyobb szenvedéseket, ha valaki nagyon elszámolta magát. Mégis, talán ez egy egészségesebb hozzáállás, mint az, aki totálisan átgondolatlanul áll oda, és vállalja túl magát.

Hogy mi az ideális versenyzés? Sokat gondolkodtam már én is ezen. 21 éve triatlonozok, és egészen 28 éves koromig vártam az első ironman távú versenyemig. Szerettem volna olyan iramban végigmenni, amit elfogadható nekem. Nem akartam kúszni a futópályán frissítőállomástól frissítőállomásig. Tudatosan készültem rá egy teljes évet úgy, hogy előtte 12 évig olimpiai távú versenyeken vettem részt. Tehát egy erős sportmúlttal rendelkeztem. Persze az élmezőny teljesen más, de a képlet ugyanaz. Ez egy út és nem egy fellángolás. Ebben a szakágban ez a szép! Ezt kell élvezni. A verseny csak egy ünnepnap, ahol minden értelmet nyer.

Szerintem kevés ennél önzőbb sport van a világon Egy év lemondás, készülés, idő és energia pár másodpercért, amíg befutunk a célba. Viszont az a pár másodperc kárpótol mindenért. Vajon a hozzánk közelállókat is kárpótolja?

Ha visszakanyarodunk az egészségügyi kockázataira, ami egy ilyen megterhelés jelent a szervezetnek, akkor láthatjuk, hogy azok, akik a szinte nulláról indulva egy éven belül megcsinálják a távot, szinte mindig vagy lesérülnek, vagy ami rosszabb egészségileg szenvedik meg. Ilyenkor lehet látni, hogy például valaki egész télen beteges, nem tud maradéktalanul meggyógyulni. Ugyanis, amíg az izomzat hamar adaptálódik a terheléshez, addig a belső szervek (szív, keringés…) ízületek, csontozat…stb. évek alatt szokja csak meg az extrém terhelést. Ez mind kiküszöbölhető, ha tudatosan áll hozzá valaki és felépííti az oda vezető utat. Időt ad magának a regenerálódásra, vigyáz a testére. Ez egy nagyon hosszú út. Én ezer napos útnak mondanám. Ezért ha valaki a csapatomban elhatározza, hogy nekimegy egy ironmannek, mindig azt javaslom, hogy minimum 2 éves időtávlatban gondolkodjon, és semmilyen elvárással ne vegyen részt első hosszútávú triatlonversenyén. A teljesítés a cél. A triatlon nem jelent egyet az ironmannel. Végig kell járni itt is a lépcsőt.

Gyönyörű ez a sport! A szépsége pont a nehézségében rejlik. Nincs még egy ennyire megterhelő, extrém állóképességi próba, hiszen itt a távokon kívül van iram is. Gondoljunk csak abba bele, hogy melyik maratoni futóversenyt rendezik nyáron? Egyiket sem! Túl meleg van hozzá. Mi mégis gyakran 30 fokban futjuk végig a zárószámunkat, egy laza bemelegítés után.

Szóval az edzőtábor végéhez közeledünk a Polythlonos csapattal. Sok lelkes, tettrekész fiatallal körülvéve nekem is sokkal könnyebb nekimenni a napi penzumoknak. Óriási erőt adnak nekem is a folytatáshoz!

Szombaton Vasi Vasember. Erre edzésből megyek, hiszen nincs miért rákönnyíteni. Azért a versenyt megelőző napon kicsit visszaveszek. Ezután még pár hosszú nap, és jön a rápihenés.

Már csak 15 és fél nap van hátra!