KisTri Team SE

Idén már márciusban eldőlt, hogy rendhagyó szezon elé nézek. A dupla kéztörésem minden számításomat keresztbe húzta. Idő hiányában és a lábadozás miatt egy rövidített, ellenben magas “piramist” próbáltam építeni a féltávú OB-ra, ami nagyon bejött. Azután viszont kicsit elfogyott alólam az építmény, és maradt amihez mindig tudok nyúlni, a gyorsaságom.

Az elmúlt hetekben nem sok időm jutott az edzésekre. Igaz, hogy az október 13.-ai Budapest Maraton van a célkeresztem középpontjában (az erre való felkészüléséről egy külön blogbejegyzést is szeretnék majd írni) mégis kevés időm jut az edzésre. Igazság szerint Nagyatád óta minimális kilométert tettem be a kerekezős sportágam hátizsákjába…nagyon keveset Dehát azt szokták mondani, hogy versenyeket nem az elmúlt hónapból nyer az ember, hanem a hosszú építkezésből.  Ezzel tökéletesen egyetértek, és egyértelműen a múltból haladok az elmúlt pár hónapban. Ilyenkor azért érdemes kielemezni a helyzetet, hiszen sokat lehet tanulni ezekből a dolgokból is. Néha a könnyítés a válasz, és akkor jön ki a legjobb eredmény, ha kicsit félvállról vesszük a dolgokat és nem vérkomolyan, rágörcsölve állunk a végrehajtandó „óriási kihívás” előtt. Itt nincs ilyenről szó és nem is érdemes mindent beáldozni akármilyen nagy sportcélért. A célt mindenki eléri azzal, hogy ott van, részt vesz, elindul és beér a célba. Ez minden!

Én is ezzel a nyugodtsággal gurultam le ma reggel a fagyhoz közelítő hőmérsékletben a Budai alsó rakpartra. Szeretem ezt a versenyhelyszínt! Lezárt, jó aszfaltminőségű bringapálya, és egy nagyszerű versenyközpont, ahol senkit nem zavarunk a futkorászással, és nem kérdezik meg tőlem a helyiek minden percben, hogy mikor lesz vége a biciklizgetésnek.

Szóval szeretem volna élvezni a mai versenyt, és egy edzésnek felfogni, ahol jól kihajtom magam, illetve kihajtattnak a többiek. Nem mintha nem tudnám magam rávenni a résztávozásra, de így a szezon végefele már egyre inkább elfogy a motiváció és a kedv.

Nehéz volt eldönteni a helyes versenycuccot a mai nap, és ezt tetézte, hogy a rajt reggel 9:30-kor volt. Ilyenkor szerintem az a legjobb megoldás, hogy az ember elmegy egy kis bemelegítő futásra abban a cuccban, ahogy jólesik, és ha az az érzés, hogy kicsit sok lesz, akkor lekap magáról még a rajt előtt egy felsőt. Szóval a lényeg a réteges öltözködés.

A rajtot követően hirtelen köpni-nyelni sem tudtam olyan iramban hagytak helyben a versenytársak. Pedig bevallom, rendesen bemelegítettem, és még repülőket is futottam. Egész egyszerűen nem volt bennem a 3 perces kezdés az első kilin. Kellett pár perc, hogy felvegyem a ritmust és szép lassan átrágjam magam a mezőnyön, hogy az élcsoport sarkába tudjak kerülni. Innentől már kicsit könnyebb volt, hiszen a vezetők is mintha visszavettek volna. Így 3:20 körüli iramban már kényelmesebben közlekedtem

Az volt a taktikám, hogy a bringára ülve próbálok nagyon bekezdeni, hogy kicsit szétrázzam az első futás után a depóhoz közelítő hét fős élbolyt. Ez nagyszerűen sikerült, hiszen a kerékpározás második kilométerénél már csak hárman maradtunk elől. Roth Balázzsal és Hadházi Mátéval gyönyörűen elforogtunk a következő fél órában, és csak a néha felélénkülő szél tréfált meg minket párszor. Jól bírtam, és itt látszik, hogy ilyen rövid távú bringázásra bőven karban tudtam tartani az izmaimat a városi rohangászós biciklizgetésekkel. Az egysebi jó társam volt az elmúlt hetekben, és késztetésem sem volt túl sokat babrálni a váltót, inkább már a futásra koncentráltam és próbáltam kitalálni a taktikát, hogy miként tudom valahogy leelőzni a két vetélytársat. Tettem egy említésre talán méltó próbát az utolsó fordító előtt, de erősek voltak a srácok és hamar a ráléptek a hátsó kerekemre.  Szóval hagytam a dolgot a futásra.

Meglepően frissen romboltam ki a depóból, de azért éreztem a lábaimban a bringázást. Csak Máté futott ki előttem, mert Balázst sajnos visszaküldték megigazítani a bringáját. Pedig jó lett volna, ha háromesélyes marad a móka, így kettőnk között kellett leosztani. Innen jött a darálás Nem mondom, hogy nem akadt fel a szemem párszor, hogy utolérjem Mátét, de szép lassan felőröltem a srácot és az élre álltam. A fordító után a hátszélben még egy lapáttal rádobtam, nehogy vérszemet kapjon, és végül elsőként értem vissza a Görzenálba.

Élveztem a versenyt, hiszen a mostani állapothoz nagyon illet, és kihívás volt a győzelem elérése, mind fizikális, mind mentális szinten. Kellett hozzá minden titkos összetevő, amit beledobtam végül az üstben kavargó kotyvalékba.

Köszönöm a versenytársaknak ezt a remek kis versenyt. Jót harcoltunk! Ugyanígy a rendezőknek, hogy egy ilyen nagyszerű eseményt raktak össze erre nem túl barátságos őszi napra.

Gratulálok csapattársaimnak is, hogy idén ismét mi állhattunk fel az egyetemi és főiskolás OB csapatversenyének (és egyéninek is! :)) az első helyére! Nagyszerűen szerepeltek az ELTE hallgatói, és a Polythlonos csapat is!

Mindenkinek jó pihenést kívánok!