KisTri Team SE

Amíg friss az emlék addig érdemes végiggondolni mik voltak, amiket jól és mik, amiket rosszul csinált az ember a verseny közben. Itt az idő számvetést adni a felkészülésről is ugyanúgy, akárcsak a futás közben elkövetett hibákról, esetleg további lehetőségekről…stb.

Én is megteszem most, hiszen így tanul a legjobban az ember, és aki okos az a másik hibáiból okul.

Megmondom őszintén, nehéz hibát találnom a múlt vasárnapi teljesítményemben, olyannyira kijött amit legjobb számításaim szerint gondoltam. Egyedül talán a versenyt megelőző idegeskedés kellett volna mellőzni. Sajnos ez jellemző rám, hogyha nagy a nyomás, akkor esetleg másokon töltöm azt ki. Mivel Bea volt ott mellettem a verseny előtt szegény kapott tőlem hideget és meleget is. Ugyanezt az energiát inkább a koncentrációra kellett volna fordítani. Mindenesetre a rutin és az évek segítettek abban, hogy az ideg ne vigyen el az elején. Persze hajszálnyival így is gyorsabban kezdtem, mint ahogy kellett volna. Ez abból látszik, hogy a hatodik 5km már lassuló volt. Jó lett volna, ha csak a nyolcadiktól indulok el lefelé. Persze ebbe azért a pálya nehézségei is közbeszóltak.

A félmaratoni részidőim a következők voltak: 1. 1:18:09, 2. 1:19:19. Ez teljesen rendben van. Egy perc romlás a második felében. Szerintem ez majdnem tökéletes. Ebben benne lehet, ahogy említettem a pálya második felének nehézségei. Így, ha könnyebb lett volna a pálya, akkor talán kisebb lenne a különbség. Érzésem szerint 1-1:30 volt benne ebbe a vonalvezetésben, és hogy 10 tűfordító volt, ahol a nullára lassításból való kigyorsítás nem a legideálisabb a lábaknak. Mindegy.

Érdemes megnézni a pulzusgörbét is. A néhány beméréstől eltekintve meglehetősen laposan emelkedett a pulzusom pont úgy, ahogy terveztem. Az átlag 165bpm körül van. 63%-ot töltöttem a négyes zónában, ami azért már az EB pulzustartomány, és 35%-ot az SB tartományban. Innen is látszik, hogy még az EB/SB tartományokban is döntő részt zsíranyagcseréből látom el az izmaimat energiával. A valóság azonban valószínűleg árnyaltabb, vagyis vegyes rendszert használtam, ahol a glikogén elégetése nagyobb lehetett, mindenesetre ez a raktárak megfelelő feltöltöttségét is jelzi. Ez nagyon jól sikerült az előző napokban, hiszen a verseny reggelén csak egy müzli szeletet fogyasztottam el (nem éreztem, hogy kellett volna többet), és verseny közben is mellőztem bármilyen energiapótlást. Ebből látszik, hogy igencsak jól sikerült a glikogénraktárak kitágítása, és megfelelő mennyiség raktározódott el.

A ruhaválasztás is jó volt, mivel nem dörzsölt, nem szorított vagy lobogott semmi. Viszont azt hiszem legközelebb nem futok triatlonos rajtszámtartóban, mert nagyon lent volt és zavart, hogy ilyen hosszúkás volt a rajtszám. A kompressziós ruházat (a 3-as váltózónánál szövegelő szpíker szerint „dekompressziós zokni” ?) nagyszerű találmány. Szerintem nem egy percet spórolt meg most nekem. A nadrágom is félig kompressziós volt (CEP), így a végén tapasztalt combfeszülést és fájdalmat nem kicsit tompította, ez határozottan érezhető volt. Összetartott.

A felkészülés is nagyon jól sikerült. Utólag elmondhatom, hogy augusztus eleje óta a kilométerekre bontott heti futótáv (a 32.héttől a 41.-ig) 60.3km volt. Az utolsó két hétben pedig 50km alatt. Innen látszik, hogy a frissesség mennyire fontos, és merni kell elengedni az edzéskényszert. A futók 90%-a itt rontja el a felkészülést. Nem hagy elég időt a pihenésre, és a felkészülés utolsó öt-hat hetében is túl sokat és erősen csinál. Ez nem az utolsó hónap munkájának a gyümölcse volt, hanem a több hosszú alapozásé. Amikor hóban, hidegben kimegy az ember, és futja a több órákat. Itt már csak hagytam a szervezetemet, hogy a maximumra tudjon tartalékolni és kipihenje magát. Nagyon sok szubmax edzést is csináltam, ahol rövid intervallokon maximumig feltoltam a pulzusom. Így a 3:40-es iram, kényelmes utazótempónak éreztem. Nem hagytam lelassulni magam. Ez egy nagyon jó tapasztalás volt, és azt hiszem sokat fogok még gondolkodni ezen.

Jó pihenést mindenkinek!