KisTri Team SE

Sokszor beszéltem már arról, hogy mennyire fontos a felépített edzéstervezés módszertana. Ez kiemelten lényeges egy olyan extrém állóképességi sport esetén, mint a hosszútávú triatlon. A mi sportágunkban sosem szabad csak egy évre előre gondolkodni, hiszen ez olyan, mintha elrugaszkodnánk egy szikláról, és csak zuhanás közben néznénk le és vennénk észre, hogy 30 centi mély a víz alattunk. Ezért szerintem a hosszútávú triatlonozás hosszútávú gondolkodást, tervezést is igényel.

Tapasztalatom szerint, és a tények is ezt bizonyítják, az ironman távra készülők legnagyobb arányban a 30+-os férfiak közül kerülnek ki. Nekik már megalapozott egzisztenciájuk, kialakult életmódjuk, családjuk (esetleg gyerekeik) van, és nem utolsó sorban igényük valami újra! Ezeknek az embereknek a nagy része már rendelkezik valamilyen sportmúlttal (általában igen aktív fiatalkoruk volt), így az igény a mozgásra, a kihívásra, a harcra valahol mindig ott bugyogott bennük legmélyen. Az elmúlt évtizedekben azonban elnyomták ezt magukban, mivel másra kellett koncentrálniuk. Miután megérett a gondolat, hogy ”ironmant akarok csinálni” az eltökéltség a felszínre tőr és minden energiájukkal belerobbannak a sportolásba. A hiba nem az „ironman-t akarok csinálni”-val van, hanem a kérdés megfogalmazásával. Vagyis a helyes kérdésnek így kellene szólnia:  Ironman-t akarok csinálni! De mikor is?

Az esetek nagy részében a „most akarom” a megszokott válasz. Tehát az eltökéltséggel sosincs probléma, hanem sokkal inkább a „most azonnal-al” van. Sokan nem gondolják teljesen végig az élettani és egyéb hatásokat, csak egyszerűen belevetik magukat új „szerelmükbe” a triatlonba. A hatásokat tekintve nemcsak a fizikálisokra gondolok, hanem a mentális, és a környezetére kifejtett hatásokra is. A probléma mindig a hirtelenséggel van, és a fokozatosság kérdésének figyelmen kívül hagyásával.

Miért fontos a fokozatosság minden téren?

Nézzük először a legalapvetőbb kérdést, a fizikális hatásokat.

Mivel általában egy életerős középkorú, nagyrészt jó karban is lévő férfiemberről van szó, az első hetekben, hónapokban a fejlődés robbanásszerű lesz. És itt szokták a legtöbben elkövetni az első nagy hibát! A hirtelen megnövekedett állóképesség és erő, folyamatosan emelkedő edzésszámot, -időt és intenzitást követel. Erre nagyon hamar rá lehet érezni és tulajdonképpen egy bizonyos fokig nem is lehet hibázni az edzésadagolásban és intenzitásban, hiszen egy alapfokú edzettségi szintnél úgyis hamar lekorlátozza az alanyt a véges fizikális korlátai. Azonban, ahogy említettem alanyunk nagyrészt jó állapotban lévő (nem túlsúlyos, egyébként is egészséges életmódot élő, sportmúlttal rendelkező) középkor tájékán járó ember nagyon hamar tud, sokat fejlődni. Így téves érzései alakulhatnak ki valós fizikumával kapcsolatban. Sokan nem vesznek tudomást a keringési-, és idegrendszerről, ami jóval lassabban adaptálódik a megnövelt ingerekhez, mint az izomzat. Ugyanígy a szalagok és az ízületek terhelhetősége is korlátozott. Legtöbbször alulbecsülik ezeknek a fontos szerveknek a fontosságát. Pedig ezek az alap építőkövei mindennemű terhelhetőségnek, nem beszélve az egészséges, erős gerincről!

A rosszul adagolt edzésmennyiség, és ezeknek a fontos elemeknek a figyelmen kívül hagyásának a hatása először egy közepesen komoly húzódásban vagy sérülésben nyilvánul meg. Rosszabb esetben keringési problémák is fel szoktak lépni. Ezért nagyon fontos a pulzusmérő használata, hiszen ez egy visszajelzés arról, hogy milyen terhelés alatt áll éppen a szervezetünk. Nem hülyeség, a 220 – életkor elv sem. Nem mondom, hogy alapigazság, de érdemes figyelemmel venni kiindulásnak. Tehát egy 40éves férfi maximális pulzusa 180 körül van jó esetben. Persze ez egyéntől és típustól is függ, de vegyük azt, hogy 175-190 között van. Tehát ennek alapján kell nézni a zónákat és edzeni bennük.

A megfelelő edzészónákban bevitt terhelés az alapja sportunknak. Ezért javaslom, hogy mindennemű sporttevékenység megkezdése előtt, keressen fel mindenki egy szakorvost vagy terheléses teszteket végző labort. EKG, esetleg terheléses EKG az alap. Jó tisztában lenni a képességeink határával. Ezek után egy megfelelő edzőt kell keresni, aki az eredmények alapján adja meg az edzésmennyiségeket.

Mindig arra kell gondolni, hogy a fejlődéshez új ingerekre van szükség és időhöz, hogy hozzászokjon szervezetünk minden porcikája. Az időbe a pihenési idő szerepet játszik csakúgy, mint a konkrét tervezés. Az 1000 napos felkészülés tehát ideális az első ironman előtt. Szerintem a cél sosem lehet a „csak valahogy menjek végig”, hanem a „végigmegyek minél egyenletesebben, minél kevesebb holtponttal”!

A másik fontos hatás a mentális rész.

Sokszor látok olyanokat, akik 1-2évig iszonyatos energiákat mozgósítanak, mindenféle koncepciót mellőzve készülnek. Azután pedig felérnek egy platóra, ahonnan egyszerűen nem tudnak továbbkapaszkodni. A válasz pont a fokozatos edzésadagolásban és a tudatosan átgondolt több évre előretervezésben van. Ez olyan, mintha ideje korán robbana fel a torpedó, mielőtt még elérné a célba vett hajót. Vagyis alanyunk nem tudta kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket teljesen, mivel túl hamar akart nagy célt elérni. Mindig látni kell az előrelépés lehetőségét és a perifériára szorított részek fontosságát! És itt jön a képbe a kiégés veszélye! Ha ezzel nem vagyunk tisztában hamar elmehet a kedvünk az egésztől.

Ez általában a túlságosan egyoldalú terhelés velejárója. Ha valaki csak 15-20kilóméteres közepes iramú futásokban és 80-100kilóméteres bringázásokban tud gondolkodni az hagyja inkább abba, vagy forduljon sürgősen edzőhöz. Kreatívnak kell lenni és szembenézni a gyengeségeinkkel. És ez most nem a legújabb jótanács Yoda mestertől Csak így lehet okosan előrelépkedni egy hosszú létrán!

A mentális kiégés veszélyein túl a harmadik fontos hatás a környezetre gyakorolt effektus.

Nem ritka a gyökeresen kifordult életmódváltás, a családra és az ismerősökre kifejtett negatív hatása. Sose tévesszük szem elől a család, munka, sport háromszögének fontosságát! A sportolás nem működik a család támogatása nélkül, és a munka elhanyagolásával! Ezek a biztos pillérek, amikre építhetünk. Hiszen kikért is csinálnánk ezt az egészet, ha nem a szeretteinkért?! Ennyire senki sem önző, ugye?