Blog
NYÚJTS AZ ÉLETEDÉRT!
Szinte közhelyig ismételve keringenek már a köztudatban a nyújtás fontosságáról szóló legendák és mítoszok.
Valahol mindenki találkozott már ezzel, de sosem értette meg igazán miért fontos annyira a nyújtás, mikor ennek elhagyásával sem történik semmi káros a szervezetben. (Na pont ez a tévhit!) Másrészről sokan nem tudják azt sem, hogy mit jelent pontosan a nyújtás, streching, lazítás, és hogy mikor érdemes csinálni. Ehhez próbálok némi segítséget nyújtani a következőkben, amit részben tapasztalati úton, részben tanult elemekből raktam össze az évek alatt.
Én is azok csoportjába tartoztam, akik hajlamosak kikerülni, elhagyni ezt a nagyon fontos edzéselemet, mivel e nélkül sem éreztem lényeges fittségbeli hátrányt. Ez rossz megközelítés! A nyújtás, lazítás mindennel kapcsolatban áll és minden területre hatással van, csakúgy az állóképesség fejlesztésére, mint az egészséges mozgásminőséggel, erő fejlesztésével és a hosszú aktív élettel is.
Először is nézzük a nyújtás fizikális hatásait.
Az izom szélsőséges vagy egyoldalú terhelés hatására védekezésképpen megrövidülhet, illetve hosszú passzív állapotban szintén beszűkülhet a mozgástartománya. Tulajdonképpen az izomrost egészséges mozgástartományát állítjuk helyre, tágítjuk tovább annak nyújtásával. Fontos tudnunk, hogy egy izomcsoport mozgását az ízületi mozgékonyság (mobilitiás) és azok tapadási és eredési pontjánál található inak (szalagok) is korlátozhatják. Ezért elképzelhető például, hogy egy bizonyos beszűkült mozgás alapjai az ízületi rész kimozgatásával kell kezdenünk. (Ha esetleg sérült az érintett terület, vagy egyéb trauma érte, akkor nyilván nem terhelhető annyira, mintha egészséges lenne.) Ilyen tipikus hiba, illetve hiányosság például egy kezdő (felnőtt) úszónál a vállízület beszűkült mobilitása, minek hatásaként a teljes rotátorköpeny, illetve a lapocka alatti rombuszizom is nehezen tud mozogni, csakúgy mint a kis-mellizom. Ezek mind másodlagos hatások, de együtt kell kezelnünk a problémát. A legtöbb amatőr triatlonosnál ez probléma! Ez sportunk egyik kereszthatására legjobb példa! Vagyis amikor az egyik sportág károsan hat a másikra.
Ezt a beszűkülést tovább erősítheti a passzív életmód is, ami bizony egy sportos személyt is veszélyeztet. Például aki hosszan ül minden nap egy helyben az negatívan hat a mozgására, és elváltozásokat okozhat. Például a háti gerincszakaszt ferdíti el, vagy ami nekem is visszatérő probléma, a hajlítókat rövidíti meg. Ezért érdemes (akinek lehetősége van rá) munka közben is szünetet tartani és kicsit átmozgatni, nyújtani. Ez hosszútávon nagyon is megtérül, mivel a mozgásminőséget javítjuk, így sokkal könnyebb lesz elindulni futni délután…stb.
A nyújtás, lazítás, mobilitás kérdéskörről egy teljes könyvet lehetne írni, főleg a triatlonosoknak, hiszen ez a sport tipikusan szélsőségesen egyoldalú terhelést ad a testnek. Gondoljunk csak arra hány órát töltünk begörbült gerinccel a bringán. Nagyon fontos tehát, hogy minél több triatlonista tudatába juttassuk el a nyújtás, lazítás fontosságának gondolatát!
A fejére fordított piramis elmélete
Érdekes módon, egy helytelen metódus alakult az edzésingerek fontosságának kérdéskörében. Ha megkérdezünk 10 triatlonost, hogy milyen jellegű edzést tart a legfontosabbnak, akkor 9 azt fogja válaszolni, hogy a hosszú, aerob jellegűt. Mindezt anélkül, hogy bármilyen fogalma is lenne teste alapvető állapotáról. Beszélek itt most például az izmok hajlékonyságáról, rugalmasságáról illetve mozgástartományukról. Ugyanígy az ízületek mobilitásáról, mozgékonyságáról.
Hiszen innen indul minden!
Ha nem tudom, mit bír a testem, mi alapján tudom mi az optimális terhelés?
A jövő heti előadásom fókuszában is ezzel a kérdéskörrel fogok foglalkozni.
