KisTri Team SE

A napokban egy aktuális kérdést tett fel egyik triatlonos kollégánk egy ironman-es zárt facebook csoportban. A kérdés valahogy így hangzott: „ERŐSÍTŐ edzések, nagysúlyos, magas ismétlésszámmal meddig mehetnek? Utolsó hónap igaz? Utána semmi crossfit, meg edzőterem, max törzs-derék-has erősítés és gyorsító edzések?”

Örülök, hogy felvetődött ez a kérdés, mert így tudtam rá válaszolni, bár röviden, mivel a közösségi oldal keretei nem megfelelőek erre, illetve nem is teljesen tudtam kifejteni mondanivalómat. Ezt most itt szeretném megtenni. Aki volt az előző két „Készülj tudatosan a Balatonman-re” előadásomon, pontosan tudja álláspontomat ebben a kérdésben. (A második előadásommal kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy a diákat nem biztos, hogy meg fogom osztani itt az oldalamon, mivel ezek a slide-ok önmagunkban, magyarázat nélkül nem érnek annyit. Ezek egy előadás keretén belül értelmezhetőek száz százalékozan. Ezért remélem megértitek, hogy nem szívesen rakom ki, mivel így egy fél-információ kerülni ki ide, ami nem célom!. Nagyon szívesen tartok még ezzel kapcsolatban előadást, sőt ha kéritek, megismétlem!)

Szóval a kérdés. Kell-e erősítenie egy triatlonosnak, és ha igen meddig, mit?

A válasz rendkívül egyszerű. Gondoljunk csak bele milyen mozgásformát végzünk. Sportágunk extrém hosszú ideig tart, erősen aerob zónában. Talán az ultrafutással lehet párhozamba állítani vagy egy hosszabb etapú kerékpárversennyel egy ironman megterhelését. Ugyanakkor a hangsúly szerintem nem kifejezetten a verseny napján van, SŐT! Én a felkészülésre helyezném a hangsúlyt a kérdésnél. Hiszen egy ironmanre való felkészülés több hónap, vagyis időben százszor több. Ez a nem mindegy, hogy ezt a több száz órát mivel töltjük, mit helyezünk a fontossági skála elejére. Ugyanakkor azzal is tisztába kell lenni, hogy egy ironman-re készülő atlétának nagyon kevés ideje van, így mindent a végtelenségig racionalizálnia KELL! Még egy professzionális triatlonosnak is! Az alapelvem, vagy hitvallásom az, hogy kötelességünk a lehető legrövidebb célhoz vezető utat megkeresni, természetesen anélkül, hogy csalnánk! Nem teheti meg még egy profi atléta sem, hogy napi 24 órájában a sportnak él! Ezt hívják szakbarbárságnak! Jellemezhetném úgy is ezt a hozzáállást, hogy „nem csak foci van a világon!” Racionalizálás és a felkészülés koncentrálása. Nincs idő edzegetni.

És itt jön a képbe az erősítés. Hogyan illeszkedik bele a mi felkészülésünkbe még egy aspektus? Nem elég, hogy három külön-külön is kemény állóképességi sportot kell a maximumra fejlesztenünk. Jogos tehát a kolléga kérdése, hogy „meddig csinálja”, hiszen lassan itt az ideje belekezdeni a z aerob kapacitás-fejlesztésbe.

Tehát mint mindig, most is az a kérdés, hogy mit érdemes és mikor?

Pontosan ez a megközelítés hibás! Ebben szeretnék egy kicsit rendet rakni a fejekbe.

Szerintem több fejezetben is tudnék ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen mint mindenki én is folyamatosan keresem a fejlődésem további lehetőségeit. 34 éves vagyok, beállt képességekkel, egyre kevesebb idővel, amit a sportra fordíthatok. Szóval nagyon sokat gondolkodom abban, mivel és hogy tudom lerövidíteni, megspórolni az időmet. Erről mindig Balczó András jut eszembe, és amit az életéről készült könyvben olvastam. A ’72-es olimpia előtt, pont ebben a korban volt, mint most én. Ugyanakkor még mindig nem sikerült az egyéni olimpiai bajnoki cím neki és nagyon várták tőle. Racionalizált, koncentráltabbá próbálta tenni a felkészülését, ugyanakkor Ő is már öregedett, nem volt 20 éves, így a regenerációja is lassabb volt, jöttek az ifjú titánok…stb. Végül, mint tudjuk, célra vezetett a munkája, hiszen bajnok lett Münchenben. Ez egy nagyszerű példa erre a felfogásra.

Ugyanebben a helyzetben érzem most én is magam. Keresem a KONCENTRÁLTABB edzésmunkát. A minőségit a mennyiségi helyet. Viszont sajnos egy ironman-re való felkészülésnél nem lehet megspórolni a mennyiségi munkát. Itt muszáj edzeni 30órás heteket, ha az ember oda akar érni a dobogóra. Viszont a munka egyszer kijön és elpusztíthatatlan. Olyan, mint az emlékek, nem lehet kitörölni csak úgy. A test emlékszik mindenre. Szóval én már megtehetem, hogy KONCENTRÁLOM az erőmet és lerövidítem a felkészülésem!

Miért írtam ezt le? Hogy tisztábban lássanak azok, akik most kezdtek bele ebbe a csodálatos sportba és célként tűzték ki az ironman teljesítését. A kilométereket nem lehet megspórolni, ellenben léteznek levágások „A” és „B” pont között. Vagy inkább úgy mondanám, hogy aki tudja mit mikor miért csinál az meglelheti a levágásokat az úticélja felé vezető úton.

A KONCENTRÁLTABB edzésmunka szerves része az erőfejlesztés. A „fordított piramis elve” az funkcionális mozgás határozza meg minden egyéb teljesítmény, illetve készség alapjául. Erre erőnléti edzőm világított rá! Vagyis, ha nem létezik funkcionálisan használható, tökéletes mozgásminősség, arra nem lehet építeni tartós teljesítményt, és sportág-specifikus képességet. Vagyis az erőfejlesztés (a piramis második foka) alapvető bármilyen erő-, erő-állóképességi, vagy extrém erő-állóképességi sportnál. És igen, ide sorolom a triatlont is. „Miből húzod a vizet, miből taposod a pedált?” ERŐBŐL! Ha nincs meg egy alap funkcionális erő/teljesítmény, arra nem lehet építeni stabilan állóképességet. De ne felejtsük el, hogy mindennek az alapja a mozgás funkcionális teljessége, tökéletessége! Vagyis, hogy képes vagyok a testemet uralni, terhelhetővé tenni!

A terhelés pedig, mint tudjuk a mi esetünkben veszettül egyoldalú! Akármennyire is azt hiszik egyesek, hogy ez három sport, akkor is csak három ciklikus, extrém-állóképességi sport! Erre fel kell készíteni testünket, akárcsak arra, hogy ezek után 80 évesen is képesek legyünk a teljes életre. Vagyis, ne egészségünk árán! Hiszem, hogy ez lehetséges! Viszont erre külön figyelmet kell fordítani.

Kell az erőfejlesztés. Kell a funkcionális erő!

Mire kell felkészíteni testünket és hogyan?

A hosszú aerob kapacitást fejlesztő edzések az alapját képezik sportunknak, hiszen ez a képesség, ami az „alapot” adja (bár az igazi alap mégsem itt rejlik, ahogy azt már leírtam). Viszont egy ilyen hosszú-távú edzésmunka negatív hatással van mindenre. Kezdve az immunrendszertől, a testtartásig (kerékpár)… Vagyis, külön figyelmet kell szentelnünk a test folyamatos felkészítésére, karbantartására. Ezért a válasz arra, hogy meddig érdemes erősíteni az, hogy 80éves korodig! Folyamatosan! A leépítő folyamatok (katabolizmus) egyrészt az energiaszolgáltatást alapjai, ellenben hosszú távon a fehérjelebontásra (extrémhosszú edzések) vált át. Ez nagyon hamar elemészti a télen felépített „építményünket”.

Felépítés.

Szerintem a cél csak az lehet, hogy minél stabilabb alapot adjunk a terhelések elviselésére. Ezért az erőfejlesztésre intenzitására is csak az lehet a válasz, hogy fokozatosan! Vagyis a terhelhetőséget kell itt is kitolni. Ahogy már írtam, nekünk funkcionális erőre van szükségünk, vagyis egy olyan használható erőre, ami sportági képességinknek az alapja.

Kérdés. Taposni és húzni kell a pedált a bringán? Vagyis például guggolni, hajlítóból húzni? Akkor ilyen jellegű mozgásokat kell csinálni. Ugyanakkor a súly kérdésre annyi az egyszerű válaszom, hogy ha meg tudsz csinálni 100 anatómiailag helyes guggolást, vagy swinget (súly nélkül) gond nélkül, akkor hová lépsz tovább? Csinálsz 200-at? Ez már kardió jellegű edzés, nem erőfejlesztés. A válasz tehát az, hogy a végső cél csak a maximális erőfejlesztés lehet! Ide KELL eljutni FOKOZATOSAN!!!

Az erő (a tévhitekkel ellentétben) nem jelent egyet az izomtömeggel. Nekünk, profán példával élve egy régi kőműves ember erejével kell rendelkeznünk, aki ha kell egész álló nap képes vakolni, de ha kell egyszeri nagy erőkifejtésre is képes (gerendát beállítani). Pontosan ugyanerre a kihívásra várunk választ a testünktől!

Az erőfejlesztésnek tehát nemcsak, hogy helye van egy triatlonos felkészülésében, hanem kulcsfontosságú része a továbblépésnek!

Folyt. köv.