Ezzel kapcsolatban elgondolkodtam a nyílt vízen úszás veszélyeiről, és arról, hogy mit érdemes ebből tanulságként levonni nekünk triatlonistáknak.
A hírekből azt is meg lehetett tudni, hogy a sajnálatos esetek elszenvedőinek egy része úszástudással is rendelkezett, ennek ellenére fulladt vízbe. Bizony a szabad víz teljesen más, mint a medence. Zéró a látótávolság a víz alatt, mélységérzet szintén nulla, plusz sokkal nagyobbak a távolságok egy nyílt vízfelületen. Ha ehhez még hozzáadjuk egy folyó vagy folyam sordását és árramlatait, kész a halálos egyveleg.
Rengetegszer úsztam már én is folyóvízben, többször volt szerencsém a Tiszához, ami szerintem veszélyességi fokban a Duna fölött van, hiszen a kanyargós vonalvezetése miatt több a víz alatti hordalék, minek folytán a kialakuló áramlatok is veszélyesebbek. Ezt én is megtapasztalhattam egyszer-kétszer, és volt verseny alatt olyan pillanat is, amikor fontosabbnak éreztem az életemért úszni, mint a versenyben elfoglalt pozícióért!
A nyílt víz nem játék, és ezt érdemes szem előtt tartani mindenkinek, még azoknak is, akik gyakorlott versenyúszók.
Javaslom, hogy aki a nyár folyamán nyílt-vízi úszóedzést gondol magának sohase egyedül tegye! Mindig menjen valakivel, illetve akármennyire meleg a víz, érdemes neoprénruhába úszni, mert a ruha mentőövként is funkcionálhat veszély esetén.
Pánik a vízben.
Érdemes végiggondolni azokat a veszélyforrásokat, amelyek hozzájárulhattak a tragédiákhoz. Egy ilyen jellegű halálesett sosem egy dolog következménye. Például: Elképzelhető, hogy aki belefulladt múlt héten a Dunába, biztos úszástudással rendelkezett medencében, minek folytán túlbecsülte képességeit, és túlságosan beúszott a folyó közepébe. Érdemes tudni, hogy a sodrás a part közelében a legkisebb, és a folyó közepén a legerősebb! Ugyanígy a hőfok, a partnál a sekély részen jobban felmelegedik a víz, míg az erős folyásban pont, hogy lehűl. Tehát amíg erőnk teljében elkezdünk befelé úszni egyre nagyobb ellenállást kell leküzdenünk, miközben az erőnk is fogy és egyre hűl a víz. Ilyenkor elég egy apró dolog, ami kizökkent (hirtelen lábgörcs), és kész a pánikhelyzet. Száz méterre a parttól, erős sodrásban, begörcsölt vádlival, a megszokottnál hidegebb vízben elég a pánikroham kialakulásához és a fulladáshoz. És ez egy jó úszóval is megtörténhet!
Ha tehát valaki nyílt-vízi úszásra adja a fejét sohase egyedül tegye, mindig készüljön fel a lehetséges körülményekre (ha hideg a víz neoprénben úszok), maradjon a part közelében (ha kell 20mp alatt partot tudjon érni), illetve sose kimerítő napok után próbálkozzon leküzdeni egy kevésbé ismert közeget. Ezt mindig friss mentális és fizikális állapotban tegye!
