KisTri Team SE

Téli Mátra pulzus és szintgörbéje (supported by Polar Magyarország!)
Látszik, hogy a 4-es zónában töltöttem a táv több mint felét…. Ez tett be igazán!

“Nem vagyok én vasból, de még alumíniumból sem. Papírként hajlottam meg a táv és a nehézség alatt.”

Régen foglalkoztatott már tudatalattimban ez a kihívással, de csak most jutott el a tudatomig, hogy el kéne menni és kipróbálni magamat Így bepakoltunk a kisbuszba, és hetedmagammal lenéztünk a Mátra lábához, Mátrafüredre.

Bevallom kicsit félvállról vettem ezt az egészet, és ma dél körül rá kellett döbbenem, hogy “nokedli” vagyok. Ehhez hasonló keménységű “versenyen” nagyon kevésen voltam. Szerintem vetekedett egy ironman megterhelésével.

A táv 40,5 kilométer volt, laza 1600méteres szintkülönbséggel. És azt se felejtsük el, hogy nem hiába hívják Téli Mátrának eme teljesítménytúrát. A tél szerves része pedig a hó és a hideg, ami azért kellőképpen megnehezíti a teljesítést. Tél kapitány intenzíven támadt.

Sipiczki Csabával (az ország egyik legjobb tereptriatlonosa) indultam együtt pontban 7óra 23 perckor Csaba kegyetlenül elkezdte. Az első ellenőrző pontig csak úgy kapkodtam össze magam az út széléről. A pulzusom a 170-et verdeste végig, persze felülről. Nem mondom, hogy nevetőgörcs kerülgetett, és a korábban indult túrázók kerülgetése sem esett jól. 6,4-nél volt az első ellenőrző pont. Innen indult a masszív felfelé Galyatetőig. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy 15 centis, egyláb-nyomos hóban fogjuk a következő 5 és fél kilométert teljesíteni. Pedig így volt. Ez valami egészen más fájdalom, mint egy hosszútávú triatlon versenyen. Az ember tüdeje ki akar szakadni a szívével együtt, miközben a bokája jobbra-balra fickándozik alatta.

Galyatetőre érve már kellőképpen fájt mindenem, de maradtam Csabival. Innen jött egy hosszabb lefelé, és “már” a felénél is voltunk a távnak. Nem tudtam eldönteni, hogy lefelé, vagy felfelé volt jobb futni. A térdeim úgy verődtek a csúszkálástól, mint a harangok. Ezután jött egy rövid felfelé, majd lehetett megtámadni az ország legmagasabb pontját. A legmeredekebb rész 28-tól kezdődött. Nagyon el voltam már csigázva, és a sírva fakadás határán sétáltam felfelé. Igen, itt már nem volt más választás, egyesbe kellett visszakapcsolnom. De felértem a Kékesre. Pecsételtem egyet, benyomtam egy Tecnica szeletet, és nekivágtam az utolsó lefelének. Már mindegy volt, hogy lefelé vagy felfelé megyek, fájt minden. A bokám körüli apró, kicsi izmocskák, és szalagok már nagyon nem akarták. Azért sikerült még egyszer utoljára beledurálnom magam, és rájöttem, hogy vasember vagyok, és legalább ilyen kemény is. Egyszer csak azon vettem magam észre, hogy teljes erőből rohanok lefelé a sziklák között. Jól ment az utolsó szakasz, de bevallom már vártam, hogy visszaérjek Mátrafüredre. Amikor visszaértem az iskolához ahonnan nekivágtunk nagyon boldog voltam. Körülbelül olyan fáradtságot éreztem, mint egy ironman-en 30kili lefutása után.

4:29:15 lett az összidőm. Ez 6:38-as átlag ezrek Ennek ellenére ez állítólag top 10-es eredmény! (Hétfői módosítás:http://www.matraberc.hu/event.php?id=142&ev=2013&n=0 )

Örülök, hogy túl vagyok rajta. Így utólag azt kell mondanom, hogy nagyszerű felkészülés volt. Egy ironman-nek kötelező! Hasonló erő-állóképességi terhelés. Lehet kicsit meghalni

Ugye készülsz már a Maratonman első fordulójára?

Egy kis motiváció ehhez!