Idén is próbálom minél jobban felkészíteni magam a maratoni távra. A 2012-es alapozáskor hat 40km feletti edzésem volt, és idén a negyedik maratont futottam le ma. Ráadásul, akárcsak tavaly, ebből kettőt versenyen teljesítettem. Úgy érzem, nagyon meglökték az állóképességem és a mai napon ismét 43 km fölé keveredtem. Érdekes módon az érzés teljesen más volt, mint az első alkalommal. Sokkal stabilabban mentem végig, és kevésbé fáradtam el.
Persze, a hátrányai is megvannak ezeknek az edzéseknek, illetve nagyon felkészültnek kell lennie az embernek, hogy kibírja ezt a sorozatterhelést. Nemcsak keringésileg, hanem izomzatilag, csontozatilag… Egy ilyen futás után azért nekem is szokott fájni itt-ott, ezért a regenerációra is nagyon nagy hangsúlyt kell fordítanom. (Például ilyen termékkel:link). Ám a jutalom nem marad el. Egyre masszívabbnak érzem magam ezen a távon, de mindig rá kell ébrednem, hogy ez a 42km pont az a távolság, ahol, ha rosszul osztja be az ember az erejét, akkor nagyon fejre lehet állni. 30-35km-ig még el lehet valahogy jutni, de e felett már minden lépés más. Nagyon kimerítő, az biztos.
Agyban is nagyon erősnek kell lenni, és valami elfoglaltsággal is „ölni” kell a kilométereket, különben könnyen befordulás lehet a vége. Szerintem nagyon fontos, hogy közben elterelje az ember a figyelmét, illetve mentálisan tisztának kell maradni! A kimerültség első jele, a „bezombulás” vagyis hogy az is fárasztó, hogy valamin elkezdjem járatni az agyamat. A vér ilyenkor az alsó végtagokba és a szívbe összpontosul, az agy „minimál” üzemmódra kapcsol, így kedvező esetben is egy 10 éves értelmi színvonalával vagyunk megáldva egy hosszú verseny alatt. Gondolom ezzel az érzéssel már minden kolléga találkozott. 
Ellenben hiszem, hogy akkor is túráztatni kell az agyi idegsejtjeinket, ha nagyon fáradunk, hiszen ez ránthat vissza a szakadék széléről. Koncentráció, tisztánlátás, ezek nélkül vége a dalnak. Tudjam, mikor kell ennem, innom… Én próbálok folyamatosan számolgatni, kombinálni…stb, ez nagyon bevált, és frissen tart agyilag. A lábam és a testem úgyis elfárad, és fáj minden, de az elmém maradjon tiszta, különben jön a „behalás”.
Szóval ezeken törtem ma a fejemet a futás alatt.
Remélem, lassan lecserélhetem a futócipőt biciklisre. Már nagyon várom a tavaszt. Ma is nagyon szép idő volt, és kicsit fájt a szívem, hogy a lábamon lévő cipő gumirétege helyett nem a bicikligumit koptatom. De ennek is eljön az ideje, hamarabb, mint gondolnám. 
Legközelebb a triatlonos állóképességről szeretnék írni.