A húsvéti sonka és egyéb megterhelő húsok és ételek evésének ideje van. Ennek kapcsán gondoltam megosztok veletek egy nagyon érdekes tanulmányt, amit „Georg Neumann – Sportolók táplálkozása” című könyvében olvastam minap a vegetáriánus és vegyes táplálkozás hatásairól a sportolókra.
Nem szeretnék ítélkezni egyik táplálkozási szokás felett sem, csak objektíven a könyvben olvasottakra hagyatkozok.
„Az emberiség táplálkozási szokásai a fejlődés folyamán többszörösen megváltoztak. Eredetileg vegetáriánusok voltak. Később átmenet történt az állati élelem fogyasztása felé. A versenysportolók szempontjából gyakorlati jelentőségű a vegetáriánus táplálkozás előnyeinek és hátrányainak megvitatása.
Az élsportolók magas, napi akár 6-8000kcal energiaszükséglete a táplálkozásban nem csak kalória-, hanem minőségi igényeket is támaszt, így pl. atápanyagsűrűség terén. Ezen egy adott tápanyagmennyiség ásványi-, vitamin-, és ballasztanyag-tartalmát értjük. Az edzésterhelés energetikai biztosítása mellett a sporttáplálkozás a felgyorsított regenerációban is nagy szerepet játszik, valamint jelentősen befolyásolja a teljesítőképességet” (nem beszélve a hosszú távú triatlonról, ahol az edzések közbeni energia-utánpótlás is létfontosságú). „A tudomány jelenlegi állása alapján a versenysportolók táplálkozása már nem történhet csupán érzések alapján. A sikeres atléták egyre inkább figyelembe veszik a sporttáplálkozás tudományos felismeréseit és ezeket hasznosítják is.”
A ’90-es évek végén kezdtek elterjedni a húsfogyasztás nélküli élsportolói étkezési szokások. (Ennek különböző fokozatai vannak, erről kicsit lejebb írok). Egy 1000km-es futóversenyen hasonlították össze a vegetáriánus és vegyes táplálkozáson élő sportolók teljesítményét. Ezen a versenyen 20 nap alatt kellett átlagban napi 50km-t futni. „Az ekkor elvégzett táplálkozástanulmány nem hozott felszínre teljesítménykülönbségeket az ovo-lakto-vegetáriánus teljes értékű táplálékon élő és a hagyományos vegyes táplálkozású sportolók között”. Tehát kimondhatjuk, hogy ez a fajta terhelés, amit a verseny alatt éltek át a különböző táplálkozási szokású sportolók egy extrém állóképességi terhelés, ami azért nem áll olyan messze egy ironman távra készülő triatlonistától. Szóval a mi nézőpontunkból is érdekes ez az eredmény.
És akkor lássuk mi is a vegetarianizmus fokozatai.
A legszigorúbban a vegánok kezelik a vegetarianizmust, akik mindenfajta állati eredetű tápanyagot kerülnek. Ennél gyakrabban találkozhatunk a lakto-vegetáriánusok (növényi)étkezési formával. Ezek a vegetáriánusok tejet is fogyasztanak a fehérje- és ásványianyag-hiány kiegyenlítéséhez. Ha a növényi eredetű étkezésben a tej mellett tojást is esznek, akkor ezt a táplálkozásmódotlakto-ovo-vegetariánus kosztnak nevezzük.
A vegetáriánus táplálkozásmód variációjaként fejlődött ki a teljes értékű táplálkozás. Ennek öt fokozatát különböztetjük meg.
- 1. Eredeti állapotban maradó élelmiszerek
- 2. Megmunkált élelmiszerek
- 3. Hőkezelt élelmiszerek
- 4. Feldolgozott élelmiszerek
- 5. Késztermékek
A teljes értékű táplálkozás elve az 1-3. fokozatban leírt tápanyagok fogyasztására orientálódik (a hús csak a 4-5. fokozatban lép be) azzal a felvetéssel, hogy az étkezés 50% friss nyers élelmet és 50% főzött élelmiszert tartalmazzon.
Mind a hagyományos vegyes táplálkozás, mind a vegetáriánus táplálkozás is vezethet nem megfelelő vitamin- és ásványianyag- ellátáshoz.”
És most jön a lényeg…
„A versenysportban van néhány sikeres vegetáriánus sportoló. Ők túlnyomóan ovo-lakto-vegetáriánus táplálkozást folytatnak. A sportáguk űzéséből eredő hatóanyag- és vitaminhiányt tudatosan étrendkiegészítéssel egyenlítik ki. A sportban a táplálkozás előnyeinek kihasználásában a teljes értékű táplálékot fogyasztó személyek többnyire jobb eredményeket érnek el, mint a hagyományos táplálkozásúak, egyszerűen azért, mert ők intenzívebben foglalkoznak a kérdéssel. Ez vonatkozhat pl. a vas-, magnézium- vagy cinkháztartás összehasonlítására, amelyre a vegetáriánusok gyakran jobban odafigyelnek mint a normál étkezésű sportolók.” Tehát elmondhatjuk, hogy a vegetáriánusok annak tudatában, hogy nem teljes a táplálkozásuk, sokkal tudatosabban odafigyelnek a táplálék-kiegészítésre, mint a hagyományos étrenden élő sportolók.
„A versenysportban edző vegetáriánusok a vegetarianizmusnak csak a legszelídebb formáját képviselik, mivel ők még állati eredetű tejtermékeket és tojást is fogyasztanak. A vegánok teljesen kerülik az állati eredetű termékeket, csak növényi táplálékot fogyasztanak tej, tejtermék és tojás nélkül, emellett alig sportolnak. Eltekintve attól, hogy nem megfelelő a vas- B12-vitamin- és biológiailag értékes fehérjeellátásuk, objektíven tekintve ezek a személyek izomzatilag korlátozottan terhelhetők… A teljes értékű táplálkozás, amely a termékek (tej, gabonafélék, zöldségfélék..stb) korlátozott ipari megmunkálásán alapul, mindenképpen összeegyeztethető a versenysporttal.”
Kérdés, hogy mennyire kényes ez a szín. A fehértől csak jobb 
