SZENTENDREI CROSS 2011
Ismét egy újabb fordulón vagyunk túl az őszi crossfutó sorozatban. Igen, jól olvastátok, őszi. Nem tudom miért, mindenesetre ez volt az utolsó forduló. A terepet és a körülményeket tekintve egyáltalán nem mondanám őszinek a dolgot. Jég, hó, fagyott terep várt mindenkire. Bevallom én még nem futottam ilyen veszélyes talajon. Pedig terepcipőben indultam.
Mivel a csömöri fordulón csúnyán megsérült a jobb vádlim, minek köszönhetően ki kellett hagynom 2 hetet december végén, úgy döntöttem óvatosra veszem a figurát. Nem téptem magam, csak edzésnek fogtam fel a futást. A terepre mit mondhatnák mást, csak azt, hogy horror. Benne két brutális szintemelkedésű emelkedővel. Mindehhez még hozzáadjuk az életveszélyes talajt, akkor megkapjuk, hogy 11,5 kilin 4:55-ös tempóval sikerült túltennem magam. Igaz Csere Gazsi (a győztes) is “csak” 4 percen kívüliekkel mászta végig a távot, pedig ő vastagon 15 perces 5 kilis futó. Gondolom ebből kiderült, hogy közöm sem volt az első helyhez, de még a dobogóhoz sem. Bár egy ideig ott loholtam a később negyedik Beda Szabi nyomában, de a leejtőkön nagyon óvatosra állítottam a lábaimat.
Szóval végül nyolcadik lettem, de egyáltalán nem vagyok elégedetlen, mivel hétfőn már semmi bajom nem volt, így edzhettem tovább teljes erőbedobással.
A következő crossfutás Etyeken lesz, de egyelőre még nem vagyok benne 100%-ik biztos, hogy indulok. Pedig az etyeki pálya nagyon fekszik nekem. Na majd még eldöntöm, hiszen van még két hét addig.
A mostani programomban a futás szerepel magasan az első helyen. Szeretnék nagyon sokat futni az év első két hónapjában. Kitűztem egy március végi maratont, ahol stabilan végig akarok futni egy jó tempót.
