KisTri Team SE

Idén is szarvasokat űztünk a Bükkben az ELTE csapatával.

Tavaly sajnos egy jó nagy szervezési bakit követtünk el, és szerettük volna ezt a csorbát kiköszörülni. Akkor másodikok lettünk, de fatális hibát követtünk el még mielőtt elkezdődött volna az egész verseny. Vagyis lekéste az egész csapat a váltásokhoz induló buszokat… Innentől borult minden, de próbáltuk menteni amit lehetett, egész jó sikerrel. Tavalyhoz képest nemcsak a szervezésben próbáltunk előrelépni, hanem a csapatlétszámban is. Mivel 2011-ben csak 7-en, idén már 9-en vágtunk neki a távnak.

A rend kedvéért. A Szarvasűzök egy 72km hosszú egyetemi váltófutóverseny (a szervezők szerint a legnagyobb egyetemi sportesemény!) Ahol különböző szakaszokat különböző nemű emberek teljesíthetnek is. Vagyis 4 női és 8 férfi szakasz van J

A csapattagok: Garai Ági, Őri Isti, Pálfy Máté, Borsó aliás Borsányi Dani, Pierre alias Pach Péter Pál, Szojka Szilvi, Noveczky Vivi, Khell Rozi és jómagam. Szóval egy ütős csapat állt össze idénre is. Tudtuk, hogy megnyerhetjük, ha mindenki a maximumot hozza ki magából.

Idén is a második és az utolsó szakasz jutott nekem. Szóval ez tök jó, mert tudom hasonlítani a tavalyihoz a formám. A második szakaszon a kezdő Garai Ágit váltottam Felnémeten. Ági egy laza 3,9km után kb másfél perces hátránnyal az elsőhöz adta át nekem a chippet. Szuper időt futott, és ott voltunk máris a top 3-ban. Innen rajtam múlott mit hozok a következő 7,4km-es szakaszon fel Szarvaskőig. Nagyon elkezdtem, mert éreztem, hogy behozható a másfél perces miskolci előny. Igazi elkattanos futás volt. Átlagpulzus: 176!!!

És 6-nál utolértem a miskolci futót. Meg kell mondanom közben rájöttem, hogy amolyan igazi felfutós pszichológiával megáldott ember vagyok. Vagyis igazi versenyló típus. Amíg látok magam előtt valakit, addig hajtok. Szarvaskőre érve az ájulás határán adtam át kb 1 perces előnnyel a chipet Őri Istinek, egy rövid tőmondat kíséretében „tartani kell!” A csapat nemhogy tartotta, hanem a 4. szakasz végére már 2 perc volt az előnyünk!

Utána szépen visszafutottam Egerbe, tehát ezzel meg is volt a 24kili erre a délelőttre. Várt még rám egy délután 6 kilis rombolás, át az Avason. Szóval kellett szévingelni az enerdzsit.

Szépen átautóztam az két velem maradt lánnyal. Egyikük Ági volt, aki a jól megérdemelt szakasza után megjutalmazta magát egy franciakrémessel. Másikuk a bajai félmaratoni bajnoknő, Khell Rozi még stresszelhette magát, hiszen övé volt a záró női szakasz, ami ugyanaz volt a fiúknak is, csak mi 15perccel később indultunk a miskolci Népkerttől. Egy igazi tüdőszaggató futás volt ez, jó síkos útfelülettel, mivel akkora eleredt az eső. A fájdalom és a kín összes fázisa átjárta a testem, mire elindultunk végre lefelé az Avasról. Szinte lemásoltuk Khoór Bence sporttársammal a tavalyi versenyt, hiszen akkoris fej-fej mellett értünk a miskolci egyetem campusához. Idén viszont nem akartam az utolsó 400 méterre hagyni a döntést, mert éreztem, hogy Bence gyorsabb lehet nálam a rövid sprintben, ezért elkezdtem a lefelét zúzni még erősebben. Vért izzadva, centinként szakítottam le Honvédos vetélytársam, aki nagyon szívta magát rám. Szóval nagyon megizzasztott. Végül sikerült ismét behúznom az utolsó szakaszt. A táv itt 6kili volt, és 19:46-ot futottam benne a 80méteres szinttel. Szóval „joggoltam” egyet

AZ ELTE-BEAC GEPÁRDOK SZINTÉN GYŐZŐTT!!!!  4óra 44perc46 másodperccel. Több mint 5 percet vertünk a szegediekre.

Hatalmas siker ez az egyetemünknek, és a klubunknak. Legyőztük a szegedieket, debrecenieket, miskolci összes (18) csapatot. Szóval aláztunk

Egy kis statisztika a végére. Nézegetve a tavalyi teljesítményem, tökéletesen hasonlítható az ideihez. Ugyanilyen idő volt, ugyanott váltottunk, és ugyanazokat a szakaszokat futottam:

2011 2. szakaszom: 26:04

2012 2. szakaszom: 25:18

2011 12. szakaszom: 19:46

2012 12. szakaszom: 19:46 (és ez nem elírás) ?

Totális azonos időt futottam, és hihetetlen módon az átlagpulzusom is azonos (180)

Hatalmas ajándékhalmok között, diadalittasan tértünk haza Budapestre a csapattal.

Két szakaszt is megnyertem, melynek díja két darab ütvefúró ?

Lassan szaküzletet nyithatók ezekből.

Ismét egy verseny a szélben. Úgy tűnik idén végigkísérnek ezek az extrém időjárási körülmények minden versenyen. Kezdve a gútai maratont, ahol szintén orkánszél volt, a Margita terepmaratonon át, ahol meg -17fok, égeszen a múlt heti szintén orkános Tahi időfutamig.

Ma kicsit másképp álltam hozzá a versenyhez, mivel segítettem is kicsit a szervezésben (én fuvaroztam ki és vissza a frissítőembereket a pontokhoz), és ezért nem úgy sikerült a bemelegítés, ahogy ideális lett volna. Csak 12 percet tudtam melegíteni, aminek a következménye az volt, hogy kellett vagy 5 kili mire nem azt éreztem, hogy mindjárt összecsuklanak a lábaim. Szegények hirtelen arculcsapásként foghatták fel a rajtot követő perceket. Lassan aztán belejöttem, és felfutottam a harmadik helyre, közvetlenül Beda úr mögé. Odafelé szinte végig hátszél volt, csak néhány helyen fújt be oldalszél, ezért alkalmas volt időszuficit gyűjtésére ez első szakasz.

5km részidő: 17:21

10km részidő: 34:52 (17:31)

Ahogy az időkből is látszik masszívan tartottam a 3:29-es iramot odafelé. Viszont már készültem előre a pofaszélre, de valahogy nem úgy éltem meg, hogy de szörnyű, és milyen rossz. Sőt egyre jobban duráltam bele magam az iramba, mert láttam, hogy Szabi utolérhető. Az élen futó Egri Balázs nagyon elment már, de nem volt reménytelenül távol. Szabit aztán 14-nél megfogtam, a legdurvább szembeszeles szakasz végén. Elmentem mellette, Ő beállt mögém ahogy kell. Akkor azt hittem, hogy sprintelünk majd a célba egyet, de nem így történt. 18-nál szép lassan sikerült leszakítanom, egy blöff megindulást követően. Innen már csak tartanom kellett a tempót, ami azért a Budafoki úton a veszett széllökésekben nem volt olyan egyszerű. Végül 1:13:24-et trappoltam a Dunaparti félmaraton(unk)on és ezzel második lettem Egri Balázs után, aki kb egy percet adott nekem. Tehát sikerült lemásolnom a 2011-es PDF-et, csak akkor Pelsőczy Ati nyomott le, és adott egy percet.

Hihetetlen, hogy ilyen időt tudtam futni, egy ilyen kemény edzőtáboros hét után. Nagyon örülök neki. Tényleg hihetetlen, mert szinte perverz módon a legnagyobb szélben élveztem a legjobban a futást.

A tél végi, tavasz eleji menetelés megtette a hatását. Végig nagyon szépen dolgozott a szívem. A keringésem nagyon rendben van, ezt misem bizonyítja jobban, mint a 166-os átlagpulzus!

Nagyszerű verseny volt. A Polythlonos szervezőgárda ismét bebizonyította, hogy szuper versenyt tud szervezni. Köszönet Korenovszkij Julcsinak és Szabó Gábornak ezért, és hogy szegények nem aludtak már 3 napja, hogy minden klappoljon! Szuper volt!

Túl vagyok az idei első kerékpáros megmérettetésen is!

Mindig nagy várakozás előzi meg a Tahi időfutamot mind kerékpáros, mind triatlonos oldalról. Ez amolyan presztízsversennyé nőtte ki magát, és erre a szervezők is ráéreztek, mivel idén már chip-es időméréssel könnyítették meg a versenyzők dolgát.

Nagyon nem volt szép idő. Orkán erejű szél, 4°C!! , ami azért az elmúlt napok 15-20 fokos hőmérséklethez hozzászokott szervezetünknek olyan volt, mintha mínusz tíz lett volna, és erről még a szél is jócskán levett érzésben.

Nemigazán készültem erre a versenyre, csak edzésből toltam le szokás szerint. Eléggé korán indultam (11:12-kor). Aki ott volt annak nem kell mesélnem, hogy a rajtot követően kilenc kili arról szólt, hogy ki mennyire tud lemenni alfa állapotba és mennyire tudja önmagával elhitetni, hogy „nem fáj” Szerintem ez nekem eléggé jól sikerült, mert odafelé 32-36 között láttam a kilométeróra kijelzőjét. Visszafelé pedig csak 53/11. Nem adhattam lejjebb. Viszont a nyergem lejjebb adta, mivel egy útrepedésen való áthajtást követően kb 5°-al leadta az orrát. Mindezt kb 5kilire a céltól. Megijedtem, nem mondom. Tettem is rá néhány próbát, hogy feljebb cibáljam, de nem ment. Innentől a célig egy új sportágat is bevettem az eddigi 3 mellé, és a tornászás elemeivel is megismerkedtem

Végül 25:43-as idővel verettem végig a 18 kilit, ami kereken 42-es átlag. tavaly, jobb időjárási körülmények között 25:20 sikerült, ami szerintem idén is meglehetett volna, ha nincs ez a kis technikai malőr. Mindenesetre a helyezésen ez nem változtatott volna, ha ugyanezt hajtom. Így is abszolút ötödik helyen zártam ezt az amatőr kupaállomást.

Jó volt, jól esett, kiégettem a motort végre!

A Planet-X Exocet fantasztikus volt. Nem hittem eddig, hogy van különbség karbon bringa és karbon bringa között. Van!!!! Határozottan!