KisTri Team SE

Vasi Vasember 2012

Idén, immáron huszonnyolcadik alkalommal vághattunk neki a méltán legendás Vasi vasember viadalnak, Szombathelyen.

Az időjárás szerencsére kegyeibe fogadott minket, és a héten tapasztalt néha 40 fok közeli hőmérsékletnek a közelébe sem kúszott a hőmérő higanyszála. Kellemes idő volt, bár sokaknak ez is melegnek bizonyult.

Sok jót nem vártam magamtól ezen a versenyen, mivel keményen edzek mostanában. Két nappal előtte egy nagyon kemény bringázásom volt, és pénteken is edzettem még közel 3 órát. Azért az amatőr OB-t illett volna jobban tisztelni.

Az úszás úgy ment, ahogy vártam. Tizenegyediknek jöttem ki a szombathelyi Csónakázó-tó 28 fokos vizéből. Előbb azért visszatérnék a rajtra. Míg a többiek jobb kézről kerülték a szökőkút vasszerkezetét, én úgy döntöttem, hogy kicsit kerülök, és bal kézről vettem ezt az akadályt. Ez a taktika jónak bizonyult, mivel nem keveredtem bele a rajtnál megszokott adok-kapokba. Az első fordítónál azért próbáltak kiszorítani, de nem sok sikerrel Az úszás ismét amolyan felgyorsulós volt. Általában az szokott lenni, hogy a rajtot követő 100-200 méterig még az elsőkkel tudok tartani, aztán jön a sav, és visszaesek. Ezután pedig szép lassan elkezdek visszajönni. Ugyanez volt Regensburgban és Orfűn is. Ahogy említettem tizenegyedikként vetett partra a Csónakázó-tó sima víztükre. A depóba szépen nyugisan öltöztem, és még a kerékpáros órám elindítására is fordítottam időt.

A bringán már éreztem, hogy nem várhatok sok jót fáradt lábaimtól. Azért nekiindultam, hátha mégis felébrednek a „nyári álomból”. Csodák azonban nincsenek, így hamar taktikát váltottam. Próbáltam a  futásra tartalékolni, és inkább egy vonat részeként tudtam le a közel 40 kilométeres távot. Ács Petivel és Erdélyi Nándival mentünk, de a vonat része volt még csapattársam Bartos Dávid, akinek innen is nagyon gratulálok ezért!

Nagyon fájt a biciklitáv. Többször lemaradtam Petiről, és csak a küzdeni akarás vitt vissza rá. No meg egyszer Erdélyi Nándi A biciklis időm mindent tükröz. tavaly ennél 1p20mp-el gyorsabbat hajtottam teljesen egyedül. vagyis nem segített a  többiek tempója. Ez nyílván a leterheltség miatt van.

A depóba így hetedikként érkeztem, mivel addigra felért hátulról a jelenlegi legerősebb magyar triatlonos kerékpáros Bozsó Zoltán. Benőcsék ekkor már két perces előnnyel taposták előttem a szombathelyi tó körül olvadozó aszfaltot.

Érdekes, mert annyira fáradtnak éreztem a lábaimat a bringa után, hogy el nem tudtam volna képzelni, hogy menni fog valamilyen értelmesebb szinten a futás. Ennek ellenére az első lépésen tudtam, hogy „meggyulladt a dinamit kanóca” a lábaimban Hihetetlen mennyire más érzés volt, mint a biciklizés közben. Mintha egy óriásit sóhajtott volna a testem. „haaj de jó, hogy végre futhatok” És elkezdtem ledarálni az ellenfeleket. A tíz kilis futás a szokásos négy darab két és feles körön volt megrendezve idén is. Csortos Imrét az első körön rögtön lehagytam, majd következett az úszásban toronymagasan első Hankó. 5 kilinél már a második helyen futottam, tökéletes harmóniában önmagammal. Semmi bajom nem volt, és csak felszabadultan futottam a 3:30-as ezer métereket. Tudtam, hogy csak idő kérdése mikor érem utol Benőcs Zolit. Erre még másfél kilométert kellett várni, hiszen 6,5-nél megvolt Ő is. Innentől a hátralévő 3,5-ön már csak futottam a saját tempómat. Kicsit visszavettem, hiszen sok kemény edzés vár még rám a  jövő héten, és szerettem volna kicsit „szévingelni a legjeimet”

Abszolút első hely! Ezzel együtt amatőr bajnok, és a Triatlon Tour negyedik állomásának győztese!

1:51:43. Ez lett végül az összidőm, és a futás is imponáló 35:37 lett.

Részidők: úszás: 17:22; kerékpár: 57:17; futás: 35:37

Azért nem esnék hasra ettől a futóidőtől, hiszen négy évvel ez előtt ugyanezen a  pályán már sikerült 33:23-at futnom. Igaz akkor lehetett bolyozni a bringán.

A Polythlon csapata sem tétlenkedett. Sorra hoztuk el az egyéni érmeket.

Bartos Dávid abszolút negyedik helye több mint sikeres helyezés. Ezzel együtt természetesen korosztályos győztes is lett. Nyári József szintén meglepetésként harmadik lett a férfi 25-29-es korosztályban. Ugyanígy Székely Gellért, aki ezüstöt ért el a legfiatalabbak korcsoportjában (18-24). Koronika Judittól pedig már szinte nem is meglepetés a dobogós hely!

A csapatversenyben pedig taroltunk idén is! Mind a női, mind a férfi csapatversenyben győztünk!

Így most már méltán mi vagyunk a legerősebb amatőr egyesület az országban!

Keddtől edzőtáborba vonulunk a többiekkel. A helyszín a már jól ismert Balaton, annak is a keleti oldala. Fűzfőn fogunk eltölteni 9 felejtetlen napot. Reméljük minden rendben lesz. Az időjárás előre láthatólag megkegyelmez, és kicsit mérsékli magát. Az ironman felkészülés hajrája következik!

Már csak 20 nap!

Napjaim…

Kicsit régen írtam a felkészülésemről Nagyatádra. Nagyon sok minden történt velem az elmúlt két hétben. Próbálok mindent megtenni a tökéletes formáért, emellett pedig a hawaii útra is keresem a szponzorok segítségét. Egyelőre azt mondom, hogy pozitív a dolog, és szerencsére van  segítő szándék!

Szóval készülök, edzek ebben a kánikulában. Kicsit másképp közelítem meg a versenyre felkészülést. Kevesebb mennyiség, több minőség a mottóm. Egy ironman már bennem van, így egyrészről egyszerűbb lesz a dolgom, másrészről nehezebb is. Egyszerűbb, mert másodjára szerintem már emlékszik a szervezet, főleg ha ilyen közel van a két verseny (6hét). Másrészről azért nem ez a tökéletes felkészülés. Hat hét semmi. Javítani csak minimálisan lehet, de rontani annál inkább. Nagyon okosan kell edzenem ebben a rövid időszakban. Ezért döntöttem úgy hogy sokkal specializáltabb edzéseket csinálok inkább. Lényegesen növeltem az erő-állóképességi részt, hiszen ez a gyengém. A nagyatádi és a Hawaii bringapálya őszintén szólva nem az én terepem. Sík, tempómenős. Ehhez nekem nincs meg a fizikumom. Ezért ezt kell fejlesztenem.

Emellett rengeteg kiegészítő technikai és lazító munkát végzek. Visszatérek kicsit a technikai alapokhoz, mert ebben is sok a hiány. Ebben nagy segítségemre van Ferenci Kornél, akivel rendszeresen konzultálok.

Sok hangsúlyt helyezek emellett a regenerációra. Lényegesen többet mint eddig! Ebben a melegben nagyon oda kell figyelni. A keringést kétszeresen megterheli ez az időjárás, és ezt a rendszert jóval több idő újra intenzív munka alá vonni. Vagyis akár a kétszeresére is nyúlhat a regenerációs idő. Nagyon könnyű túledzésbe kerülni. Szerintem érdemes ilyenkor is a „kevesebb több” alapelvet követni. Aki ilyenkor akar elkezdeni fejvesztve edzeni, annak már késő. Ellenben ez az időszak kulcsfontosságú! A következő napokban én is edzőtáborba vonulok a csapattal, a jól megszokott Balatoni környezetbe. Lesz 9 napunk, hogy még utoljára jól „kizsigereljük” magunkat

Addig is rendszeres látogatója vagyok a Képes Gergő nevével fémjelzett intézménynek, avagy a Hermina Hidegterápiás központnak. A regenerációs időt hivatott rövidíteni, heti 2-3 alkalommal -110°C-on töltök pár percet, hogy ezzel robbanásszerűen gyorsítsam a tejsav eliminációs idejét. Erről a kezelésről később írok! Szerintem egy egyedülálló eljárás, és engem meggyőzött, mivel páratlan a hatása. A -110 pedig több mint sokk! Egy biztos a világon szinte az összes élsportoló beleépítette már ezt a regenerációs eszközt az edzésprogramjába. És innentől én is!

www.hidegkamra.hu

Holnap Szombathely! Megyek a csapattal, és veretek egyet az Alpokalja lankáin. Reméljük az időjárás kicsit visszavesz addigra. Én egy 33 fokkal már kibékülnék!

Futás nyáron

Mielőtt belemennék a nyáron futás rejtelmeibe először kicsit a futás szeretetéről írnék.

Ha belegondolok, életem első futóélményébe, mindig melegség önti el a  szívem. Szerettem futni, nagyon! Talán azért, mert sikeres voltam benne. Emlékszem, amikor megnyertem hetedikesként a sulinapon a hosszútávot (nagy háztömbkör). Öcsi lett a második! Sajnos azóta Ő abbahagyta, mindig örök tehetség marad. Szóval ha visszaemlékszem azokra az időkre, mindig az jön elő, hogy mennyire vártam a  tesiórákat, hogy ismét bizonyíthassam, hogy én vagyok a legjobb. Több percet vertem az osztálytársaimra, akik ráadásul csaltak is, mert levágták mindig a játszótéren a kört. De így is csak röhögtem rajtuk, mert tudtam, hogy bármikor lefutom őket. Asszem innen indult a sportpályafutásom A tesitanár is szeretett, mert látta, hogy lelkes vagyok. Ő vitt el először az 1989-es IBUSZ maraton 5 kilométeres távjára.  Az, hogy hányadik lettem, más kérdés, de imádtam futni. A felszabadultság érzése öntött el mindig, amikor elindíthattam a lábaimat. Ez az önfeledt érzés valahogy az idővel elveszett. Persze néha-néha visszamereng, mint egy kósza szellem. Olyankor ismét átélem gyerekkorom ezen szakaszát.

E rövid bevezető után, rátérnék a témára

Soha nem szerettem okoskodni, nem az én stílusom. Csak szeretném megosztani veletek tapasztalataimat a nyári, formában tartó futóedzések lényegéről, hatásairól.

Nyár, versenyszezon. Nekünk triatlonosoknak ez a két dolog összefügg. Innen továbbkövetkeztetve, sok a verseny, kevés az idő az edzésre. Illetve az újra „felépítős” edzésekre. Tapasztalatom az, hogy az alapozás a lényeg. Ha sokat (megfelelőt) futottál télen, jó leszel nyáron. Ez az alapelv. persze nagyon lesarkítva, de abból építkezhetünk, amit az alapozásnál leraktunk. Szóval folytassuk egy olyan idealizált sportolóval, aki tökéletesen alapozott (legalább 14 hét), és elérkezik a versenyszezonhoz. Nekem mindig kell 2-3 felhozó verseny. Az elsőn még nagyon lassú vagyok, és szörnyen fáj. A másodikon már jobb, de még mindig nem az igazi. A harmadikon viszont már minden rendben van. Ez általában májusra szokott kijönni. A lényeg, hogy itt érjük el a jó forma elejét. Innen még tudjuk tartani ezt az állapotot (sportolótól és versenyektől függően) 2-4 hétig. Ezután hanyatlani kezd a forma. Tehát júniusra általában mindenki átéli az elfogytam érzést.

Ebből továbbkövetkeztetve, rá kell jönni, hogyan tudjuk újra felépíteni magunkat a versenyszezon közepén. Ez a kulcs! Aki erre rájön, az a győztes!

Hosszú, lassú munkára nincs idő, mert jönnek a versenyek, és nem is engedhetjük meg, hogy belassuljunk. Emellett energiánk sincs rá, mert ott a másik két sportág. Rövid, intenzív munkának megint nincs semmi értelme, hiszen nincs mire építenünk ezt a fajta terhelést.

A lényeg tehát a RACIONALIZÁLÁS! Minél kevesebb erőfeszítésből és időből minél nagyobb edzettségi szintre eljutni. A másik fontos elem szerintem a VÁLTOZATOSSÁG!

Hogyan érdemes tehát felépítenie egy nyári, versenyekkel tűzdelt hetet futásilag? Szerintem eleve nem szabad 4 futóedzésnél többet betervezni. Sőt 3 is elég! Ebből egy iram/résztáv/intenzív, egy technikai, egy pedig hosszú/terep futás. Emellé ha van idő bejöhet egy tégla vagy kombó futás. Semmiképp sem éri meg többet futni. Nincs rá energia.

Ha abból indulunk ki, hogy minden vasárnap verseny van (sprint, olimpiai), akkor érdemes hétfőre(laza, technika), szerdára(iram vagy hosszú), péntekre időzíteni a futóedzéseket). Erről jut eszembe a másik fontos dolog. Ha sorozatosan versenyzek minden hétvégén, akkor elhagyom a hét közbeni intenzív futást, és hosszabbakra koncentrálok. Megéri! Iyenkor mindig sikerül kicsit visszafalaznom az alapot.

Még egy nagyon fontos dolog. A frissítés. Nyár, meleg. Ez a két szó összefügg. Kötelező gondoskodni folyadék-utánpotlásról egy edzés alatt. Soha senki nem indulhat el futni egy forró napon anélkül, hogy nem gondoskodik magának megfelelő folyadékról. Ha 30 fok feletti a hőmérséklet, mindenképp olyan hely felé fussunk, ahol van csap, kút..stb. Nem szégyen felvenni a kulacsövet. Én is ilyenbe futok mindig, (még télen is), amikor hosszút futók. A szervezet folyadék hiányában, elképesztő módon veszít a teljesítő képességéről. Sótabletta. Ha valaki 1:30óránál többet fut, mindenképp vigyen! Óránként egyet! Gél vagy ilyesmi szerintem nem olyan fontos. ha a futóedzésünk előtt megfelelően, időben étkeztünk, akkor még egy 3 órás futás sem gond. Azért nálam mindig van egy gél a biztonság kedvéért, de csak akkor szoktam bevenni, ha már érzem, hogy nagy gond lesz.

Éjjel futni! Én még mindig annak vagyok a híve, hogy ha kánikula van, akkor naplemente után érdemes futni. Tudom, hogy sokan csakazértis kimennek a tomboló melegben futni, mert azt hiszik ezzel szoktatják majd magukat a versenyre. Lehet, hogy 25%-ban igazuk van, de szerintem 75%-ban nekem van igazam abban, hogy ezzel csak kizsigerelik magukat. Rövidebb futást persze lehet csinálni a nap közepén, de fontos, hangsúlyos edzést, mindenképpen a lehető legideálisabb körülmények között szabad csak. Nem elég, hogy „bezúzunk” magunknak, még szegény testünknek a hőhullámmal is meg kell küzdnie. Tartom az egyszerre egy változó elméletét. Nem csinálhatjuk ki magunkat és perzselődhetünk egyszerre. Vagy ha már megtettük, akkor duplázzuk meg az edzés utáni pihenőidőt!

Nagyjából ennyi jutott most eszembe este háromnegyed tízkor.

Ha valakinek kérdése lenne, írjon nekem: gyulatri@gmail.com.

Szívesen válaszolok minden kérdésre!