KisTri Team SE

A minap 1500m-es felmérőt rendeztünk a  Polythlon tagoknak. Természetesen úszásról beszélek, és nem a másik két számról.

Nem kevesebb, mint 20-an voltak jelen a megmérettetésen, amiből páran még csak 800-at úsztak.

Meg kell mondanom, hogy nem számítottam arra, hogy ennyien leszünk így karácsony előtt. Nagyon örülök, hogy ilyen lelkes a csapat, annak meg főleg, hogy ilyen szépen fejlődnek a tagok. Ezért nem kevés dicséret illeti Morócza Nórát, hiszen Ő volt, aki egy éve elkezdte felépíteni az edzéseket.

Jövőre reszkethetnek a többi klub tagjai, mert úszásban nem lesz ellenfelünk. Egyébként tavalyi a budapesti VB után készítettem egy részletes, számonkénti kielemzést, amiből meglepő módon az tűnt ki, hogy klubunk indulóinak átlagosan nézve legerősebb száma az úszás. Hoppá!

Mivel tegnap mértem, én ma úsztam le a távot. Nem igaz mondanám, hogy pihenten, de 18:52-öt sikerült vergődnöm. Ami azért 1:15,5-ös 100-ak. Alapozás van! Teljesen jó ez az idő.

Terveim szerint az ünnepek között nem fogok kinyírós edzéseket végezni.

Következő versenyen a január 6.-ai dukai (SK) maraton. Ahol szeretnék 2:50 körül futni. Persze itt sokminden függ majd az időjárástól.

Ilyenkor karácsonykor, és az év vége előtt érdemes egy kis számvetést tenni. Én is megtettem a sajátomat. Szerencsémre statisztikai adatokból nem állok rosszul ezen a téren, hiszen klubom a Polythlon évzáró ünnepsége előtt mindig kiszámítjuk a saját pontrendszerünket, mely számba veszi mindenki fejlődését tavalyi önmagához képest. Ebbe most nem akarok jobban belemenni, hogy hogyan, mert bonyolult. A lényeg, hogy ezek alapján a következő statisztikák jöttek ki 2011-ben:

–          26 versenyindulás, 21 dobogós helyezés (ebben benne vannak az edzőversenyek, csapatbajnokságok, egyetemi viadalok stb.)

–          2010-hez képest a legjobb nemzetközi és hazai versenyeket alapul véve 2%-ot fejlődtem, ami ezen a szinten szerintem nem rossz teljesítmény.

Röviden, egy igazán mozgalmas évet tudhatok magam mögött, ahogy ezekből a számokból kitűnik. Az év eleje a futásról és a kerékpározásról szólt. Kezdetnek egy szentendrei terepfutás, majd egy igazán nagy küzdelem a kistarcsai 24 órás úszáson. Sajnos idő és pénzhiány miatt nem tudtam edzőtáborozni, de szerencsémre itthon is jó meleg volt a tavasz, így nyugodtan tudtam gyűjteni a kilométereket. Nagyon meglepődtem, amikor az első nagyobb kerékpáros megmérettetésen, a tahi időfutamon abszolút ötödik lettem. Majd ugyanezt az eredményt megismételtem a tarjáni futamon is, kerek 40-es átlaggal. Április közepén aztán futottam egy egyéni félmaratoni csúcsot (1:13:08). Ezután következett egy nem túl jól sikerült Extreme-duatlon Orfűn. Bár harmadik lettem, nincsenek jó emlékeim a versennyel kapcsolatban.

A triatlon szezont rögtön egy fél-ironmannel nyitottam Ausztriában, ahol 3:42 idővel győzedelmeskedtem. Ezután jöttek folyamatosan a versenyek. Kiemelném a Tour de Pelso-t. Életemben először indultam el ezen a 204 kilométeres kihíváson, és végül sikerült 4 óra 50 perc alatt körbeveretni a Balatont az élbollyal. Szóval alakult tovább a jó kerékpáros formám. Ellenben az úszásban kicsit visszaestem. Sok dolog jött közbe, de nem fognám csak az úszásra a kiskörei féltávú OB betlijét. Bár sokan elégedettek lennének egy OB 3. hellyel, én a tavalyi győzelem után kudarcként éltem meg.

Ezután kemény edzésbe fogtam, hiszen már csak egy hónap volt Magyarország legnagyobb triatlon versenyéig, a nagyatádi Hosszútávú OB-ig. Egy hónap alatt két balatonkenesei edzőtábor, 60 km úszás, 1800 km kerékpár, 300 km futás. Eközben egy hortobágyi második hely Beda Szabi után (félmaraton: 1:20, 37 fokban hozzáteszem). Végül az amatőr OB Szombathelyen. Ez a verseny egész jól sikerült, (szintén) az úszás kivételével. Abszolút harmadik helyen végeztem 1óra 51 perces idővel. Ez volt a rápörgető verseny az ironman előtt.

Aztán Nagyatádon végre bebizonyíthattam, hogy a tavalyi gyengeség, csak megbicsaklás volt. Major Joe után ismét második helyen értem célba, csakúgy mint 2009-ben. Mégis éreztem egy kis szálkát magamban a verseny után, hiszen végig combgörcsöléssel futottam le a maratont. Tudtam, hogy tudok jobbat futni, mint 3:13. Üresség maradt volna bennem, ha nem próbálom ki még idén ismét a leghosszabb távon magam. Elkezdtem egy két hónapos felkészülést a barcelonai Challenge versenyre. Ez a „kihívás” nemcsak a táv miatt volt nagy, hanem mert ez volt életem első nemzetközi ironman távú versenye.

Nagyszerűen ment a verseny, és egyéni csúcsot repesztve 8:41-es idővel tízedikként értem célba. Különösen nagy elégtétel volt számomra a maratoni teljesítményem is, hiszen végre kihoztam magamból, amit igazán tudok (3:02).

Október a pihenésé volt, és a klubélet szervezéséé. A Polythlon vezetőedzőjeként sok feladat hárult rám, ami egyben motiváló is, hiszen egy klubot vezetni nagy és szép feladat.

A jövő évem egyelőre még eléggé kérdéses, de biztos nem lesz hiány nagy kihívásokban.

És a végén szeretnék még említést tenni kitartó szponzoraimról. A Panasonic cég, és aki mögött áll, Zsigmond Barna már harmadik éve segít önzetlenül, és kitartóan. Ezt nem tudom elégszer megköszönni neki. Szintén nagy köszönet Szabó Gyulának (Verofit), nem kevésbé a BEAC-nak, egyesületemnek és egyetememnek az ELTÉ-nek. A legfőbb köszönet pedig Székely Mózest illeti, aki mellettem állt idén is minden jóban és rosszban.

Köszönöm!!!

Mielőtt belekezdtem volna eme bejegyzés megírásába, arra gondoltam, hogy írok egyet a téli alapozás rejtelmeiből. Ám egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne a következő témáról írjak. Aki ismer engem, tudja, hogy egy kicsit (na jó nagyon) hőbörgős típus vagyok. Mindenen elégedetlenkedek. Ez sajnos egy rossz tulajdonságom. Legújabb (régi) célpontom aktuálisan, a dohányosok.

A minap hallottam, vagy olvastam (már nem tudom pontosan)egy statisztikát a fiatalkorú dohányzásról. Asszem, de nem vagyok biztos az életkorban, de a 30 év alatti férfiak 40!!!, nők 30%-a dohányzik naponta!!!  Szerintem ez döbbenetes adat. Ha csak a fele igaz ennek, akkor is azt jelenti, hogy a fiatalok körében ragályként terjed a cigizés.

Rendben, elfogadom, hogy a mai dohányzásellenesség kissé túllő a célon, és felnagyítja a problémát, mert azért régen is dohányoztak az emberek. Mégis egy kicsit más oldalról közelíteném meg ezt a problémát. Szerintem itt a saját, és környezete károsításán túl a dohányzásos életmód is. Rossz életmód!? Najó, naiv aki rossz és jó illúziójában él. Szóval mondjuk inkább azt, hogy káros életmód.

A dohányos életforma szerintem napjainkra meglehetősen elfajzott. Öregapáink, dédapáink korában ugyanis miről is szólt a dohányozás? Esti program volt, a jól átdolgozott nap megkoronázása egy kis pipázással, dohányrágással. Talán mondhatjuk, hogy jutalom volt. Az öregek leültek este az asztalhoz, és egy jó kis borocska, beszélgetés keretében elpöfékelgettek. Tuti nem érte őket ennyi stressz, és káros kémiai hatás ezen felül, tehát nem lettek betegek, és 90 évig éltek, hacsak le nem estek a lovaskocsiról .De a múlt század első felében is sokkal inkább egy társasági cselekvés volt, ami inkább alkalmi szinten valósult meg.

Napjaink felgyorsult világában sokkal inkább pótcselekvés, stressz-oldó drog. Mivé is korcsosult ez az alapjában véve társasági, alkalmi (nap jutalma)cselekvés? Manapság az a 15-16 éves, aki még nem próbálta ki a cigizést az osztály fekete báránya, és a rosszfiúk, lányok csoport célpontja. Magyarul egy balek, lúzer. Szerintem itt kezdődik a probléma.

Miért ekkora divat mostanában dohányozni, még ha teljesen be van tiltva a reklámozás…stb. Mi ültetődik el a fiatalok fejében ezzel kapcsolatban. Azt tudjuk, hogy amit a legjobban tiltanak, az válik a vágyva vágyott céllá. Szóval ez tiszta sor. Tehát a statisztikából, és a növekvő dohányos létszámból láthatjuk, hogy totál mindegy, hogy teliszórjuk cigiplakátokkal a várost, vagy sem. Itt teljesen máson van a hangsúly. Szerintem magát a dohányzási folyamatot, rituálét is érdemes kicsit közelebbről megvizsgálni.

Miről is szól maga a folyamat?

Tán nem arról, hogy lázadok minden ellen, sz*rok a világra és mindenkire? Ahogy az elégő rész maradványát (fogalmam sincs mi a neve) lepöcköli a dohányos az utcán a járdára is ezt ábrázolja. „Le vagytok ejtve, pöckölök rátok. Én lázadok és csakazért is dohányzok, és belefújom a nem dohányzok képébe a füstöt, mert ők az ellenség”. Igen ezen is el lehet gondolkodni, hogy ez egy újabb dolog ami megosztja a társadalmat. (Akárcsak a budapesti proli szemével a vidéki suttyó.) „Amúgy meg nem fogok tüdőrákot kapni, mert én más vagyok” – gondolják.

Valahogy ezzel a „lesz*rom” világszemlélettel van a dohányzás elkezdése erősen kapcsolatban. Semmi felelősség, cél, elkötelezettség (esetleg egy ici-pici fanatizmus – ami azért nagyadagban ugyanolyan káros). Szóval szerintem ezt kellene vizsgálni és az okait megszüntetni ahelyett, hogy megtiltjuk a dohányzást a megállókban. Ettől a tiltástól még senki nem fogja abbahagyni. Vagy ha nem ez a fő-fő cél, akkor meg totál rossz az irány. Jó-jó tudom a nemdohányzók védelmében hozták ezt a rendeletet, vagy törvényt. Ezek helyett a „pótcselekvések” helyett nem inkább arra kellene koncentrálni, hogy célt adjunk az iskoláskorúaknak? Hogy ne a suli utáni csavargás, plázázás legyen a program? Szerintem óriási a felelősségünk nekünk sportolóknak, edzőknek is. Hiszen talán még nincs annyira elcsépelve a „példakép” szó. Talán még vissza lehet rántani a holtvágányra átfutott „valóvilág” értékrendet. Hiszen ezek a dohányos, rossz, helytelen életmódú, sz*rok mindenkire emberek a jövő. Majdnem a társadalom fele. Iszonyú sok fiatal dohányzik, csak ki kell menni mondjuk a Blahára és állni 5 percet a megállóban. Ezek a fiatalok nagyrészt tuti nem sportolnak, és nagy valószínűséggel előre lehet számítani, hogy 50 évesen szívinkfartust, tüdőrákot kapnak, ha így folytatják.

Szép jövő!

Tenni kell valamit ez ellen. Szerintem a huszonnegyedik órában vagyunk!

következő bejegyzésemben ígérem a sportról írok :), de ez most nagyon bennem volt.