KisTri Team SE

Nagyatád 2012

Nehéz egy ilyen nap után bármit is mondani. Sajnos a sors közbeszólt…

Most először 5 éve nem lehetek ott a többi 500 célbaérkezővel az eredményhirdetésen. Nagyon fáj a szívem emiatt. De racionálisan kell, kellett néznem a tényeket…fel kellett adnom!

Ilyen is van, ilyen is előfordulhat. Innen látszik hogy a triatlonnak nevezett sportban (véleményem szerint a világ legösszetettebb sportja) bármi előfordulhat. Az ember rosszul lép, és annyi…

Utálok magyarázkodni, és felelősöket, okokat keresni a hibáimra. Nem vagyok ilyen. Most mégis ezt kell tennem. Persze a vízparti kavicsot nem lehet bűnösnek kikiáltani. Valahol osztom azt a véleményt, hogy „ha ott vagy fejben, akkor még a balszerencse is elkerül, és a sors is veled lesz”. Ha ott vagyok fejben, akkor nem lépek rá tiszta erőből egy kiálló kőre a vízparton. De hát a tények makacs dolgok. Figyelmetlen voltam. Nem kellett volna akkora hévvel befutni. Ezen nem múlt volna semmi egy ilyen hosszú versenyen.

A bringán nem éreztem nagyobb fájdalmat. Tökéletesen tudtam tartani a taktikámat. Mégpedig, hogy szép lassan esek neki a számoknak. Az úszás sima ügy volt, ahogy az lenni szokott. 50:30 ruha nélkül, ez pipa. A kerékpáron mint mondtam nagyon óvatosan kezdtem. Szerintem ilyen lassan még nem tettem meg az első 75 kilit. Ebben mondjuk benne volt az is, hogy most déli szél volt, és ez nem kedvezett ezen a szakaszon. A kis köröket is folyamatosan gyorsulóra próbáltam, de ez annyira nem jött össze. Volt pár holtpontom, de túllendültem rajtuk, és a körülményekhez képest frissen szálltam le a nyeregből. Bozsónak 10 perc előnye volt. Ha a tavalyi versenyt nézzük, pont ennyivel futottam nála jobbat akkor. Így volt esély, hogy utolérem. A lábam viszont nem bírta. Lefutottam az első kört. Próbáltam bemagyarázni, hogy nem is fáj annyira, de a negyedik körben inkább kiálltam. Sokat vívódtam, de ezt tartottam helyesnek. Ilyenkor racionálisan, tiszta fejjel kell gondolkodni, mégha tudom, hogy vasárnap pokoli lesz nézni a finishereket az eredményhirdetésen. A testem többet érdemel, és értékesebb annál, hogy széthajtsam. Nem beszélve arról, hogy nekem idén még van egy nagyobb cél…

Nagyon sajnálom, hogy csalódást okoztam a nézőknek és a nagyatádi versenyszervezőknek. Remélem, hogy megértenek és elfogadják a döntésemet. Amit még nekem is el kell fogadjak önmagam felé. Nehéz napok jönnek, fel kell állnom a padlóról, és meg kell gyógyulnom. Remélem hamar elmúlik a fájdalom, és elkezdhetek készülni Hawaii-ra

Nagyon köszönöm ugyanakkor a biztatást és a szurkolást. Hihetetlen mennyien támogattak az út széléről és a mezőnyből is. Nagyon jó érzés, hogy ennyien ismernek, és biztatnak. Ígérem, lesz még szép napom, és akkor majd megköszönhetem  nektek a mikrofonba ezt a sok támogatást!

Köszönöm a Polythlonosok felbecsülhetetlen segítségét is. Egy emberként álltak mögöttem, és segítettek amiben lehet. Ugyanakkor gratulálok mindannyiotoknak. Egy ilyen nagyszerű, összetartó csapat kincs a mai világban, becsüljük, becsüljétek meg! Hajrá Polythlon!

Road to Kona 4. – Utolsó napok

Már csak 11 és fél nap van hátra Nagyatádig. Ami eddig a tarisznyában van, abból kell gazdálkodni. Nagy dolgokba ilyenkor már nem érdemes belevágni, mert még visszaüthet. Itt az ideje a mentális felkészülésnek.

Sokat gondolkodok én is a versenyről. Idén már csináltam egy ironman-t négy héttel ez előtt. Ez a 6 hetes „szünet” nem a legideálisabb, de úgy érzem sikerült átmentenem a formám. Jó állapotban vagyok, talán még jobba, mint a Vasi Vasember előtt. Erről a tegnapi edzés még inkább igazolást adott. 5+2 volt a terv. A bringát versenytempóban kellett végrehajtani, a futás viszont laza volt. A bringa kicsit kevesebb lett, de így is 35-ös átlagot hajtottam Schmidt Mikivel 153 kilin, amiben sikerült még 820m szintet belevarázsolni is (Balatonfűzfő-Siófok-Tamási-Simontornya-Balatonfűzfő). Az átlagpulzus 134 lett, szóval Ízirájder volt A futás tényleg könnyű volt, de fokozóra mentem.

Sajnos hamarosan elhagyjuk a Balaton keleti medencéjét Nagyon szeretek itt edzeni. Kikapcsol, és megnyugtat ez a hely. Már negyedik éve járunk ide vissza a Polythlon csapatával. Idén is több mint 25 fő tette tiszteletét a tetthelyen

Nagyatád kemény lesz. Nagyon sok ember esélyes a győzelemre. Így nagyon fontos lesz a lelki béke, és a hideg fej. Ha extrém időjárásunk lesz, akkor pedig az agyban legerősebb fog győzni, és nem a fizikailag legjobb.

Úgy érzem készen állok, jöhet a verseny. Már alig várom, hogy ott álljak másik 550 indulóval a gyékényesi tó partján Vangelis zenéjére. Viszont tovább is gondolkodok. Hawaii már csak 3 hónap. Kemény lesz a hátralévő időszak. Nagyatád után mindenképp fogok tartani két hét mentális feltöltődést, mert érzem, hogy vissza kell ezt adnom magamnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy amit elveszünk a testünktől, azt vissza is kell adni.

Mire érdeme odafigyelni az utolsó napokban.

1. Senki ne akarja megváltani a világot az utolsó 10 napban. MERJETEK pihenni!!!! Sok rövid edzést ajánlok.
2. Agyalás kizárva! Próbáljunk meg kikapcsolódni mentálisan is. Érdemes olyan tevékenységet csinálni, aminek köze sincs a triatlonhoz és élvezzük, kikapcsol.
3. Helyes taktika kidolgozása. Készítsünk fejben taktikákat. Mi van ha meleg van, mi van ha hideg, Ha esik, ha defektet kapunk, ha orkán szél fúj…Mit fogunk csinálni ezekben a helyzetekben? Ezen érdemes lefekvés előtt gondolkodni, de nem túl sokat, mert akkor kizárjuk a kettes pontot
4. Helyes étkezés! Erről hosszasan lehetne írni. Semmi új dolgot ne próbáljunk ki, túl sokat ne együnk. Fontosnak tartom a verseny előtti glikogén raktárak feltöltését. Az a tapasztalatom, hogy sokan túl sokat esznek egy ironman közben. Ha az előző napokban jól sikerül a glikogén raktárak feltöltése, akkor szinte végig lehet bírni (minimális évessel ) egy ironman-t. De ehhez persze sok mindennek kell összejönnie. Tökéletes edzettségi állapot, feltöltődés… Szóval ebbe nem szólok bele inkább
5. Technikai háttér. Azt mondanom sem kell, hogy makulátlan állapotú kerékpár az alap! Ilyenkor még érdemes láncot cserélni. 5-6000 kilinként  elkopik a lánc, és jelentős energiatöbblet, egy kopott, megnyúlt láncot hajtani. Minden csavart nézzünk át, új külső… De ezt záros időn belül, mert közvetlenül a verseny előtt már nem túl szerencsés.

Hirtelen nem jut több tanács eszembe, de még gondolkodok, és megírom.

Mindenkinek jó felkészülést, és pihenést az utolsó napokra

Már harmadik napja koptatjuk Balatonfűzfő olvadozó aszfaltját a Polythlon hétpróbás…, akarom mondani hárompróbásaival

Gyönyörű helyen lakunk. A kilátás pazar, ellenben minden edzés végén meg kell mászni egy falat, hogy ide felérjünk. A strand körülbelül 10 perc gyalog lefelé, ellenben felfelé bő negyed óra.

Túl nagy terhelést már nem tervezek se a csapatnak, se magamnak a hátralévő időben, hiszen már csak 17 nap van hátra az ironman rajtját jelképező ágyúlövésig. A hétvégén csinálok majd még egy nagyon hosszú napot, utána viszont végeztem a keményebb edzésekkel.

Regensburg három és fél hete volt még csak. Azért még benne volt a lábaimban a Vasi Vasemberen. Talán ezért szenvedtem annyira a bringán ott. Viszont a futás meggyőzően ment, ami megnyugvásra adhat okot. Ha ezt a fáradtságot kipihenem, akkor azért jobban fog menni a bringa Tegnap már éreztem is ennek hatását, hiszen a hét első két napján lazán edzettem csak. Szerdán aztán mentem egy 2 órás időfutamot leghűségesebb társammal, a Planet-x Exocet 2-vel. Könnyedén ment a 39,5km/h átlag a Balaton északi (nem sík) partján.http://connect.garmin.com/splits/198055813 Rengeteget lehet tanulni egy ilyen versenytempójú edzésnél. Az ember hamar rájön, hogy miket kell megoldania még. Mi az ami jó (beállítás), mi az ami rossz. Emellett tegnap a másodfokú viharjelzésben még úsztam egy ironman-nyi távot a Balcsiban, ami azt jelentette, hogy 25 perc Almádinak toronyiránt, 25 pedig vissza a hullámokkal szemben.

Szóval alakul a forma. Remélem minden rendben lesz, és nem jön közbe semmi (sérülés, betegség…stb).

Még egy hetet leszünk itt, és élvezzük a Balatonparti feelinget. Ami azért nem a legideálisabb edzésre. Ami nekem a legnagyobb szívfájdalmam, hogy ugyebár tilos?! a 71-es úton kerékpározni. Ez mindig 10-el megemeli a vérnyomásom. Nem tudom kinek volt ez a hibbant ötlet…de nem idegesítem magam tovább rajta. Tegnap is beszólt két „antisport”, hogy „legyek szíves a kerékpárúton menni”…50-el Okostojások… Ez a köztudat. Csak azt látja, hogy biciklis vagyok, tehát nincs helyem az úton…

Tehát folyt köv. edzőtábor…