EL-GONDOLKODTATÓ
Szépen kezdek elmélyedni az alapozás „rejtelmeiben”. Fokozatosan növelem az edzésmennyiséget, hétről-hétre. Ezzel nagyon óvatosan bánok, mert tudom, hogy mennyire könnyű befejelni ilyenkor. Érdekes módon az úszás okozza a legnagyobb nehézségeket. Valahogy nagyon nehezen rázódom vissza. Talán ez annak is köszönhető, hogy az elmúlt hónapokban, de inkább években meglehetősen keveset úsztam. Az addigi (2008-ig) heti 15-20km-es úszásokról lementem a 8-12km-es hetekre. A múltból még eléggé sokáig „eléltem”, de ez az előny idén nyárra elfogyott. Erre a legjobb bizonyíték a kiskörei középtávú katasztrofális alakításom. Mondjuk ebben azért vastagon benne volt a negyed órát késő rajtjelre várakozás a 22 fokos vízben. ![]()
Szóval február végéig szeretnék kicsit keményebben ráállni az úszásra. A héten nagyon szenvedtem, és erre még rá tett a majd 3 órás erősítés is. Kivétel a mai nap, amikor kihagytam (végre) a hajnali 4:50-es kelést, és csak 8:30-ra toltam le (egyedül, külön) a képem a kistarcsai uszodába. Úsztam egy 3000m folyamatost, és meglepően jól esett.
Velem párhuzamosan úsztak kisiskolások még a medencében. Szerintem 11-13 évesek lehettek, tehát 6.-7.-esek. Az öltözőben összefutottam velük, és megdöbbentem.
Elképesztő mennyire sok a korosan! túlsúlyos gyerek. Szíven ütött ez a dolog. Félelmetes! Olyan zsírpárnákat látni 10 év körüli gyerekeken, amit egy 45 éves 30 éve csipszen és kólán élő felnőttön sem. Elképesztő, hogy mennyire nem figyelnek oda a szülők. Bár ebben az iskolák, pedagógiai rendszer is nagyon hibás. Miért nincsen mondjuk „helyes életmód” óra az iskolákban? Nem lenne ez fontosabb, mint tudni, mi Burma államformája. Kit érdekel! Annyi fölösleges baromságot tömnek a gyerekek fejébe, ahelyett, hogy már 6-8 évesen játékosan rávezetnék őket a helyes életmódra. Ebben a korban még lenne hatása. Továbbá a szülők is legalább olyan hibásak ebben. Vagyis, tömik a gyerekekbe a kész ételeket, mert azt a legegyszerűbb, (nem kell főzni…stb) és itatják, etetik velük a sok cukros nemtudoménmit. És rendszerint amikor ráeszmél a szülő, hogy valami baj van a gyerek súlyával, már késő. A sportolás önmagában nem old meg semmit, ha mellette nincs rá családi akarat, hogy megreformálják az életvitelüket. Rendben van. Sok a csábítás a mai világban. A bevásárlóközpontok polcai roskadoznak a csokiktól, csipszektől… Amikor én voltam ennyi idős, akkor is voltak csokik meg minden. Mégis valahogy nem volt ekkora az édesség, rágcsa zabálás. Emlékszem, hogy ha havi 1-2szer ettem csokit, akkor sokat mondok. Valahogy benne volt mindenkiben, hogy ez nem „jó”, és csak alkalmanként engedhetem meg magamnak, amikor kiérdemlem a szüleimtől. (Persze az ár is közrejátszott azért). Ezzel szemben manapság nem ez a bevett szokás. Valahogy elveszett ez a fontos elv is.
Szerintem erről nagyon fontos lenne beszélgetni, és nem struccpolitika módjára, nem venni róla tudomást. A legfélelmetesebb az, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei nagyrészt a tehetősebb, középosztály tagjai. Mégsem tudatosak. De mégis, szerintem nagyrészt meggyőzhetők arról, hogy ez nem jó a gyereknek. Sport, helyes táplálkozás = egészséges test+szellem = céltudatosság, értékfogalom. De ez IS sajnos már egy gigantikus közhely manapság
Pedig mennyire igaz!


