CHALLENGE-BARCELONA 2011
Túl vagyok életem ötödik ironmanjén, ami egyben az első nemzetközi megmérettetésem volt ezen a távon. Nem is képzelhettem volna ennél jobb versenyt. Minden jól sikerült, minden rendben volt, nem jött közbe semmi (pár dolgot leszámítva, amiről majd később írok) 
Nekem belopta a szívembe magát a helyszín és a verseny. Tökéletes helyszín, tökéletes eredmény!
Vasárnap korán kezdődött a napunk, mondjuk annyira nem mint általában, hiszen itt a nap októberben „csak” 8 órakor kel fel. Így a rajt is csak 8:30-kor volt. Tehát 5:45-kor csörgött az órám, egy nem túl jó átaludt éjszaka után. Reggeli, majd összeszedtem a cuccomat, és Beával lementünk a depóba az utolsó simításokat elvégezni. Felpumpáltam a gumikat, és felragaszgattam a géleket. Ezzel 8-ra végeztem, majd lesétáltunk a partra a rajthoz. Az a napfelkelte ami ott a parton várakozva ért minket, egy életre emlékezetes marad! Tíz perc bemelegítő gimnasztika után, magamra vettem az úszóruhát, és mivel már 8:15 lehetett, jóhiszeműen becheckoltam, gondolva, hogy ezután tudok majd úszni pár métert melegítés gyanánt. Sajnos nem így volt, holott az egyik rendező hölgy nagyon aranyosan mondta nekem, hogy benn a chec-in területen is tudok majd úszni. Nem így volt. Szóval szárazon vártam a rajtjelet, ami pontban 8:30-kor el is dördült. Onnantól megszűnt minden feszültség, és idegeskedés, csak magamra koncentráltam. Az úszópálya tulajdonképpen egy nagy kör volt, ami két 1,5km-es egyenesből és az arra bevezető, és kihozó szakaszokból állt. Szépen úsztam a magam tempóját, és ez elég volt az élboly végéhez. Ott lifegtem kb 1500 méterig. Éreztem, hogy kicsit erős, ezért inkább innen úsztam a magam iramát. Hamar utol is ért egy srác (később kiderült, hogy a tavalyi győztes Jimmy Johnsen volt), akivel innen már a kijövetelig mentem. Jó volt vele úszni a kristálytiszta vízben. Az úszás eléggé megviselt, nem gondoltam volna, de nagyon vártam, hogy vége legyen. Így 52:02 idővel értem partot, az igencsak hullámos tengeri úszás után. A depózásom teljesen jól sikerült. Az óriási depósátorból átfutottam a még nagyobb depóig, és már vettem is a bringám.
A kerékpározás első 3 kilométere még Calellában volt, ami nem túl ideális a sok fekvőrendőr és kanyar miatt. Aztán kiértünk a síknak közel sem mondható parti úrta, ahol már rá lehett feküdni. Enyhén szólva légüres térben kezdtem a bringát. Magam előtt senkit sem láttam. Pont lecsúsztam az élbolyról. Kb 17. lehettem ekkor. A három körös bringápálya tulajdonképpen két darab 65-ös és egy darab 45-ös körből állt (plusz a ki és bevezető szakasz a városban). Szóval nem volt rossz felosztás. Az első odafelén nem éreztem valami jól magam. Kerestem a pozíciót, miközben elhúzott mellettem 4 ember. Próbáltam velük menni, de 10 kili után inkább hagytam őket, mert éreztem, hogy ez sok lenne nekem. Így 39 kilihez (első fordító) már 21.-nek érkeztem. A fordító után ért utól egy 10 fős csapat, akikkel már könnyebben elmentem. A követési távolság itt 12 méter volt, amit szigorúan be is tartottak. (Szegény Harsányi Zsuzsit le is állítottak 8! percre bolyozás miatt, holott csak egy férfi vonat előzte meg éppen). Szóval volt szigor. A második nagykörre már egészen jól kezdtem érezni magam. A szél is közben megerősödött, és az oda szakaszon volt szembeszél. Ám amikor megfordultunk nagyon jó volt. 102 és 135 között éreztem magam a legjobban, nagyon jól ment! Az utolsó kisebb körre viszont bekapcsoltam a robotpilótát, és csak szépen utaztam a vonat közepén. Végül 26.-nak szálltam le a bringáról 4:43-as időt hajtva. Ez kb 38,1-es átlag, egy közel sem sík és szélcsendes pályán. Teljesen jól éreztem magam, a lábaim frissek voltak, semmim sem görcsölt, nem voltam fáradt. A depót másodszor is hamar elhagytam (1:29), de mindenképp meg kellett állnom egy rövid technikai szünetre.
A futópályára meglepően frissen indultam ki, és egyáltalán nem voltam lehangolt a helyezésem miatt. Valahol a kisagyam legmélyén a kisördög ott mormolta, hogy be lehet érni a top 10-be. Bár ekkor már csak a 28. helyen tapostam a Costa Brava homokos parti útját.
A futópálya 4 darab 10,5-ös körből állt, ami végig a tengerparton folyt. Oda-vissza négyszer. Rendkívül egyszerű, de mégis nehéz. Nem beszélve, az akkora már erőssé fokozódó szélről, ami meglepően vasárnap délnyugatról fújt, így mindig a versenyközpontva visszavezető szakaszon volt pofaszél. Kifelé felforrt az agyunka a 30 fokban, visszafelé pedig küzdöttünk a széllel. Szóval visszatérve a versenyre. Az első 10,5-öm kb 46 perc lett, benne a pisiléssel. A második körre még jobb állapotban romboltam ki, és a motivációm is egyre erősödött, hiszen már a 21. helyen zúztam. “Meglesz, meglesz a top 10”. Éreztem, hogy meg lehet csinálni. És ez erőt adott. A második kör végén, félmaratonnál már azért éreztem kicsit a lábam, de fenn a központban nagyon rendben volt minden. „Csak pozitívan” mindig erre gondoltam. 27-28 körül volt valamiféle holt-pont, amit egy gyors toalettel elintéztem a bokorban. Viszont ekkor már a 15. hely környékén járhattam már. És mentem egyre feljebb! Az utolsó körben már nagyon kaotikus volt a dolog (1000 age-grouper), így nem tudtam megállapítani a pontos helyezésemet a szemből jövök tömegéből. Éreztem, hogy kb 10-12. lehetek, ezért nem lassítottam. Semmi bajom nem volt. Fáradt voltam, de ki nem fáradt 8 óra után. Nyomtam tovább, és amikor utoljára fordultam 36,8-nál, az leírhatatlanul jó érzés volt. Innen már csak örömből futottam, amit egy újabb bokros történet szakított csak meg, de már ez sem tudott kizökkenteni. A célegyenesbe óriási volt befordulni! Hatalmas szurkoló tömeg a lelátókon, eufória. Megvan! Tizedik lettem, ráadásul egyéni csúccsal! 8:41:37.
Nagyon örülök, leírhatatlanul boldog voltam a célba. Visszajött az a sok befektetett munka és idő. Óriási élmény volt! Nemkevésbé a mai eredményhirdetésen felállni a legjobb 10 közé, több száz néző elismerő tapsa mellett! Első nemzetközi ironman távomon PRO top 10!!! Nem gondoltam volna! Éreztem, hogy sokkal több van bennem, mint amit idén Nagyatádon produkáltam. Ott a lábgöcs miatt nem tudtam ezt kihozni magamból, de most sikerült! 3:02maratoni, ezt tudom, ez megy! Az egyéni csúcsomnak is nagyon örülök (amit ha Atádon megyek talán még jobb lett volna).
Köszönöm mindazoknak akik végigkövették a versenyem, és szorítottak értem, nagyon jól esett srácok! Természetesen Beám nélkül most sem jutottam volna a futás feléig sem. Bea lassan profi frissítőm lesz. Tökéletesen adott mindent, amikor kellett.
Holnap barcelonai turisztikai kiadás következik…
