KisTri Team SE

Deseda duatlon

Mint előző bejegyzésemben említettem a hétvége főeseménye számomra a Deseda duatlon volt.

Mint csapatvezető és versenyző vettem részt az eseményen, magamon kívül hét klubtaggal. Mint a legnagyobb egyetem egyik legnagyobb szakosztálya, szinte kötelességünk volt ellátogatni a duatlon MEFOB bajnokságra. Az Polythlon csapat tagjai: Torma Noémi (pekingi résztvevőnk), Kiss Mirella, Pulsfort Diána, Margull Dani, Noam Markovicz (cserediák), Besztercei Balázs és jómagam voltunk. Rajtunk kívül még Vonnák Dzsamila is velünk tartott.

Szerencsére nem kellett túl korán kelni, (tudvalevő Kaposvár nem a szomszédban van nekünk Pöstieknek :)) Mivel  a rajt délutánra volt kiírva, könnyedén leértünk, maradt bőven időnk nekikészülni. Bicikli összeszerelése, majd kevés bemelegítés után 13:30-kor nekivágtunk a sprint távú duatlonnak. Az első futás két körös volt, amelynek részeként egy kellemetlen emelkedőt is meg kellett minden körben kétszer is mászni. Az oda-vissza pályán végül elsőként fejeztem be az első futást 16:08-as idővel. Ezután a kerékpározás 3 szintén oda-vissza irányú pályán rendeződött. Az első körben még nagyon égtek az izmaim, majd a fordítónál máig sem tudom miért kimozdult a hátsó kerekem Sajnos ezzel a kerékkel már nem az első alkalom, hogy ez történt. Valószínűleg a gyorszár lehet hibás. Szerencsére nem estem el, és pánikba sem,lehet a nézők jobban megijedtek mint én Hamar megszereltem és toltam tovább. Nem nyomtam halálra, inkább próbáltam belőni az ironman-es bringásiramot. Ennek eredményeként közel 39-es átlagot hajtottam a 130m szintet tartalmazó pályán. Majd kb 1 perces előnnyel indultam ismét futni. A második futás inkább már csak biztonsági futás volt, így 2,5km-et 8:30-ra „kocogtam” le :). Az összidőm saját mérés alapján 56:57 lett.

Csapatunk nagyon jól szerepelt. Az ELTÉ-s lánycsapat győzött, a fiúk (mi) pedig másodikok lettünk a Szeged mögött.

Sajnos egy kisebb sérülés még kísért, mivel már 10 napja egy pályaedzésen valamiért kisebb izomhúzódást szenvedtem mindkét vádlimmal (de inkább a jobb fáj jobban). Ennek hatására a versenyen is begörcsöltem, bár ez kívülről biztos nem látszott. Szóval ezt a problémát próbálom kiküszöbölni a héten.  Egyébként nagyon jól érzem magam, köszönhetően a szisztematikusan felépített, hatékony edzésprogramnak, amit az előző hónapban végeztem. Talán ilyen jól még sosem sikerült ironman versenyre felkészülnöm. De nem akarom elkiabálni, hiszen a verseny teljesen más.

Szerdán hajnalban indulunk, így következő bejelentkezésemet már kintről fogom megtenni!

Az előző 4-5 napban eléggé sok dolgom volt. Pörögtek az események.  Azért edzésre is jutott időm, és egy rekord is megdőlt!

Hétfőn a nehéz hétvége után délelőtt a jól megérdemelt pihenés következett.

Délután pedig a Civil rádió vendége voltam!!! A Civilsportban, egy órás élő adásban kérdezett Preznánszky Ditte, főleg az amatőr sport helyzetéről. Az adást itt meghallgathatjátok (páratlan héten:  Civilsport) http://www.civilradio.hu/archivum.php

Kedden sajnos nem volt sok időm, mert szerveztem a miniduatlon versenyt, ami az ELTE sportkampány keretében került megrendezésre. Jelentem, életem első versenyszervezése volt, és őszültek a hajszálaim rendesen Azért reggel leszédültem az uszodába és úsztam valami durvát. Kb 4 kili lett, és volt benne minden. Hypoxia, veretés, technika. Komplexitás és az időhiány kényszerítette ki ezt az edzéstervet.

Tehát maradt szerda, amikor kicsit több időm volt, így odavertem magamnak 

„Itt volt az idő, hogy rekordot döntsek!” Ezzel a gondolattal kitekertem Isaszeg végére, majd beváltottam 53/11-be és nekivágtam a klasszikus időfutam szakasznak Valkó végéig. A táv 400 méter híján 35km, ellenben 188m magasságemelkedést tartalmaz, ellenben csak 104 métert csökken. Tehát szívatós a pálya, mert az utolsó 15km szinte csak emelkedő. Az előző rekordomhoz képest majdnem másfél perccel sikerült jobbat hajtanom, így az új rekord 53:29!  Ez közel 39-es átlag, ami nem tűnik brutálisnak elsőre, de ajánlom kipróbálásra a pályát…meg fogtok lepődni. Tipikus szemét, szivatós, „biztos befog a fékem” feeling!

Ez az edzés itt található meg: http://connect.garmin.com/activity/116060971

Erre a bringára futottam egy 10-est. Pontosabban odafutottam a BEAC-ra depót pakolni Bérczi Kristóffal!

Csütörtökön csak egy úszás fért bele, rövid résztávokkal. A napom maradék részében a már említett miniduatloné volt a főszerep. A szervezés nem sikerült annyira rosszul, minden a helyén volt időben (viszonylag), de a sok külső segítség nélkül semmire sem mentem volna. Ezért külön köszönet a Polythlon lelkes önkénteseinek. Végül a versenyen nem indultak túl sokan, köszönhetően szerintem az 5vös5 futóverseny elszívó erejének.

Pénteken ismét az edzés felé fordultam. Délelőtt 100km GA1 bringa, délután sportszervezői továbbképzésen vettem részt, amit este egy lendületes hosszú futással zártam le. (20km: 1:19:30)

Ma, vagyis szombaton ismét egész nap a BEAC-on voltam, csak most délután fért bele egy úszás. Ez viszont eléggé speciálisra sikerült. Utolsó pillanatban értem le zárás előtt az erzsébetligeti usziba, így egy 3000 méteres felmérő fért bele. Mindezt neoprénben! Az idő 38:30 lett. Nagyon elégedett vagyok, mert csak úsztam, nem nyomtam halálra.

Szóval itt tartok most. Maradt 8 napom. A formámmal, mint látszik nincs gond. Már csak mentálisan kell felkészülnöm. Ez gyakran hibám, és hiányosságom. Illetve a túlparázás. És az ebből következő rágörcsölés, ami végül materializálódik konkrét görcsölésben, csak hogy pszichológizáljam is a hibáimat.

Felkészülés terén maradt a hétvégére egy utolsó verseny. Mégpedig a MEFOB duatlon Kaposváron. Holnap letámadunk tehát a Desedára, és veretünk egyet Somogy dombjain.

Hétfőn jelentkezem!

Lássuk, hol is kezdjem…

Annyi minden történt velem az előző 60 órában, hogy leírni eléggé hosszú lesz, de azért megpróbálom Már alig emlékszem a pénteki napra, pedig lenne rá emlékeznivalóm.

Szóval Péntek. Motiváltság a béka segge alatt, fáradtság pedig az egekben volt. Így futni az utolsó pillanatban indultam el, délután 16:30-kor. A terv pedig egy maraton lefutása  volt. Majdnem sikerült. A részletekbe ne menjünk bele, a lényeg, hogy 40 kilit futottam, 3óra 1 perc alatt. Az ok pedig, hogy nem 42,2 az intenzív hasmenés volt. Nem tudom mi rosszat ehettem… A lényeg, hogy 40km megvolt, és a 4:30-as iram már álmomból felkeltve bármeddig megy.

Szombaton egy nagyon hosszú nap várt rám. Kitekertem reggel Kistarcsára, ahol úsztam egy órát. Nagyon nyögve-nyelős volt. Nem ment rosszul, de nagyon kijöhetnékem volt végig. Ez 2,5km volt, sok karral. Ezután megettem egy gyros-t, majd ültem a nyeregbe. Először áttekertem Gödöllőre, leadni a futócuccom Megyónak, aki másnap lehozta nekem Piliscsabára (de erről később), majd irány Vác és a Dunakanyar. Innen tovább Szob, majd Letkésnél át Szlovákiába. Innen végig a túlparton maradtam, és Komáromnál jöttem vissza Magyarországra. Majd még 8km laza pörgetés, és Beáékhoz értem Almásfüzitőre. Ez egy laza 151 kilis kanyar volt. Nagyon kimerültnek éreztem magam Párkány után. Ezért 30kilire a vége előtt betoltam egy Verofit regenerálót. Ez nagyon helyrerakott. Brutál jó a cucc!De az igazi a kiadós vacsora volt, amit Bea készített nekem. Ez megtette a hatását. Sült hús, zsíros kenyér, grillkolbász, sült hagyma..hmmm. Tudom, hogy nem sportolói kaja, de most annyira kívántam, hogy nem érdekelt.

Másnap feltöltődve indultam tovább Beától következő célomhoz. Ez pedig Piliscsaba volt.  Azért ide, mert itt volt az idei év egyik legnagyobb duatlon fesztiválja. Természetesen terepen. Én a 2009-es csesztvei terepduatlon után úgy döntöttem, hogy többet nem indulok montival semmilyen versenyen, és itt is tartottam magamat a fogadalmamhoz. Szóval váltóban indultam Magyarország egyik legjobb montisával, downhill-esével, Vizdák Jánossal. Ez egyrészről nagyon motiváló volt, de másrészről nyomasztót is, hiszen tudtam, hogy maxon kell mennem. Ez az előző két nap edzésmennyiségét tekintve, nem sok jót ígért. A pánikot tovább fokozta a bemelegítésnél érzett betonláb feeling. „Na ez fájni fog” – gondoltam magamban. És így is volt. A rajt után bírkoztam egy jó nagyot Sav Sanyival, miközben kb 20 frisslábú vágtázott előttem a derékig érő gazban. Azért szép lassan kezdtem magamhoz térni, és 2kilinél, már az ötödik voltam. Ja az első futás 5-re volt kiírva, miközben végül 6,2km lett 130 szinttel. Viktor tudja, hogy kell minél szivatósabb pályát kijelölni.  Gratulálok ez most is sikerült! A szívem kiszakadt párszor, de nagyon élveztem, szuper volt! A végén aztán a három fős élbolyba adtam át a chip-et Janinak, aki ezután veretett egy fantasztikus 22 kilit. Neki köszönhetően óriási előnyre tettünk szert, és a második, hosszabb futáson, már csak végig kellett „kocogni”, ami azért rejtegetett még meglepetéseket. Csak egy példa, amit az edzésnaplómba írtam a verseny után, pályán ránk váró élményekről:

„Ez a 7 kilis kör még durvább volt. Elképesztő mikre futottunk fel. Ez nem terepfutás volt, hanem extrém-túlélő futás. A legdurvább az a helyzet volt, amikor a csúszós fenyő-tűleveleken a 30%-os lefelében rombolva kellett átugrani a kacskaringós 30 centi széles ösvényen egy térdmagasságban eldőlt fenyőtörzsön, amin a letört ágak karóként düledeztek felém. Egyszerűen Brutális volt!”

Szóval nice!  Őrületesen jó versenypálya!  Szó szerint!  Végül győztünk Janival, ami azért nagyrészt az Ő érdeme volt, én most csak asszisztáltam.

Polythlonosok! Fantasztikusak voltatok! Küzdeni akarásból kiemelném a Székely fiúkat. Nagyon szépen mentetek! Pálfy Máté második helyéhez is nagyon gratulálok!

A hetem végül így alakult számokban:

Úszás:  10.1km (3ó10p)

Kerékpár:  513.4km (17ó19p)

Futás: 75.3km (5ó42p)

Nettó összidő: 27ó00p

Jövő héttől lazábbra veszem az edzéseket, kezdődik szép lassan a tappering!