KisTri Team SE

Sajnos ebben a pillanatban éppen betegen fekszem itthon így maradt időm egy hosszabb blogbejegyzésre.

Itt az ősz. Ez az időszak nekem mindig az új év kezdete. Ilyenkor van idő elgondolkodni múlton-jövőn. Végiggondolni az elmúlt 19 évet. Bizony, 1992 szeptemberében történt, hogy részt vettem életem első triatlonversenyén, az Ibusz-triatlonon.  Ez valami utánpótlás verseny volt, és emlékszem, hogy a sírvafakadás határán pörgettem a három sebességes Favoritot a Margitsziget középső útján. Nagyon rossz volt, de célbaértem. De mégis, ez a kudarc arra sarkallt, hogy folytassam, és mutassam meg mit tudok. Nagyon sok pofont kaptam azóta is, de mindig felálltam, mert aki ilyen kemény sportot űz, nem adhatja fel, nem maradhat a földön.

Miért is jó, ha valaki gyerekkorától sportol? A sport alapvetően megtanít beosztani az időt, szabályok között élni, becsületesen küzdeni, és elviselni a pofonokat.  Ezek persze manapság közhelyszámba menő szavak, és sajnos a mai átlagember rálegyint ezekre, és kiröhögi. Le vannak járatva. De mégis, szerintem a mai morális válsággal küzdő világnak lassan rá kell ébrednie, hogy ezek az igazi értékek. Bár az élsport egy más történet, hiszen a dopping már mindent megfertőzött, és egy bizonyos szint felett, ha tovább akar lépni valaki már szinte kötelező jellegű a nem megengedett teljesítmény-növelők használata. Ez szerintem már nem sport, hanem üzlet. Azonban maga a sport, sportszerűség, mint ahogy ebben a szóban is benne van egy pozitív tanítás, tanulság. Megtanít valami olyanra, ami a mai világban sajnos igencsak háttérbe van szorítva.

A sport, életforma. Sosem felejtem el, amikor középiskolás volta,m a napjaim be voltak osztva. Szinte az összes perce. Edzés-tanulás-evés-alvás. Akkor nagyon húzós volt, és nehéz. Azonban visszagondolva erre az időszakra nagyon jó emlékek maradtak meg bennem. Volt valami CÉL, ami már akkor motivált. Az osztálytársaim szó szerint hülyének néztek, mert nem velük mentem suli után plázázni, meg dohányozni a sarokra. Kaptam is érte sok cikizést. De mégis, már akkor úgy éreztem, hogy több vagyok náluk, és kiröhögtem őket. Nekem dolgom volt, edzésre kellett sietnem, mert le akartam nyáron verni mindenkit. Ez az igazi motiváció egy 16 éves fiúnak. A küzdelem, a harc. Edzéseken, versenyeken levezetni, nem a sarkon pöfékelve, „belerúgva” mindenkibe, aki arra jár. Én agyban rendben voltam. Nem voltam problémás tinédzser, akit esetleg a rendőrök hoznak haza esténként. Én este tízkor mindig aludtam, mert tudtam, hogy másnap dolgom van.

Ez hiányzik a mai fiatalokból, bocsánat tinikből (tisztelet a nagyon kevés kivételnek). Valami húzás valamifelé. Csak a dohányzás, lógás, bulizás marad. De miért? Én nagyon keveset buliztam, mégsem érzem azt, hogy valami kimaradt az életemből. Persze ki kell próbálni mindent, amit ebben a korban ki kell. A kíváncsiságot nem szabad elnyomni, de nem szabad leragadni ezen a szinten.

Edzésre járni nem kerül pénzbe, legalábbis nem többe, mint napi egy doboz cigi. Nem kell élsportolónak lenni, csak le kell nyomni mindenkit nyáron!

Múlt vasárnap két versenyen is részt vettem. Délelőtt az úszó egyetemi és főiskolás bajnokság volt, majd rögtön ezután a klubunk által szervezett V. Polythlon Dunaparti Félmaratonon (PDF) szaladtam végig. Ez utóbbi kicsit kalandosra sikerült

Ettől a héttől elkezdtem a felkészülést a következő szezonra. Még mindig bizonytalan a jövő évi cél. Szeretném megcélozni a legnagyobb versenyt, de ennek súlyos anyagi igényei vannak. Szóval formálódik még a dolog. Mindenesetre belinkelem a múlt heti HírTV-s „Befutó” magazinos szereplésünket:http://polythlon.elte.hu/content/view/519/27/ bárki megnézheti!

A sportolás mellett igencsak megszaporodtak a vezetői feladataim is. Mostantól heti 3-4 úszóedzést is tartok a Hajósban. Nagyon szép csapat alakul itt is. Szinte utolérhetetlenül bővül a Polythlon létszáma is. Rengetegen keresnek minket. Ez örömteli dolog!

Így volt ez most hétvégén is. Egy kisebb csapattal vettem részt az úszó MEFOB-on, ahol harcba szálltunk Cseh Laciékkal az érmekért Esélyünk ugyan kevesebb volt, mint a csigának az autópályán, de legalább láthattuk egy medencében, hogyan úsznak a világ legjobbjai. Személyszerint csak egy 400m gyorsot vállaltam be, amit igen gyenge idővel (5:04) teljesítettem. Az ELTE többi résztvevője viszont nagyon szépen szerepelt, és nagyon örülök, hogy az egyetemünk is ott lehetett ezen a versenyen.

Az izgalmak a verseny befejeztével nem értek véget, hiszen át kellett érnünk a Komjádiból a BEAC sporttelepére, Lágymányosra 14 órára. Itt ugyanis ekkor indult a PDF futás, ahol szintén rajthoz akartam állni. Esélyünk az időben érkezésre már az indulásnál a nullára csökkent, hiszen 14:00-kor sikerült a Komjáditól elstartolnunk. Szerencsére a futás rajtja is késett 15 percet, viszont így sem sikerült elkapnom a rajtot. Végül 13 perccel a többiek után tudtam csak nekivágni a 21 kilométeres távnak. Ehhez alkalmazkodva szép lassan bemelegítő iramban kezdtem is el a távot, majd 5 km-tól álltam rá a 4-3:50-es iramra. Végül 1:23-at futottam. Ennek örülök, mivel az elmúlt 3 hétben alig futottam.

Szóval ilyen kalandosra sikeredett a múlt hét vége. Remélem, marad még sokáig ez az enyhe idő, mert szeretném minél tovább a gumit az aszfalton koptatni a görgő helyett.

Immáron 10 napja, hogy a jól megérdemelt pihenőmet töltöm. Szóval van időm elgondolkodni a jövő évemen.

Nehéz döntések előtt állok, hiszen ez a legutolsó verseny bebizonyította, hogy a profi szint kapujában állok, egyelőre mégsem tudok átlépni rajta. Több dolog mellett, nagyrészt anyagi akadálya van. Idén például nem voltam semmilyen tavaszi edzőtáborban emiatt! Csak nyáron edzettem pár hetet Balatonkenesén a csapattal, ami mondjuk inkább egy fél-edzőtábor volt. Szóval a lehetőségeim idén is be voltak korlátozva. Nem beszélve arról, hogy nem tudok nagyobb nemzetközi versenyeken részt venni. Ezen a helyzeten jövőre mindenképpen változtatni kell, HA célom például egy Hawaii indulás PRO-ban. Azt érzem, hogy egy sikeres téli felkészülés után van esélyem a kvalifikációra. Eddig is egyértelműen töretlen a fejlődésem ironman távon. Ha abból indulok csak ki, hogy itt Barcelonában a bringán 4:43-at nyomattam, és „csak” 10-15 percet kaptam a legjobbaktól, míg pár éve ugyanennyit kaptam az elejétől 90 kilin! Szóval egyértelmű az előrelépés. Ugyanígy a futás. A sok hosszú futás meghozta az eredményét, és sikerült a 3 óra körüli maraton IM-en. Szóval érzem, hogy bennem van a lehetőség a kijutásra, és kint egy jó szereplésre. Szerintem a Top 25 sem elképzelhetetlen!

Az októberem tehát ennek eldöntésére van szentelve. Megpróbálom még egyszer a szponzorszerzést. Ebben a célomban óriási segítség az idei sporttörvény, ami a nyereségadó 70%-ának felajánlásának lehetőségét adja.

Az elkövetkező két hétben csak könnyű edzések várnak rám. Bevallom nem hiányzik az edzés. Jó pihenni egy kicsit.