KisTri Team SE

Az egyik legnagyobb várakozást megelőző versenyhétvége minden évben a tiszaújvárosi. A szombati csapatbajnokság igazi csapatépítő tréning, ahol lehet egymásért küzdeni. A vasárnapi egyéni futamokon pedig lehet egyéni csúcsokat repeszteni a tökéletesen sík pályán, ahol az úszás is centire pontos

.

Közel 40 fős csapattal rohamoztuk meg idén is Tiszaújvárost a klubcsapat OB-ra. Ez 10 csapatot jelent, amivel megint mi voltunk az egyik legnépesebb klub a viadalon! A csapatok összeállítása nem volt könnyű feladat, de összehoztuk. Aztán az utolsó héten három sérülés történt (egy kulcscsont-törés, és két szalagszakadás ), ami kicsit felforgatta a dolgokat. Végül ott voltunk, részt vettünk és nagyon ügyesen szerepeltek klubtagjaink. A szenior fiúk évről-évre egyre jobbak lesznek, és a tavalyi 11. helyet mostanra egy nyolcadikra cserélték (17 csapatból!), és lassan lőtávolba kerülnek a dobogóra, ebben a kiélezett és egyenletesen erős mezőnyben (Szabó Gyula, Orbán Ferenc, Kiss Attila). Hölgyeink is szuperek voltak! Az „A” csapatunk Keresztesi Gitta vezetésével negyedik lett, ami biztató a jövőre nézve. Kellenének az ifjú titánok. Bár egy van, Urbán Orsi személyében :), de jó lenne ha felnőne mellé pár leányzónk. Megemlíteném még a debütáló lánysorunkat. A Wölfel Vanda, Szerény Szilvia (alias Söri ) és Zelenák Enikő csapat tagjainak ez volt az első triatlonversenyük. Ennek ellenére példás csapategységben működtek együtt és mentek végig a pályán! Gratulálok Lányok. A szombati napra a koronát a férfi felnőtt csapatunk tette fel. Végre újra visszaállhattunk a dobogóra a két évvel ezelőtti siker után. Nagyon szép versenyzést mutatott be a Csikós Gergő, Kuti András, Nyári József, Szakács Dávid, Székely Gellért kvintett! Taktikusan és okosan együtt dolgozva végül feljöttek a dobogó legalsó fokára.

Azután jött a vasárnapi nap és a paratriatlon OB, ahol két tanítványom is rajthoz állt. Kezdeném a hölggyel, hiszen így illik:) Lévay Petra élete első triatlonversenyén vett részt és rögtön 1óra 30percen belül végzett is, ami egy óriási idő! A jövőre nézve nagyon biztató és fejlődőképes. Reméljük megmarad Petra lendülete és kitartása a jövőben, mert akkor komolyan számolni kell majd vele a világversenyeken is! Másik para-triatlonistám, Bók László, aki kerekes-székes kategóriában versenyez. Lacival szintén télen kezdtünk együtt dolgozni, és már akkor nagyon megtetszett az odaadása és kitartása a sport iránt. Fokozatosan fejlődik minden számban, és a versenyzést is sikerült gyorsítanunk (váltás a számok között). Így az 1:17-en belüli ideje egy nagyszerű eredmény. Laci természetesen a paralimpiai részvételt lőtte be célként. Igaz, hogy van még mit fejlődnünk (edzettségben és csapatmunkában is), de szerintem egyre biztosabb a helye a Rióba tartó repülőn! Bravó Laci!

A vasárnapi napon én is medencébe ereszkedtem. Célom, egy kis versenyrutin szerzése, illetve felelevenítése volt. Már kevesebb, mint három hét van a Balatonman-ig, ami nekem az év egyik legfontosabb versenye. Így a kimerítő edzéshét csúcspontjaként rombolhattam egyet a tiszaújvárosi melegben. Az eredmény másodlagos, a lényeg a feeling volt. Mindig is szerettem itt versenyezni. Nagyon tetszik a helyi szervezés, pálya…stb. Az úszás valahogy most nem ment és bringán sem éreztem az átütő erőt, de futáson rájöttem, hogy (még mindig) tudom gyorsan szedni a lábaimat Sajnos viszont ez már nem volt elég, hogy behozzam a lemaradásom. Végül hatodik lettem az amatőr? férfi futamban 58:30-as idővel. Jó gyorsítás volt ez így nyár elején. Nagyon élveztem. Végül aztán úgy alakult, hogy a korosztályos dobogón Nagy Csillával ketten állhattunk fel a legmagasabb fokra! Szenior női vonalon még bezsebelt a Polythlon Csima Gabriella révén egy bronzot!

Nagyszerű hétvégét zártunk tehát, és bebizonyosodott, hogy a Polythlon csapata az egyik legjobb amatőr klub az országban. Csapate
gység, barátság, jókedv…szerintem ezek megvoltak mind a hétvégén. Én pedig folytatom a felkészülésem a Balatonman-re, aztán meglátjuk mindez mihez lesz elegendő.

A múlt hetemet a Balaton partján töltöttem, a Balatonman edzőtáborban. Tavaly is terveztük már ezt a tábort, de akkor a kéztöréseim miatt le kellett mondanom.

Miért jó egy ilyen közös edzőtábor? A kérdésben szinte benne is van a válasz. Közösen, közösségben sokkal könnyebb átlendülni a holtpontokon, és az erősebb húzza kicsit a gyengébbet.

Bár az időjárás nem volt a legideálisabb, hiszen szinte mindegyik nap menekülésbe torkollott a kerékpáros edzés a közelgő viharfelhők láttán. Ennek ellenére nagyon nagy szerencsénk volt, mivel egyszer sem áztunk el igazán, pedig volt néhány özönvíz jellegű dolog a múlt héten. Csak szegény Halász Petit kapta el egy jégeső, de sokat neki sem kellett ázni, mivel 10 kilométerre történt ez az eset a szállásunktól. És ha már szállás. Szeretném megköszönni Muki, alias Zelcsényi Miklós vendéglátását, hiszen az Ő balatonkenesei nyaralója szolgált az edzőtábor helyszínéül.

Balatonkenese egyébként is a szívem csücske, nagyon szeretem ezt a Balatonparti települést. Ideális helyszín, mivel könnyen elérhető innen a Bakony, de el lehet indulni Somogy megye dombos tája, vagy Fejér megye síkabb területei felé is kerékpárral. A település futás szempontjából ugyancsak nagyon jó lehetőségeket kínál. Észak és dél felé is lehet a kerékpárúton futni. Előbbi sík, utóbbi emelkedősebb, ha úgy akarja az ember. Az úszás a legideálisabb, hiszen mindössze 8 kilométerre van a fűzfő uszoda és olimpiai központ. A víz ugyan 30fokos, de ez legyen a legkevesebb. Konditerem, szauna 10perc autóút.

Étkezés szempontjából is szuperjó volt minden. A reggelijét ugyan mindenki maga intézte, de az egyszeri főétkezésnek helyéül szolgáló Balaton étterem jó választásnak bizonyult. Tudván, hogy sportolók vagyunk emelt adagot kaptunk mindig.

Szóval szinte tökéletes körülmények között tudtunk készülni a Balatonman kihívásaira. Sikerült a Gellát is behatóbban tanulmányoznunk, amit egyik kedves résztvevőnk tévesen átnevezett Devlára, ami nagyon tetszett nekünk :)! Bejártuk az új pályaszakaszt is, ami hivatott kiváltani a tavalyi nagyvázsonyi forgalmas részt. Röviden, nem lesz könnyű! Szintén végigjártuk a szeptemberi Balatonkenesei Balatonman pályáját is. A kerékpáros rész nagyrészt sík, de azért tartogat néhány meglepetést majd, csak hogy ne legyen annyira unalmas.

Ugyan az utolsó két nap kellemetlen időjárása felborította kicsit a terveinket, így is sikerült 90%-osan megcsinálnunk mindent. Négyszer úsztunk, ötször kerékpároztunk és négyszer futottunk ebben a 7 napban. Ez nagyjából 30óra edzésidőt jelentet, de nyilván a csapat tudása miatt volt, aki ennél kevesebbet csinált.

Nagyszerű csapat jött össze az edzőtáborban. Nemcsak az edzéseken tartottunk össze, de az esti beszélgetések és közös triatlonos élmények megosztása mindig nagyon jó volt. Azt gondolom, hogy nemcsak az edzések hatása, hanem a saját tapasztalatok megosztása is sokat épített egy-egy sportoló tudásán. A társaság valóban nagyon színes volt. Ugyan csak egy hölgy résztvevőnk volt, de a fiúk között volt zenész, orvos, felsővezető, ironman reménység, és ifjú titán is. Ez az egyveleg tette igazán izgalmassá a tábort!

Remélem jövőre még jobb edzőtábort rendezhetünk Mukival és még több résztvevő lesz!

Köszönöm a résztvevőknek! Nagy Katalinnak, Halász Péternek, Horváth Gergelynek, Molnár Istvánnak, Garamszegi Devla Zsoltnak :), Kis-Gál Árpádnak alias Csigának, Kiss Attilának.

Így tél végén, tavasz elején mindenki a lehető legtöbbet tölti a spinneren vagy a görgőn, hogy a jó idő eljövetelével minél jobb edzettséggel tudjon biciklire ülni. Először is szeretném letisztázni a spinning vagy görgőzés létjogosultságát az edzésprogramban, illetve, hogy milyen jellegű és milyen időtartamú edzéseket érdemes indoor tevékenység keretein belül elvégezni. Vagyis az ehhez kapcsolódó lehetőségeket és veszélyeket.