Nagyon köszönöm! Igazán megtisztelő ebben a nagyon keményen erősödő mezőnyben ez a cím!
MILYEN AZ IDEÁLIS TRIATLONOS BRINGA?
A február és a március általában a kerékpárvásárlás ideje. Ebben az időszakban a legaktívabbak az emberek és ezek a hónapok a legnyereségesebbek a kerékpár forgalmazóknak is. Ki többet, ki kevesebbet, de mindenki rákölt ilyenkor valamennyit a bringára. Itt tehát az ideje rendbe rakni néhány dolgot ezzel kapcsolatban, ami egy triatlonistát érinthet. Kinek, milyen az ideális kerékpár, ebben szeretnék segíteni kicsit a következőkben.
Időfutam vagy országúti?
A triatlonosok ezen két kategória között vannak valahol, amikor a nekünk ideális kerékpártípust próbáljuk jellemezni. Szemben egy országútissal, a mi bringáink valamiféle keveréket vagy hibridet képeznek, hiszen részben más kihívásnak kell, hogy eleget tegyenek. Lassan az összes nagyobb márka gyárt speciálisan triatlonosoknak készített bringákat is. A választás tehát nem egyszerű, amit még tovább bonyolít, hogy az adott sportoló milyen távra készül, melyik szakágban versenyez.
Hosszú vagy közép, sprint vagy rövid?
Nem mindegy, hiszen külön szabályrendszer vonatkozik az olimpiai és a hosszútávú versenyekre. Az ITU (International Triathlon Union) sokkal kötöttebb szabályok közé szorítja a bringákat a bolyozás miatt (pl.: könyöklőszabály, kerekek), míg a hosszútáv űzőinek szabadabbak a beállítási lehetőségei és a használható alkatrészek skálája is tágabb. Általában jellemzően, hogy az olimpiai és sprint távú versenyekre készülők az országúti vázgeometriát preferálják, míg a „hosszútávosok” a bolyban haladás tiltása miatt inkább az időfutam kerékpárokat válasszák (ez szerintem nem igazán indokolt, elmondom majd miért). Egy élversenyző esetleg megteheti, hogy mindkét kerékpárja legyen, viszont egy hobbi vagy amatőr sportoló ritkán. Elképzelhető, hogy nem is szükséges.
Mi jellemzi a triatlonos beállításokat?
Sportágunk középső száma a kerékpár így egy igen speciális helyzetet foglal el. Eleve fáradtabban kezdjük el a kerékpáros részt és sosem lehet cél a teljes erőbedobással haladás, hiszen ott van még a futás, ami a versenyzés legkimerítőbb része. Ezért ennek megfelelő erőbeosztással kell versenyezni is. A cél tehát egy olyan kerékpár felépítése, ami a legtöbb energiát óvja meg nekünk a lehető leggyorsabb sebesség mellett (mily meglepő). Ellenben a kényelem egy triatlonosnak még fontosabb. Ezért mondom, hogy esetünkben ez előrébbvaló, mint az aerodinamika hajszolása. Ez sokkal inkább ironman távra készülő atlétának fontos. Kényelem mindenek felett, ezután lehet foglalkozni az aerodinamikával!
Az olimpiai távra készülő sportolók a bolyozás miatt tehát az országúti kerékpárosokéhoz nagyon hasonló bringákkal indulnak. A nemzetközi-, és a hazai szövetség engedélyezi a „kiskönyöklő” használatát, ami nem lóghat túl a kormány (hagyományos országúti kos kormány engedélyezett csak) legelső pontján. Ez pedig nem lehet előrébb az első kerék tengelyénél 15cm-rel. A kerekek terén is van némi korlátozás. Annak idején betiltották a Spinergy kerekeket, amit leginkább egy konyhai szeletelőgéppel lehetett azonosítani forgás közben.
Az olimpiai szakág kerékpártávja 40km, így itt is van egy igen nagy különbség az országútisok nem ritkán 150-200km-es etapjai között. A gyakran több körös pálya inkább egy kritériumversenyhez teszi hasonlóvá ezeket a versenyeket, ahol a fordulékonyság, irányíthatóság fontosabbá válik. Innen az agresszívabb üléspozíció és a rövidebb vázak.
Egy hosszútávra készülő sportolónak egészen más kihívásoknak kell megfelelnie, illetve annak kerékpárjának. Az erővel spórolás természetesen itt is főszempont, viszont a bolyozás tiltása miatt az aerodinamika fontosabbá válik, hiszen mindenki „saját zsírján” halad végig a távon. A könyöklő mindenféle típusa engedélyezett, csakúgy, mint a telikerék (nem minden versenyen!) Kérdés, hogy az aerodinamika túlzott hajszolása nem ütközik-e nagyon a kényelmi szempontokkal? Mivel ott van még egy fél-, vagy teljes maratoni futótáv nem túl előnyös gerincsérvvel leszállni a kerékpárról.
Egy nem bolyozós triatlonversenyen a szempontok tehát megváltozhatnak. Ez főleg az élversenyzőkre vonatkozik, de mi a helyzet a hobbi vagy amatőr sportolókkal. Nekik itt a teljesítés a legfontosabb szempont, ugyanakkor egy éven belül többféle versenyen, többféle távon is részt szeretnének venni, tehát egy univerzális eszközre van szükségük.
Tedd félre a légellenállást, válassz kényelmes kerékpárt, ami több kihívásnak megfelel!
Ebben a mondatban tulajdonképpen minden tanácsom benne van! Egy nem versenysportolónak, de még egy eredménycentrikus amatőrnek sincs szüksége olyan kerékpárokra, mint egy profinak. Egyszerűen nem kell, nem térül meg a befektetés! Persze lehet villogni vele, de konkrét előnyöket nem biztosít, szerintem. Érdemes inkább egy jól megbízható országúti geometriára épülő (tapasztalataim szerint ez a váztípus sokkal kényelmesebb, illetve komfortosabban beállítható) kerékpárt vásárolni, hosszabb távra. Egy időfutam kerékpár sokkal korlátozottabb körülmények között használható, míg egy országútit sokkal könnyebb modifikálni, a versenyhelyzetnek megfelelően átalakítani. Például, ha az egyik héten az illető egy hegyi versenyen indul, csak feldob a kerékre egy másik fogas sort, kicsit hátrébb tolja a nyerget, emel a kormányon kicsit. A következő héten egy olimpiai bolyozós versenyre, pedig felszereli a könyöklőjét, feltesz egy rövidebb stucnit, előrébb tolja a nyerget.
Kerékkérdés
Innen a kérdés, milyen az ideális kerékszett? Sokszor látni, hogy egy kezdőbb versenyző, vagy egy több éve sportoló triatlonos élete első hosszútávjára berak a bringába egy magasperemes kerékszettet. Érdemes tudni, hogy ezek a kerekek (aero-kerekek) 40km/h ÁTLAGSEBESSÉG felett kezdenek „dolgozni”. Addig csak felesleges többletsúly alattunk. Ez leginkább a teli-kerékre jellemző, hiszen jelentősen nehezebbek, mint egy sima küllős kerék, ellenben 40-45km/h sebesség felett adnak hozzá, amolyan lendkerék-hatásként többletet. Amíg az illető nem képes elérni ezt a sebességet tartósan csak cipel magával plusz fél kilót! Az ideális választás egy amatőr sportolónak egy könnyített, ritkított-küllős, alacsonyabb felniprofilú, strapabíró kerékszett, amit viszonylag könnyű és olcsó javítani.
Tehát foglaljuk össze. Az ideális triatlonos kerékpár függ attól ki hajtja, milyen versenyekre specializálódik, mennyi pénze van rá. Felesleges milliókat beleölni egy olyan eszközbe, ami nem a mi tudásunknak megfelelő szintű sportolóknak készült (lassú amatőr egy hiper ufo időfutamgépen). Kényelmetlen, nem adja meg azt a komfortot, ami után egy jót tudunk futni. Ugyancsak érdemes elgondolkodni a váz anyagán is. Kell-e nekem karbon és titán, ha elég egyenlőre az alu és acél is? Ezek plusz merevséget és súlybeli megtakarítást adnak, ami egy kezdőnek még nem szempont. Ezeknek a versenysportnál már több hasznuk van, amikor például egy kanyar utáni felgyorsításnál kell a mezőnyön maradni. Itt lehet, hogy az egy fokkal merevebb vázon és a két dekával könnyebb keréken múlik egy verseny.
Február 28. és március 2. között bringaexpo a budapesti vásárváros területén! Aki tanácstalan mit válasszon annak érdemes kilátogatnia ide a jövő hét végén! Keressétek a Rose standját csütörtökön és vasárnap, akkor velem is összefuthattok! 
