Blog

ALOHA KONA 3.

Az utolsó előtti nap!

A csütörtök délelőttöm megint az expo-n telt, de ez már utolsó bemenetelem volt mára. A ma esti tésztapartit inkább kihagyom, mert nem érzem értelmét bekutyagolni 2,5kilire meg utána vissza egy tésztáért. Bevallom kicsit besokaltam a tömegtől. Szeretnék a következő 36órában már a versenyre fókuszálni. Bár holnap délután még be kell mennem berakni a bicót a depóba. Erről jut eszembe a bicót letakarítottam és beélesítettem :) Kibiztosítva várja a szombati rajtot :)

 

Tegnap, szerdán elég sokat időztem bent az expón. Annyira sok a gyártó és a márka itt. És mindenből a legújabbat hozzák el. Volt szerencsém lepacsizni az idei regensburgi bajnokkal Dirk Bockellel. Nagyon közvetlen srác. Szegény eltörte nemrég a kézfejét, ezért nem indul. De nemcsak vele lehet összefutni, hanem régi és aktuális bajnokokkal is. Hihetetlen ez a hely!

Nem szeretném viszont túl feszülten és ráizgulva várni a szombatot, túl nagy a nyomás így is. Nagyon könnyű bestresszelni, főleg ennyi top-atléta közt. Próbálom inkább a taktikámat szem előtt tartani. Nagyon sűrű a mezőny, és a körülmények gyilkosak. Ezzel a tudattal kell odaállni a verseny rajtjához. Tudva a képességeimet, és a jelen állapotomat. Se többet, se kevesebbet nem akarok kiadni magamból.

Holnap szeretnék még egy könnyűt úszni, de semmiképp sem akarok a pályán! Túl sok a versenyző már ott. Inkább elmegyek a Magic-beach-re, hátha látok teknőst :) Utána akarok még egyet gurulni, aztán délután berakom a bringát a depóba. Nagyon meg van szervezve minden. Ilyen alapos rendezést még nem láttam. Minden a helyén amikor kell.

Sok olyat lehet itt látni, amit érdemes megjegyezni, beépíteni, megcsinálni. Sok a sallang is, de az biztos, hogy jóval előrébb jár minden és mindenki nálunk ebben a sportban. Bár nem kell hasra-esni! Nagyon sokat lehet itt tanulni. Már ezért érdemes kilátogatni egy VB-re.

Most estefelé a lemenő napban futottam egy lendületes 10-est. nagyon jól esett. Ez volt mára az egyetlen edzésem.

Holnap még jelentkezem egy utolsó bejegyzéssel a verseny előtt! :)

ALOHA KONA 2.

A szerdai nap is lassan eltelik. Ma reggel ahogy eddig szinte mindig, úszással nyitottunk. 40perc úszás a pályán, benne 2x250m megindulással, imitálva a rajtot.  Nagyon hullámzott ma reggel az óceán. Alig lehetett látni a bójákat. Sokszor, amikor hullámvölgybe kerültem és pont előre néztem, konkrétan azt sem tudtam merre úszok, mert körbevett teljesen a víz.Ezenkívül a tömeg ami ellepte a kivezető bójasort, szintén nehezítő körülmény. Legalább két olyan pillanat is volt, amikor majdnem csattantam egy szembe úszó “kollégával”. Szóval nem volt egyszerű.

 

A képet ma reggel készítette Luca a Kamakahonu Beach-en, ahol a rajt lesz.

Ezután reggeliztem egy kiadósat, mert nagyon éhes voltam :), majd felültem a gépemre, és kitekertem a reptérig és vissza. Semmi extra, csak próbálom megszokni a viszonyokat. A kivezető rész eléggé érdekes, és szerintem gyors mindkét irányban. (feltéve ha ugyanezek a viszonyok maradnak szombaton is). A problémás rész a sziget északi részén lesz. Itt vannak a veszélyesebb keresztirányú szelek.

Ahogy említettem előző bejegyzésemben kb 2,5-3 kilométerre lakunk a versenyközponttól. Viszont a gyaloglás helyett váltottunk a stoppolásra. Helyi buszjárat is van, de óránként jár :) Szóval hitchhiking! Hihetetlen, de eddig a legtöbb amit vártunk, hogy felvegyenek kb 1perc 25 másodperc volt ? Persze a legtöbb autó ami jön nagy százalékban tartalmaz triatlonosokat, szóval így könnyű :) De például ma egy szörfös srác hozott haza minket a platón a deszkák alatt :)

Hawaii feledhetetlen. Már most tudom, hogy egyszer ide vissza kell hogy jöjjek.

ALOHA KONA 1.

Aloha!

Először is, szeretnék elnézést mindenkitől, hogy sokáig nem jelentkeztem itt a blogomon. Kisebb technikai problémáim adódtak, és csak most sikerült megoldanom Egész konkrétan, nem volt kompatibilis átalakítom a helyi hálózathoz, és az internet kapcsolatom is akadozott. De most már itt vagyok, és be is tudok jelentkezni a legfrissebb történésekkel.

Hawaii elképesztő hely. Gyönyörű, és egyértelmű, hogy ez a sport ide való. Kétség nem fér hozzá, hogy csak itt találhattak ki egy ekkora őrültséget ? De félre a tréfával, aki egyszer valaha is kicsit komolyabban triatlonozott, annak egyszer el kell ide jönnie! Nem feltétlenül indulóként, elég ha csak itt van egy héttel a verseny előtt, és részesévé válik ennek a hype-nak. Mert ez egy magával ragadó hely! Amikor végigbringáztam tegnap a sivatagon, szinte végig fülig érő mosollyal tekertem. Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok! Semmi másért nem érte meg, már ezért igen. Itt lehetek és elindulhatok. Ez óriási!

Egy igazi kanadai baráti társasággal vagyok együtt kb 2,5 kilométerre a versenyközponttól. Ez pont az a távolság, ami gyalog messze van (főleg 35 fokban), de kocsibérlésre már sajnálja az ember a pénzt ilyen távolságból. Szóval két választás marad ha be akarunk menni a centrumba, vagy olvadunk rá az aszfaltra, vagy berongyolok 3 perc alatt az időfutam gépemmel. Amit szerintem nyugodtan otthagyhatnék bárhol lelakatolatlanul, senki nem nyúlna hozzá. Az embernek az az érzése, hogy itt csak atléták vannak. Azok közül is a legválogatottabbak. Mivel ide csak a legjobbak jutottak ki! Na, szóval amióta itt vagyok edzettem többet is, ezt hétfőn koronáztam meg egy utolsó hosszú nappal. 95km bringa+16km futás, előtte egy laza 30perces úszással. Ez volt az utolsó keményebb napom. Keddtől pihenő. Az időjárás elképesztő. Képzeljétek el az idei atádi meleget+20% páratartalommal. Na ez van itt minden nap. Illetve, általában délutánra be szokott felhősödni az idő menetrend szerűen, ami azért érezhetően levesz a hőérzetből. Úgyhogy imádkozom, hogy ez legyen szombaton is, mert így a futás nagyon fájdalmas lesz.

A tegnapi bringázás közben igencsak elkelt a folyadék. Itt ez élet-halál kérdése lesz, de szó szerint. A bringa konkrétan egy sivatagon halad keresztül. Annyira viszont nem mondanám ingerszegénynek. Teli van jó kis emelkedőkkel, és a szél mindig fúj. Az ember azt gondolná, hogy ha kifelé szembeszele volt, akkor visszafelé hátszele lesz, de ez nem így van. Össze-vissza forog a szél itt. De ugyanígy szerencséje lehet bárkinek. Itt tényleg el lehet kapni a körbehátszelet.:)

 

A képért köszönet Ralph Schick-nek!

Az idő-átállás is megspékeli még a dolgokat kicsit. Bár azt kell mondanom 3 nap alatt egész jól megszoktam. Egyedül a hajnali 3 a kritikus időpont. Ekkor mindig kipattannak a szemeim, és négyig csak bámulom a plafont. Bizony, pont 12 óra az eltolódás. Egyébként a szállás tökéletes. Nagyszerű helyen vagyok együtt a kanadai barátaimmal, akik szinte már családtagként bánnak velem. Köszönet ezért Pierre Heynemand-nak! (Aki, csak megsúgom, hogy a 45-49 kategória egyik főesélyese!) Kövessétek őt is a verseny alatt, érdemes! Nagyon jó formában van az “öreg” :))

Na egyenlőre ennyit első bejelentkezésre, de innentől a versenyig minden nap írok mi van velem.