KisTri Team SE

Bizony elérkeztünk ide is. Már kevesebb, mint 10 nap és ott fogunk állni a Gyékényesi tó partján, és várjuk az ágyúlövést. Nekem mindig beleborsozik a hátam, ha erre gondolok, de egyben elfog egy mélyről jövő izgalom is. Már alig várom, hogy végre ott legyek!

A szombathelyi verseny után sem tétlenkedtem. Vasárnap kerekeztem 5 és fél órát, amire hétfőn ráfutottam egy iram 30-ast. Így kedden jól megérdemelten pihentem….végre! Szerencsére nem éreztem ezután sem olyan nagyon fáradtnak magam, ezért szerdán csináltam egy „all in” napot Reggel úszás, majd bringa és futás. Ilyenkor már legtöbbször érzésre edzek. Amikor fáradt vagyok, akkor nem csinálom, ha erősnek érzem magam, akkor pedig tolom, ami a csövön kifér. Ez utóbbi égisze alatt, tegnap ismét próbára tettem magam a jól ismert Isaszeg vége tábla-Valkó utáni dombtető időfutamon. Ezt még a gödöllői triatlonosok mutatták meg nekem (szerintem azóta is bánják) és egy nagyon változatos, nehéz pálya. A 35km hosszú szakasz patkó alakot formáz, tehát a szél nem kedvezhet végig. Ráadásul az első 20km tulajdonképpen sík, sőt inkább leejt, ezért könnyen bele lehet szaladni egy gyönyörű befejelésbe. Ugyanis az utolsó 15km kellemetlenül emelkedik. Hol szigorúbban, hol sunyibban. Ráadásul ezen a második szakaszon ÉNY-i irányba halad a pálya, ezért nagyrészt szembeszél szokott fújni.

A nehézséget az is jól mutatja, hogy az előző alkalommal teljesített futamomon a 20km-es részidő kereken 28perc volt, majd az utolsó 15km közel 25perc lett. Nem könnyű! Szóval 52:49-es időt kellett megdöntenem. Az első rész Isaszegtől Dányig veszettül gyors. Nem mondom, hogy ritkábban láttam 50 feletti sebességet az órámon, mint 40-el kezdődőt. Zsámbokra érve a benzinkútnál van a 20km-es résztáv. Ide megint pont 28:00-ál értem, tehát 43-as átlag idáig! Innen jön a neheze, ahogy említettem. Ám most más volt a helyzet. Nem estem úgy vissza, sőt, duráltam bele magam, és egyre inkább kezdtem elhinni, hogy meglesz az új csúcs! Vácszentlászlóba érve az útbontások akadályait kerülgettem, de valahogy túltettem magam rajta, és indultam fel Valkó felé. Ez is megvolt, de hátravolt még a falu utáni nehéz emelkedő. Ez üt igazán nagyot. Valkó után az út felvisz 300méter környékére egy igen kellemetlen emelkedővel. Égett a tüdőm rendesen, de nem törtem meg mint régen.  A 7-es kilométerkőnél van a vége. Odáig masszívan felfelé visz az út. És meglett! 51:41! Ez több, mit egy perccel jobb, mint az eddigi csúcs! El sem hittem, pedig nem is fájt annyira

Szóval ilyenekkel szórakoztatom magam mostanában. Kell a motiváció, mert könnyen bepunnyad az ember, ha nincs pörgés. Persze innentől már nem csinálok ilyeneket. Töltődni kell!

Ma reggel (csütörtök) Pedig Bellus Áron (IronPhoto) készített rólam néhány akcióképet a Városligetben.

Alant láthatjátok az egyik legjobb képet

Ahogy azt elterveztem az edzőtábor lezárásaként a legendás Vasi Vasemberen tettük próbára magunkat a csapatommal. Hatalmas elvárással nem voltam magam felé, hiszen ez csak egy kikacsintás lehetett egy hosszútávú felkészülésnél. Ennek ellenére szerettem volna ismét dobogóra állni.

A versenyt megelőző napokat a Balaton partján, Balatonakarattyán töltöttük a Polythlonosokkal, ahol nem a fürdőzésé és strandolásé volt a főszerep! Tíz kemény napot tudhattunk magunk után. A hét megelőző részében általában hosszú aerob extenzív edzéseket végeztem, igaz már annyira hosszúkat nem, mint a megelőző hetekben, de azért gyűrtem magam. A versenyre nem igazán készültem rá, hiszen az előző nap is egy hosszút úsztam még a Balcsiban.

A verseny reggelén tehát fájó búcsút vettünk a magyar tengertől és felautóztunk Szombathelyre, egy kis szögelésre Vasat ugyan nem kellett kovácsolni, de a csapategység most is a toppon volt. Tizenheten képviseltük a Polythlont a versenyen, ami nálunk egy átlagos létszámot jelent. Így is mindössze a klub 10%-a volt ott a vasi megyeszékhelyen

Nagyjából 9 óra magasságában értünk oda, tehát bőven maradt időnk rajtszámot felvenni, kipakolni, felöltözni, bepakolni, wc-zni, kisminkeli, kirúzsozni… Bár két óra mindezekre nem enged meg túl sok pótcselekvést, ezért hamar azon kaptam magam, hogy már úszósapkában állok sorba a tömegben a regisztrációhoz.

23 fokos volt a szombathelyi csónakázó tó, ami neoprén nélkül nem egy jakuzzi élmény. Éppen ezért vártam a  vízbeereszkedéssel amíg lehetett. Végül 10:55-kor megmerítkeztem az algáktól kissé bűzös vízben. Bemelegítésre nem volt tehát sok időm, így nyomtam két 25 méteres sprintet, majd elfoglaltam a helyemet a rajtvonal mögött. Egészen a legeslegjobb oldalról indultam, mert még mindig kicsit tartok a verekedéstől a vasalt bal kezem miatt.

A rajtot jelképező pisztolylövés után eszeveszett kapálódzásba kezdtem. Úgy éreztem haladok, de az első bolyánál már jó huszadik helyen fordulhattam be. Pedig úgy éreztem haladok. Ennek ellenére már az első körben tetemes volt a hátrányom. Ezen a kis körön, ami ráadásul kevesebb lehetett, mint 700 méter, könnyen láthattam a fordulókba a felvezető kajakost, így tudtam mennyire le vagyok maradva. De mi mást várhat az ember egy olyan versenyen, ahol indul Molnár Ádám, Bem Norbi, mint egy világszínvonalú úszást… Az úszólecke után már alig vártam, hogy sportágat váltsak, és a vízszintes helyzetemet feladva végre sprintelhessek a depó felé. Amit végül 21.-ként értem el, szorosan Kremminátor mögött. A depóban még bedobtam egy két fogásos reggelit, hajat szárítottam…és további 10-15 másodpercet gyűjtöttem be az élen haladóktól. Egyszóval nagyon kényelmesre vettem az öltözést. Igaz, hogy hátrányomról akkor ott semmit nem tudhattam, hiszen a versenyző van a legkevesebb információ birtokában a verseny alatt.

Vadállat módjára hagytam magam mögött a Kenderesi út árnyas sétányát, és ragadozóként csaptam le az előttem menekülőkre. Pornóapátiig habzó szájjal hajtottam, mintha nem ismerném a fáradságot. A neves település pont az osztrák határon van jó 15 és fél kilométerre Szombathelytől, tehát még a kerékpározás féltávja előtt. És amikor beborítottam az aprócska falu főutcájának egyetlen főbb kereszteződésébe már a negyedik helyen haladtam. Elképesztő első szakaszt produkálhattam, mivel már látótávolságba kerültek az élen haladók is. Még Szombathely belterületén volt egy olyan előzésem, ahol körülbelül 10 kilométeres sebességkülönbséggel hagytam el egy komplett hét fős bolyt versenybíróstul együtt Kíváncsi lettem volna az arcokra, amikor 55-el romboltam el mellettük. Pontban delet harangoztak, amikor végre Nardára értem. Innen már csak 10km volt hátra, de kezdtem érezni a túl erős kezdés negatív hatásait. Azt vártam, hogy Innentől oldalhátszéllel bevitorlázok a célba, de ez sajnos nem így történt. Továbbra is kellemetlenül kavargott a szél a szelíd vasi dombok között és már nagyon leszállhatnékom volt a paripámról. Valahogy nem úgy gurult a szekér, ahogy akartam. Tört, húzódott, feszült…egyszóval fájt.

Végül csak átrázkódtam a Csónakázó tóhoz vezető fahídon, és hátrányomat továbbra is stabilan megőrizve, szűk két perccel az élen haladók mögött értem a depóba. Most nem vacakoltam annyit, és villámgyorsan lábamra rántottam a futócipőt, hiszen éreztem, hogy most minden másodperc számíthat a végén.

Mintha semmit nem csináltam volna az előző 1óra 25percben, úgy rohantam ki a pályára, és vettem üldözőbe az előttem haladókat. Tudtam, hogy most egy hosszú üldözés veszi kezdetét, ahol lehet, hogy az első 20 percben nem fogok senkit magam előtt látni. Időbe is telt, amíg ledolgoztam 2 percet Benőcs Zolin. Végül 6.5-nél álltam végre fel virtuálisan a dobogóra. Ezután a Molnár testvéreket vettem a célkeresztbe. Irgalmatlanul pörögtek a lábaim. 3:20 és 3:25 közötti iramban haladtam. Nem is értem honnan rántottam elő mindezt, hiszen már nagyon rég volt, amikor ilyen iramban közlekedtem utoljára. Egész egyszerűen ez bennem volt. És amikor azt hittem nem tudom tovább fokozni, akár egy versenyautó, benyomtam a nitrót, és volt még gyorsulás. És az erőfeszítés meghozta gyümölcsét, amikor végül az utolsó kör derekán, 8.7 kilométernél behoztam Molnár Ádámot is. Olyan gyorsan előztem meg és olyan sebességkülönbséggel amennyivel csak bírtam, nehogy megforduljon a fejében rám állni. Az élen haladó testvért, Gergőt már nem tudtam megfogni, de így is sikerült másodikként célba érni 1:50:28-as összidővel.

Elégedett vagyok, hiszen ismét bebizonyítottam magamnak, hogy még mindig nem szorulok gyorsító edzésekre Az úszásom ugyan hagy kívánnivalót maga után, de ezt betudom a csuklótöréseim miatt kihagyott edzéseknek…stb. A kerékpáros időm sem rossz az elmúlt hét közel 600 kilométeréhez képest, ami a lábaimat terhelte. A futás pedig egyenesen a szép múltidőt idézte. 2008-ban ugyan ennél 45 másodperccel gyorsabbat rohantam ezen a pályán, de így is a második legjobb futóidőt produkáltam a sok olimpiai távú specialista között.

A Polythlon tagjai szédületesen jól versenyeztek, és eltekintve Halász Peti ütközésétől, mindenki sikeresen célba ért! Szereztünk továbbá négy amatőr egyéni dobogós helyezést, és két csapatot, de a legjobb, hogy a indulóink nagy része egyéni csúcsot repesztett. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt hetek edzései kellőképpen beépültek a társaságba. Ennek jobban örülök, mint az érmeknek!

Ezek után még két hosszú edzésnap vár rám, és utána jön a rápihenés az ironmanre.

Olvassátok továbbra is a blogomat!

Részidőm:

Immáron negyedik hete van a birtokomba a Polar cég egyik legújabb fejlesztésű sportórája. A „legújabb” jelző azért is nagyon fontos, mert (végre) egy falat ugrott át ezzel a modellel a finn cég. A rivális márka ugyanis már 8 éve gyárt órába integrált GPS jeladót, miközben a Polar először az RC3-nál tette meg ezt az lépést.

Amikor megkaptam az első beépített GPS-es órámat öt évvel ez előtt, úgy éreztem, hogy egy új dimenzióba kerültem. Pár hónap használat után pedig el sem tudtam képzelni, hogy lehettem meg eddig nélküle. Valóban egy új dimenziót nyitott az edzések terén. Már nem kellett kiméregetni Google maps-en az aznap megtett távolságot, és bátran résztávozhattam bárhol táv alapon is. Ez egy olyan plusz motivációs tényező, ami nagyon sokat számít a felkészülésnél.

A Polar cég az előző 15-20 évben tökélyre fejlesztette a teljesítménydiagnosztikát, kiértékelést. Aztán a pulzusvariábilitás méréssel még tovább lépett. Tökéletes állapotelemzéseket lehetett, lehet végezni akár egy középszintű Polar órával is. Ennek a csúcsa szerintem az RS800-as modell, amivel olyan akkurátusan, részletekbe menően elemezhető az edzésmunka pulzusgörbéje, hogy az már vetekszik egy komoly orvosi gép tudásával.

Mégis, egy átlagfelhasználónak szerintem ez túl sok. Egy Average Joe-nak mások a prioritásai, amiket egy sportórával szemben elvár. Szép legyen, használható legyen, ne legyen bonyolult a menőrendszer – lehetőleg három gombnyomásra mindent elérhessen a menüben, ne kelljen a megvétel után órákig a használati utasítást bújni… Ezenkívül egy egyszerű kiértékelő program, minél több vizuális résszel. Szóval ezek egy átlagfelhasználó elvárásai. Akinek napi pár órája jut edzeni, nem szereti a sallangokat, nincs ideje egy új rendszert bemagolni. Ő csak azt akarja, hogy minél előbb induljon, pontosan mérjen, ne szakadjon meg a kontaktus és esetleg még esztétikus is legyen, hiszen mindenhová ezzel jár a sportolással töltött időn kívül is.

Hogy az RC3 szép-e, azt mindenki döntse el maga, hiszen a szépség szubjektív tényező. Nekem speciel 10-es skálán 7-8 között van! Viszont, ahogy mondani szokás a szépség belül rejtőzik. Ez viszont 100%-ban igaz az RC3-ra. Négy hét masszív használat után azt kell mondanom, hogy IMÁDOM ezt az órát! Egyszerre okos és egyszerű.

A fő menürendszer három oldalból áll (fitnesz teszt, edzésadatok, és a beállítások). A fitnesz tesztet már biztosan minden Poláros jól ismeri, ahogy az alapbeállítások is ugyanolyanok, mint bármilyen másik Polar órában. A hozzám került modell narancssárga-piros színekben pompázik, ami első látásra nem egy férfias szín, ettől függetlenül, szerintem még belül marad a „gáz” kategórián. A kijelző reverz, tehát ellentétes a háttér, mint ahogy az jól megszokott. Vagyis ahol a többi fehér, az itt fekete. Ez azért jó, mert erős fényben sokkal jobban olvasható marad a kijelző. De visszatérve a belső tudásra, a menürendszer legfontosabb része az edzésnapló (data). Amint megnyitjuk azt, kétfelé is indulhatunk. Nézhetünk egy heti összesítőt, amit grafikon erősít, illetve az edzésekre bontott, szintén grafikus részt. Ez nekem nagyon tetszett, mivel vizuális típus vagyok. Amikor kiválasztunk egy edzést, egy több oldalas részhez jutunk, ahol az edzés hatásaitól, a magassági adatokon keresztül egészen a zónákban töltött időkig minden (szintén grafikusan) megtalálható. Persze ezek csak azok a részek, amik nekem a legjobban tetszettek. Szintén nagyon kedvemre való volt a különböző résztávok, idők kielemzésének része. Nagyon egyértelmű, és mégis mindent megtudunk, amire szükségünk van. Se többet, se kevesebbet.

Innen menjünk tovább a konkrét edzésméréshez. Ahogy az a Polár-nál már évtizedek óta jól megszokott, a Nagy Piros Gombbal (továbbiakban NPG:) ) lehet ennél az óránál is ezt a módot elindítani. Ellenben az RC3 GPS esetében ez nem alul az óra számlapja alatt, hanem a jobb oldalon található. Először alig találtam meg, hiszen egy vékony, lapos gombról van szó, azonban később rájöttem miért rakták ide a fejlesztők. Az óra kissé nyolcszögletű, ezáltal edzés közben könnyebben lehet ellenpontot találni a lenyomásánál. Magyarul sokkal kényelmesebb, mint felülről belenyomni az óra hátlapját a csuklónk közepébe Szóval az indítás első lépcsője a sportág kiválasztása. Esetünkben bringázás és futás mellett, két „other sport” választható még. Ebben a részben méri be a pulzusjeladónkat és a műholdakat az óra. Viszonylag hamar talált jelet. Átlagban 2-3percet kellett várnom, amíg meglátták felülről az űrlények az órámat Ezután egy újabb nyomás a NPG-re :), és indul az edzés. Illetve mialatt már fut a stopper, az RC3 végez egy gyors optimalizálást. Aki akarja végigfuttathatja a tesztet, de tapasztalatom szerint tízből hétszer a teszt tökéletes ignorálása is sikeres optimalizálást eredményezett Illetve a hibás mérésnél sem vettem észre semmi negatívumot.

Az edzésen belüli menüben nyolc oldal áll rendelkezésünkre, ahol nyomon követhetjük ténykedéseinket. Ebbe most nem mennék bele részletesen, de nagyon tetszett például a visszanavigálás a kiindulási ponthoz oldal, ahol az irányt, szöget és a távolságot láthatjuk attól a ponttól, ahonnan indultunk. Nagyon tetszett a zónákban eltöltött időre bontás is, és természetesen az edzés közben oldalak változnak, ahhoz képest, hogy melyik sportágat válasszuk. Vagyis a kerékpáros tréningnél nyilván nem a min/km a mértékegység, hanem a km/h

A GPS-ről még röviden. Ahogy említettem, eddig három modellt birtokolhattam már a rivális cégtől, akik ráadásul sokkal inkább a GPS és navigáció piacát erősítik, mintsem a sportdiagnosztikai eszközökét. Ehhez képest azt kell mondanom, hogy a Polar ebben is ellenfele fölé nőtt. A Polar régi, karra szerelhető GPS jeladója nekem sosem mért pontosan. Rendszeresen 5-10%-al többet mutatott az edzés végén. Ezzel szemben az új RC3 GPS olyan pontosságot produkál, amit nem hittem el. Szinte tökéletes, és ha egyszer jelet fog, azt nem ereszti, még felhős időben, és sűrű lombkorona alatt sem. Egyszerűen tökéletes. Öröm vele edzeni, hiszen sosem nyivákol, hogy elvesztette a jelet.

Most teljesen őszinte leszek. Az elmúlt években, de főleg a 2000-es évek elején elpártoltam a finn cég termékeitől. Nekem addig az Xtrainer volt a netovább, ami egy 90-es évek derekán kifejlesztett modellje volt a cégnek. Maga volt a tökély! Ehhez képest szerintem a 2000-es években többször is mellé löttek több modellnél is Polárék. Amikor megláttam az új “R” szériáját a Polar-nak, éreztem, hogy ezek az órák ismét visszahozhatják a 90-es éveket a Polarnak. És igen! Az RC3 megtette.

Nagyszerű, mert egyszerű használni, és nagyszerű, mert pontosan azt tudja, amire szükségem van az edzés alatt, után. Emellett ezeket a filigrán órákat már senki nem meri majd „krumplinak” nevezni, ahogy azt tették sokan anno. Szerintem eddig ez a legkisebb, és legesztétikusabb óra, amiben integrált GPS található!

Igaz, hogy még egy hónapja sincs nálam, de eddig beleraktam már 1200kilométert, szóval a strapabíróságáról is csak jókat tudok mondani. Ami fontos az ironmaneseknek – az aksi 12 óráig bírja egy feltöltéssel! Hurrá! Bár szerintem megy az tovább is (12-14 óra lehet valójában). Szóval erős is a cucc!

És, hogy tovább csorgassam az olvasók nyálát az óra iránt, az ára sem borsos, mivel mindössze 76 pénzt kell leszurkolni érte a boltban (pulzusjeladó only kivitel). Szóval ezzel is aláver a riválisainak.

Az biztos, hogy a csúcsmodell szegmensben mindenki mást a földbe döngöl az RC3!

Köszönöm az órát a Polar Magyarországnak, és Halász Krisztiánnak!