FUTÁS MÁSKÉPP

Immáron kétszázadik kilométeremen haladtam túl a legújabb szerzeményemmel, egy minimál futócipővel. Magamat inkább a szkeptikusok és a régi iskola hívei közé sorolom, vagyis nehezen fogadom el az unortodox dolgokat. Így voltam ezzel a minimál futással is. Azonban az elmúlt hónapban gyökeresen megváltoztak a nézeteim bizonyos dolgokkal kapcsolatban, ugyanakkor sok alapvető tézisben is megerősítést nyertem ez által.

Rengeteg az új trend és divatirányzat a futócipők terén. Az egyik gyártó rögeszmésen ragaszkodik a minden irányból stabilizáláshoz, mondván ez véd meg a jelen kor káros behatásai ellen. Mások totálisan szembe mennek ezzel a felfogással és a teljes letisztultság, minimális támaszok mellett pártoskodnak. Folytathatjuk tovább, hogy milyen márka mivel rukkol elő évről évre, hogy mutassa saját kreativitását, újabb és újabb divathullámokat indítva útjára a megfelelő fogyasztás érdekében („hagyd a fenébe a régit, amit egy éve reklámoztunk, válaszd ezt az újat…) Szóval nem könnyű eligazodni, főleg azoknak akik most ismerkednek a hosszútáv futás rejtelmeivel. Sok a kérdés, még több a modell és még annál is több „okos” javaslat kering az interneten azzal kapcsolatban ki mit vegyen.

A következőkben szeretném megosztani veletek tapasztalataimat egy minimál futócipőről.

November elején kaptam egy Brooks Pure Drift futócipőt a Maratonman depótól. Azóta szorgosan gyűjtögetem vele a kilométereket, de csak ésszel. A hosszú téli sötét nappalokon van idő elgondolkodni a futás lényegéről. Mi a futóerő, mitől gyors egy futó, illetve mennyiben segít egy alkalmas futócipő és mennyiben hátráltat ugyanez, ha alkalmatlan nekünk.

A minimál futócipők alaptézise a természetesség vagyis, hogy pár ezer évvel ez előtt még nem ismerte az emberiség a lábbelik kényelmét és ezekhez a viszonyokhoz alakította ki nekünk az evolúció a talpunkat, lábszárunkat, combunkat, medencénket…stb. Ezek a futócipők erre az elméletre építenek. Sokkal inkább terhelik, dolgoztatják a talp apró stabilizáló izmait csakúgy, mint a vádlit. Leegyszerűsítve a dolgot, az ember képtelen a sarkára érkezni ezekben a cipőkben, illetve nagy szenvedések árán képes csak.

Miért jó ez? Azért, mert megtanítja az aktív talajfogást. A sarokkal becsapódás kárósítja, megerőlteti a térd hosszanti szalagjait. Ez a futómozgás sokkal természetesebb, mivel a talp középső és elülső részére koncentrálja a fogást és elrugaszkodást. Ez egy gyorsabb mozgást eredményez, ugyanakkor sokkal dinamikusabb és jobban kihasználja a hajlítók, hátsó mozgáslánc előfeszítettségét elrugaszkodáskor. Szóval egy jóval takarékosabb, ugyanakkor hatékonyabb mozgást tudunk vele kialakítani.

Természetesen vannak hátrányai is ennek. A minimál cipők nevében is benne van, hogy minimális tompítás, illetve stabilitás. Ez azt jelenti, hogy lehetőleg ne lépj benne rosszul, mert akkor szakad, törik minden. Persze ez eléggé sarkított, de lényegében folyamatos koncentrációt igényel. A másik, hogy kizárólag sima, betonos/aszfaltozott úton szabad benne futni! Erre szokták mondani, hogy ha rálépek vele egy pénzérmére megmondom, hogy fej vagy írás :). Szóval terepen nagyon könnyen össze lehet szedni egy jó kis csonthártya sérülést rosszabb esetben, ami nem egy hét alatt gyógyul meg. Vigyázzunk a kövekkel, kavicsokkal!

 

Összefoglalva tehát mire jók a minimál cipők, kinek és mennyit érdemes bennük futni? Amint leírtam nagyszerűen lehet fejleszteni velük az aktív talajfogást és a helyes futómozgást. Ez megtanít a dinamikus elrugaszkodáshoz és egy takarékosabb futómozgást erőltet az emberre. Másrészről folyamatos koncentrációt igényel, amit még a legjobb futók sem nagyon tudnak egy óránál tovább fenntartani. Innen már látszik, hogy milyen jellegű edzésekhez ajánlanám én ezeket a cipőket. Rövid, lassú futásokhoz, futóiskolázáshoz. Hosszút erdőben NE! Nem érdemes ráépíteni a lábunkra egy ilyen cipőt hónapokra. Itt is érvényes a mértékletesség fogalma. Szerintem a helyes arány, ha a könnyű, technikázós futásokat végezzük ezekben a cipőkben, az iram jellegű és hosszú, állóképesség fejlesztő futásokhoz pedig a hagyományos edzőcipőket használjuk. Ugyanígy, nem ajánlom túlsúlyosoknak sem! Sőt kezdő futóknak se adnék a lábára egy ilyet. Szerintem azok kezdjenek gondolkodni egy ilyen cipő vételén, akiknek kialakult természeteshez közeli futómozgásuk van és szeretnének kicsit továbbfejlődni ez által. Rosszul beidegzett, vagy degeneratívan aszimmetrikus futóstílussal rendelkezőknek sem ajánlom, mivel elképzelhető, hogy ezt a túlzottan helytelen elváltozást tovább erősíti a cipő.

Nem jó, ha valaki szélsőségesen használja és még a boltba is ezzel jár le, mondván „ez a természetes!” Az lehet, hogy tízezer évvel ez előtt élt őseinknek az volt a mezítlábas menekülés az oroszlán elől, de véssük eszünkbe, hogy kevés közünk van már kőkorszaki elődeinkhez. Nem ugyanazt a levegőt szívjuk, nem ugyanazt az élelmet vesszük magunkhoz…átalakultunk. Törékenyebbek, gyengébbek vagyunk, amit az agyunkkal ellensúlyozunk. Szóval legyetek okosak és használjátok ésszel a technológia adta fejlesztéseket!

MIÉRT KERÜLD A REGGELI FUTÁST (TÉLEN)?

Biztos sokan vannak, akik reggel szoktak futni, mert ekkor érzik a legalkalmasabbnak megcsinálni a kitűzött edzést. Szerintem ezen emberek egy kezükön meg tudják számolni, hogy ezek közül a reggeli futóalkalmak közül mennyi esett igazán jól, telt önfeledt mozgással.

Erre a kérdésre keresem a választ a következő sorokban, és leírom miért érdemes a futóedzéseket inkább későbbre (délutánra) időzíteni.

Először is, tisztázzuk le mi számít reggeli futásnak. Mondjuk, hogy a korai ébredést követő 30percen belüli indulást határoznám meg így. Tehát legfőképp azokra gondolok, akik a reggeli munkába indulás előtt loholnak le a Szigetre egy köröcskére.

Bemelegítetlenség.

A magyarázat rendkívül egyszerű a „miért nem esik jól reggel futni” kérdésre. A hosszú passzív állapot, amit az ágyban töltünk egyrészt hasznos, mivel a szervezet pihen, töltődik. Másrészt lelassulnak az élettani folyamatok, a keringés, hiszen szervezetünk így tudja feltölteni önmagát. Ugyanakkor (főleg télen) a bioritmusunk is meglehetősen eltolódik a „később aktivizálom magam” irányába. Télen minden lassabb és nehézkesebben melegszik be… Ugyanakkor nyáron a nap gyakran már reggel hétkor fenn van, így könnyebb korábban bármiféle fizikai munkát végezni.  A helyzeten viszont nem változtat, hogy reggelente mindenkinek kell 30-40perc mire kinyílik a szeme és kicsit jobban hajlanak az ízületei, olajozottabban mozognak az izmai. Szintén egy természetes folyamat, ami így is van rendjén. Namost gondoljuk el, hogy reggel ezt a „hideg motort” akarjuk az egyik legmegterhelőbb mozgásformára bírni. Mintha a jó öreg dízelmotorral szeretnénk csikorgó kerekekkel kihajtani a garázsból. Több kárt okozunk, mint hasznot! A bemelegítetlen izomzat, kellő olajozottság nélküli ízületek (passzív állapot miatt – keringés lassulás) nagyon megsínylik a rájuk kényszerített terhelést.

 

A városban, aszfalton futás önmagában is az egyik legmegterhelőbb mozgásforma amit el tudok képzelni. Nem értem miért erőltetik egyesek magukra, ha nem esik amúgy sem jól. Rengeteg hasznosabb és ugyanolyan aktív mozgásformát lehet választani. Ha valaki pedig a hajnali friss levegőre vágyik, az sétáljon inkább, vagy kerékpározzon. Reggel semmiképpen sem kezdeném futással. A legjobb választás az úszóedzés. Kellően bemelegíti az izomzatot, ugyanakkor maximálisan terhelhető a keringés a sérülés veszélye nélkül.

Sérülésveszély.

A hideg, bemelegítetlen izomzattal, kellő ízületi átmozgatottság nélküli hirtelen futómozgás szerintem az egyik potenciális veszélyforrás az alsó végtagi sérülések kialakulásában! Nagyon könnyű ilyenkor kárt okozni szervezetünknek. Megfelelő bemelegítés nélkül még a nap aktívabb részében sem túl jó neki vágni futni, főleg nem télen! Aki viszont hajthatatlan és mégsem akar lemondani a reggeli kocogás élményéről, annak adok egy kis segítséget a bemelegítéshez. Viszont leszögezem, hogy nem ajánlom! Főleg nem minőségi edzésmunka elvégzését. Ilyen típusú terhelést legkorábban a felkelést követő második órától tudok elképzelni. Maradjon az egyenletes, laza futás. Egyébként sem fog senki egyéni csúcsot rohanni a Szigetkörön reggel 6:30-kor arra a nyakamat teszem! :)

  1. Felkelés után rögtön: felülve az ágy szélére 1 perc előrehajolás, kezeinket lelógatva a földre, mellkas a combon. LASSAN!
  2. Még mindig az ágy szélén! Kinyújtózás felfelé. Karok a magasba 20másodpercig. Ezt a két feladatot érdemes összekapcsolni és ha nagyon macskásak vagyunk akkor többször is megismételni.
  3. Ágy szélébe kapaszkodva mindkét kézzel leguggolás lassan és ott tartva 20 másodpercig
  4. Reggeli (zöld tea és egy müzli szelet.) Semmiképp sem ajánlom a teljesen éhgyomorra elindulás. Téves gondolat, hogy így még több zsírt éget majd el a szervezet, mert egyébként is ki van éhezve. Én még olyan embert nem láttam, aki ne kopogó szemekkel tért volna vissza akár egy 20 perces reggeli futásból is, és annak mindig nagy „zabálás” a vége. Folyamatos anyagcsere, szemben a drasztikus megvonással és túltöltéssel. Szóval érdemes egy keveset enni, ez nem fog bezavarni a futásban. Ugyanakkor talán könnyebb is lesz így elmenni előtte wc-re. :)
  5. Bemelegítés. Nagyon ajánlom az SMR hengert ehhez, mivel fellazítja a lágyszövetet ami az izomzatot körülveszi. Így az izomszövet máris nagyobb mozgástérben tud dolgozni. Ez minimum 5 perc, de maximum 10 perc legyen. Ezután könnyebb dinamikus nyújtással érdemes folytatni. Javaslom alulról felfelé haladva, vagyis kezdjük a bokaszalagok könnyű átmozgatásával, majd a vádli nyújtásával (ismétlem, könnyen és inkább dinamikusan, mint statikusan). Majd így haladva felfelé a háton, deréktájékon át a vállakig. Ez is minimum 5, maximum 10 perc.
  6. Futás. „Lassan kezdj, tovább érsz”. Az első pár száz métert extrém lassan érdemes elkezdeni, inkább fokozatosan gyorsuló gyaloglással szoktassuk hozzá a mozgáshoz testünket, majd csak ezután fokozzuk az iramot. Először joggolás, majd kocogás és csak 5-10perccel a kezdés után érdemes felvenni a normál utazótempót.

Senki ne akarjon rekordokat futni reggel. Nem fog menni! Ugyanígy nem érdemes idegeskedni, ha 15-30mp-el lassabb kilométereket teljesítünk hasonló érzések mellett, mint mondjuk egy esti futáson. Ez teljesen normális így.

Továbbra is inkább lebeszélném a téli hajnalokon futást választókat. Ha lehetséges inkább gimnasztikázzunk vagy ússzunk és csak a nap végén fussunk mert akkorra már kellően bemelegedett minden a terhelés elviseléséhez. A téli hónapok amúgy is inkább arról szólnak, hogy a szervezet túlélőbb üzemmódra kapcsolva vészeli át ezt az időszakot. Felesleges túl sok terhet rakni rá oktalanul!

KÉSZÜLJ TUDATOSAN A BALATONMAN-RE ELŐADÁS!

Ebben a bejegyzésemben olvashatjátok a november 30.-ai előadásom anyagát!

Még egyszer szeretném megköszönni a Maratonman Depo futóboltnak és Zelcsényi Miklósnak a szíves vendéglátást!

Ugyanígy köszönöm a Spothírügynökségnek az élő közvetítést!

A következő előadásom előre láthatólag január 18.-án lesz, ugyanitt a Maratonman Depóban, ami már az alapozás rejtelmeiről fog szólni.

Az alant olvasható előadásom témája az alapozás előkészületeiről szól és kicsit vissza szerettem volna menni az alapokhoz, mert úgy érezem, hogy ezeket a témákat nem lehet elégszer elismételni!

Jó olvasgatást!