ÉVÉRTÉKELÉS 2013 II/2.
Az idei év meglehetősen sok kihívást rejtegetett számomra. A tavalyi Ironman VB után tudtam, hogy ebben az évben nem fogok Hawaii-on indulni, tehát ez az év ilyen formában visszalépést jelentett. Viszont rengeteg tapasztalatot szereztem 2012-ben, ahogy végigjártam a kvalifikációt a világbajnokságra. Ez sokat segített az idei évben is, de azt is tudtam, hogy a márciusi sérülésem miatt bizony hátrébbról indulok, mint a versenytársak. Kiesett másfél hónap, amit nyáron, szezonban már nem igazán lehet behozni.
Azért megpróbáltam mindent, ami tőlem telt, és bevetettem mindazt, amit a tarsolyomba gyűjtögettem az elmúlt 21 évben.
A Balatonman 70.3 sikere óriásit lökött rajtam. Innen maradt 6 hetem a nagyatádi versenyig, hogy összeszedjem a maradék morzsákat. Az ide vezető út kicsit rögös volt és felkészülési idő hiányában, próbáltam magam alá építeni akkora dombot, amekkorát tudtam. Ez több-kevesebb sikerrel be is jött attól függően, honnan nézzük.
Lássuk tehát a folytatást a júliusi versenyektől.
A Vasi Vasembertől a Budapest Maratonig.
Vasi Vasember (július 13., Szombathely)
A legrégebbi hazai versenynek mindig is megmarad a presztízse. Itt mindig dicsőség győzni. Emellett az amatőr OB helyszíne volt idén is. A csapattal közvetlenül a balatoni edzőtáborból érkeztünk erre a versenyre. Tehát nem voltam túl pihent, de ez így is volt kitalálva. Tavaly sikerült győznöm ezen a viadalon. Akkor kegyetlenül meleg volt, és sokan ledobták a vasmacskát a futópályán. Nekem fekszik a meleg, ezért én győztem akkor a túlélőversenyben. Idén viszont „normálisabb” körülmények voltak, így nyitott maradt minden. Sajnos a csuklóim miatt a legnagyobb hátrányt az úszástudásom szenvedte meg, így már a verseny előtt tudtam, hogy viszonylag nagy hátrányt kell majd ledolgoznom a nyitószám után. Azért próbáltam ezt minél kevesebbre redukálni, de így is 2 perccel az első partra érkező után végeztem az úszásban. A bringán viszont nagyon jól éreztem magam és a huszadik helyezésemet a középső szám végére az abszolút negyedikre redukáltam le. Fáradtságot nem ismerve romboltam végig a futópályán és végül majdnem sikerült a győztes Molnár Gergőt is behoznom. Így második helyen végeztem és nagyon elégedett voltam a formámmal.
A verseny tanulságai: Kevés negatívumot tudok felsorolni, hiszen szinte ki tudtam hozni a száz százalékot ezen a napon. Az egyetlen hiba egy nagyon amatőr jelenség. A gyenge úszó teljesítményem után leborult a lila köd, és ezt a bringázás első 15 kilométerén „bosszultam” meg, ami nagy butaság volt. Tehát a középső szám első felében kiadtam magamból mindent. Okosabban kellett volna versenyezni, higgadtabban. A futás viszont elképesztő volt!
Táv: 1.5km-40km-10km (olimpiai távú amatőr OB)
Időeredményem: 1:50:28
Helyezés: Absz.: 2., Ko.: 1.
Extrememan hosszútávú OB (július 27., Nagyatád)
Amikor azon a szép tavaszi napon a kórházban feküdtem az operációm után, az volt az álmom, hogy idén is ott állok majd a Gyékényesi tó partján a tömeggel, és együtt várjuk Vangelis híres zenéjét rajra készen. Ez a vágyam teljesült! Hihetetlen örömöt és boldogságot éreztem, ugyanakkor a nyomást is, ami meglehetősen nagy volt. A Balatonman elsöprő sikere után mindenki tőlem várta a győzelmet . Ezzel a feszültséggel nehéz volt szembenézni, főleg annak tudatában, hogy nem úgy sikerült a felkészülés a hosszú távra, ahogy kellett volna. A rövidebb versenyeken jó voltam (Balatonman, Vasi Vasember), de az ironman mindig más. Oda ez nem elég. Kőkemény állóképesség kell Nagyatádra. Az időjárás idén sem fogadott kegyeibe minket. 36 fok, halálos hőség. Az úszás után a második csoportban vetődtem partra. Már itt 4 perc volt a hátrányom, ami a kerékpározás alatt folyamatosan nőt. Végül negyed óra környékén állt meg a különbség a futás megkezdéséig. Nem éreztem az erőt és a harci kedvem is egyre inkább alábbhagyott. Valahogy nem voltam ott fejben. A futás óriási küzdelem volt az elemekkel és önmagammal. Végül emelt fővel értem a célegyenesbe, egy elfogadható idővel. Nagyot küzdöttem, és véghezvittem azt, amiről a március 9.-én a kórházi ágyamon álmodoztam. Idén is ironman lettem!
A verseny tanulságai: Erről egy regényt lehetne írni, de a legnagyobb hibának a nyomás okozta koncentrációvesztésemet okolom. Nem voltam ott fejben! Ennek már csak a következményei voltak a nem megfelelő energia bevitel és folyadékpótlás. A gyomrom is felfordult, és a lábgörcstől sem menekültem meg. Egy ilyen nehéz versenyen nem száz százalékig ott lenni fejben a véget jelenti!
Táv: 3.8km-180km-42.2km (ironman táv)
Időeredményem: 9:11:37
Helyezés: Absz.: 5., Ko.: 2.
28. Nike Budapest Félmaraton, és félmaraton OB (szeptember 8., Budapest)
Kicsit sokat hagytam ki az ironman után. Kellett a pihenő és fejben sem éreztem, hogy készen állnék egy nagyobb kihívásra. Ezen kívül nem is nagyon jöttek össze a külföldi versenyterveim anyagi források hiányában. Így maradtak a futóversenyek. Nem bántam ezt, hiszen eddig még sosem adtam meg magamnak a lehetőséget, hogy kifejezetten ezekre a versenyre készüljek. A célkereszt központjában az októberi maraton volt, így ez a félmaraton „csak” egy lépcsőfok volt az oda vezető úton. Nem terveztem nehéz edzéseket, inkább próbáltam a gyorsaságomat megőrizni, és kerékpározással színesítettem a felkészülést. A versenyre sem érkeztem túl nagy elvárásokkal. Azért az előző évek trendje a folyamatos javulás volt, de nem éreztem a nyomást, hogy idén is muszáj jobbat teljesítenem. (2010:1:14:42,2011: 1:14:31, 2012: 1:13:46)
Tavaly 73 perc feletti idővel értem célba, így idén is hasonlót terveztem. Szerencsémre egy nagyon jó csapatot sikerült kifognom a futás közben, és az erőbeosztás is nagyon jól sikerült, így meglepetésemre egyéni csúcsot repesztettem ezen a versenyen. Ez egy nagy lökést adott és nyomatékosította bennem, hogy jó az amit csinálok.
A verseny tanulságai: nehéz negatív elemeket találni, ezért inkább a pozitívumokra koncentrálok. Nem vitt el a hév az elején, folyamatosan egyenletes iramot tudtam futni a célig (1. 10km: 34:10 2. 10km: 34:40). A frissítés is jól sikerült, nem fájt a gyomrom. A ruházat jó választás volt!
Táv: 21.1km
Időeredményem: 1:12:54
Helyezés: Absz.: 38., Ko: 6.
5vös5km ősz (szeptember 25., Budapest)
Ebben az évben ez volt a második alkalom, hogy végigrombolhattunk a lágymányosi kampusz tekervényes utcáin. A tavaszi „fordulón” még nem voltam formában, de most minden adott volt a sikerhez. Két és fél héttel ezt megelőzően egyéni csúcsot futottam a félmaratonon, és a felkészülésem is jól haladt. Így beleestem a „túl gyorsan kezdők” amatőr hibájába és 2 kilométer után elfogyott a kraft. Nagy harcot vívtam a lábaimban felgyülemlett savval, és a célegyenesben még a dobogóról is lecsúsztam. Nagy pofon volt ez és ráébredtem, hogy annyira már nem vagyok fiatal, hogy ilyeneket csak úgy figyelmen kívül hagyhassak. A verseny hangulata viszont a szokásos volt. Nagyon jól éreztük magunkat a többi Polythlonossal.
A verseny tanulságai: Sokkal többet kellett volna melegíteni ehhez az iramhoz és a sokkal okosabban odaállni a rajthoz.
Táv: 5000m
Időeredményem: 16:26
Helyezés: Absz.: 4.
Duatlon fesztivál, Görzenál (szeptember 29., Budapest)
Ez a verseny egy kivétel volt, hiszen egy héttel előtte szóltak, hogy jó lenne, ha indulni tudnék. Legalább idénre is jutott egy duatlon verseny. A kerékpárt már nem vettem komolyan az előző két hónapban, így maradt az emlékezet. Meglepetésemre nem is kifejezetten ez okozott problémát, hanem a futás. Ennyire gyors versenyen már rég voltam. A nyitó futás első két kilométere felette volt az ingerküszöbömnek, így újra kellett boot-olnom a rendszert és lemenni alfába, hogy fel tudjam pörgetni a megfelelő fordulatra a végtagjaimat. Szerencsére a többiek sem bírták ezt a gyors tempót, így sikerült végül az élbollyal elkezdenem a kerékpározást, ami meglepően „könnyű” volt. Ez annyira jól sikerült, hogy végül háromesélyesre fogyatkozott a középső szám végére, így már szinte biztos volt, hogy a dobogón végzek. A második futás első lépésénél viszont már tudtam, hogy győzni fogok. A vérszem effektus beindult és ha nekem egyszer meglibben a vörös posztó, akkor az bajt jelent a versenytársaimnak. 
Végül meglepetésemre győztem a budapesti duatlon versenyen. Szerencsére a gyorsaságommal nincs gond így 34 évesen sem! Az ELTE csapata is tarolt, így ebben az összevetésben is elhoztuk a legfényesebb érmet Székely Gellért, Szakács Dávid és Zemlényi Mihály kollégákkal.
A verseny tanulságai: Ha hideg van, az még nem jelenti azt, hogy nagyon fel is kell öltözni. Kicsit túl voltam öltözve. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy többet kellett volna melegítenem és intenzívebben is, így könnyebben át tudtam volna vészelni az első pár kilométert. Így csak nyeltem a savat.
Táv: 4.4km-20km-2.2km
Időeredményem: 53:11
Helyezés: Absz.: 1., Ko.: 1.
28. Spar Budapest Maraton (október. 9., Budapest)
És végül elérkeztünk ahhoz a versenyhez, ami az év második felének fókuszát képviselte. A Budapest Maratonhoz. Az elmúlt években tudatosan készültem erre a távra. Sokkal több hosszú futást csináltam, mint előtte, és úgy éreztem, agyban is felerősödtem a maratoni futótávhoz. Nagyszerűen sikerült a felkészülésem, és tudtam, hogy valahol 2:40 és 2:45 közötti időre bármilyen körülmény között képes lehetek. Kilenc éve, amikor utoljára indultam ezen a versenyen, elkövettem egy nagy hibát a felkészülés folyamán. Túl sokat akartam, amire akkor 25 évesen még nem álltam készen. Ez a rossz emlék még mindig ott volt a kisagyamban, ezért nagyon lassan kezdtem bele a futásba. Mindent a helyén éreztem, és már öt kilométernél tudtam, hogy meglesz a tervezett idő, de lehet, hogy még jobb is. A körülmények és a pálya sem voltak a legideálisabbak, ennek ellenére jól viseltem a megpróbáltatásokat és végül sikerült a tervem. Nagyon boldog voltam a célban, hiszen ez az eddigi legjobb maratoni időm. Nagyon sok tanulságot vonhattam le a felkészülésből. Remélem, innen már csak feljebb visz az utam ezen a klasszikus futótávon!
A verseny tanulságai: Az erőbeosztás kiemelt fontosságának beigazolódása. Egy ilyen nehéz verseny előtt mindig pontos tervet kell készíteni a frissítésről, és relaxáció közben memorizálni a pálya összes részletét. Ez rengeteget segített nekem! A frissítés nem volt ugyan a legtökéletesebb, de alapjában véve jó volt.
Táv: 42.2km
Időeredményem: 2:37:28
Helyezés: Absz.: 8., Ko.: 2.
Vége tehát a 2013-as évnek. Sok jót és rosszat is átéltem idén. Elvesztettem egy nagyon fontos családtagomat is, akinek nagy szerepe volt, van abban, hogy idáig juthattam a sportban. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetett velem és élhette át például a Balatonman–en elért sikert. Nehéz időszak volt. Szerencsére úgy érzem, hogy happy-enddel végződött az év. Ez a legfontosabb, hiszen sokat számít, milyen hangulattal kezdünk bele egy új felkészülésbe. Így van miből meríteni és feltöltődni. Ez a legfontosabb!
Sok sikert kívánok minden kedves olvasómnak és kitartást az előttünk álló felkészülésre!
