A HELYES TERHELÉS-ADAGOLÁSRÓL.
Tovább folytatnám a gondolatmenetet, amiről az előző blogbejegyzésembenírtam. A fejlődés kulcsa tehát a helyesen, jó időben adagolt edzésterhelés. Ez mindennek a lényege, hiszen senki sem születik azonnal olyan képességekkel, hogy mindennemű kihívásnak eleget tudjon tenni. Nem létezik két egyforma ember sem csakúgy, mint két egyforma versenyző ugyanazon edzettségi szinttel, fizikummal, napi problémákkal, ugyanolyan lelki terhekkel. Rengeteg aspektusa van terhelhetőségünknek. Ha például egy sportoló lelke legmélyén nem hisz az edzésmunkában amit végez, az közel sem fog annyit fejlődni, mint egy hasonló társa, aki esetleg nem is a legmegfelelőbb edzésmetodikát alkalmazza.
Ugyanilyen hátráltató körülmények lehetnek a külső hatások is. Egy testünk van és egy lelkünk. Nem vagyunk képesek elkülöníteni és dolgozó és sportoló énünket. Amikor munkába megyünk és sportolunk, ugyanazon energiánkat fogyasszuk csakúgy, mint amikor azon idegeskedünk, hogyan oldunk meg egy hirtelen jött problémát. Ezek a hatások folyamatosan apasztják a rendelkezésünkre álló véges energiát. Ezzel nagyon fontos tisztába lenni, hiszen gyakran találkozok olyan esetekkel, hogy valaki azt képzeli, hogy ezek nincsenek hatással az edzéseire. Dehogynem, sőt!
Egy egészként kell kezelnünk önmagunkat és energiánkat. Ez az energiamennyiség növelhető, de kizárólag úgy, ha okosan csináljuk, és hagyunk magunknak elegendő időt, hogy feldolgozza a történteket. Ilyenkor mondjuk, hogya sport feltölt energiával!
Nem hiszek azoknak, akik azt állítják, hogy „azért nem sportolok, mert nincs időm és energiám a munka mellett”. A rendelkezésünkre álló energiamennyiség ugyan véges, mégis növelhetjük az edzések áltál. Tehát ha edzettebbek vagyunk fizikálisan és mentálisan, akkor könnyebben vesszük a napi megpróbáltatásokat. „Hiszen ironman vagyok, nekem ezt bírnom kell!”
Az edzettség csak és kizárólag együttesen létezik, mint fizikális-, és mentális állapot. Ezt sosem szabad elfelejteni! Ezért nagyon fontos a mentális felkészülés is, akár egy edzésre való ráhangolódásról, akár életünk legfontosabb versenyére való mentális felkészülésről van is szó. Ez akkora energiatöbbletet szabadít fel, amitől képesek vagyunk véghezvinni, amit elterveztünk. Nagyon lényeges tehát a relaxált állapotban történő mozgás-memorizálás csakúgy, mint a verseny előtti autogén tréning. Ezek olyan eszközök, amik ugyanúgy fejlesztenek, akárcsak egy résztávos edzés, vagy egy hosszú bringázás.
A rejtett tartalékok képezik mindig a fejlődési lehetőségek alapját! Tudnunk kell, hogy merre lehet továbblépni. Ha úgy érezzük zsákutcába vagyunk, akkor keressük meg a kiutat, gondoljuk át a lehetőségeket. Erre lehet válasz egy hozzáértő ember csakúgy, mint egy kívülről jövő inger, ami elmozdít a holt-pontról. (A válasz egyébként legtöbbször kívülről érkezik.)
A legnagyobb problémának mindig az időt adjuk meg. „Nincs időm többet edzeni”. A megközelítés így nem helyes, hiszenaz energiánk véges, nem az időnk. Ezzel mindig legyünk tisztába. Tehát esetünkben nem idő-menedzserlésről van szó, hanem sokkal inkább energia-menedzserlésről! Vagyis, hogy hová összpontosítjuk a rendelkezésre álló energiánkat. Mindenki célja, hogy fejlessze fizikai valóját anélkül, hogy a lelki-, és mentális része sérülne. Ez kicsit elvontan hangzik, de ahogy írtam ezek nem léteznek külön-külön, csakis együtt. Így egységben érhetjük csak el a célt!
A helyes terhelés-adagolás tehát a kulcsa mindennek. Ha valaki kevés időt tud fordítani ennek meghatározására vagyis, hogy mennyit kellene ma, holnap vagy egy hónap múlva edzenie, az mindig szorongani fog emiatt. Ez a feszültség nem konkrét, mégis bénít, mivel mindig ott lesz hátul a kisagyban, hogy „helyes-e amit kitaláltam?” Ezt a terhet tudja levenni a vállunkról egy jó edző!
