KisTri Team SE

Amíg friss az emlék addig érdemes végiggondolni mik voltak, amiket jól és mik, amiket rosszul csinált az ember a verseny közben. Itt az idő számvetést adni a felkészülésről is ugyanúgy, akárcsak a futás közben elkövetett hibákról, esetleg további lehetőségekről…stb.

Én is megteszem most, hiszen így tanul a legjobban az ember, és aki okos az a másik hibáiból okul.

Megmondom őszintén, nehéz hibát találnom a múlt vasárnapi teljesítményemben, olyannyira kijött amit legjobb számításaim szerint gondoltam. Egyedül talán a versenyt megelőző idegeskedés kellett volna mellőzni. Sajnos ez jellemző rám, hogyha nagy a nyomás, akkor esetleg másokon töltöm azt ki. Mivel Bea volt ott mellettem a verseny előtt szegény kapott tőlem hideget és meleget is. Ugyanezt az energiát inkább a koncentrációra kellett volna fordítani. Mindenesetre a rutin és az évek segítettek abban, hogy az ideg ne vigyen el az elején. Persze hajszálnyival így is gyorsabban kezdtem, mint ahogy kellett volna. Ez abból látszik, hogy a hatodik 5km már lassuló volt. Jó lett volna, ha csak a nyolcadiktól indulok el lefelé. Persze ebbe azért a pálya nehézségei is közbeszóltak.

A félmaratoni részidőim a következők voltak: 1. 1:18:09, 2. 1:19:19. Ez teljesen rendben van. Egy perc romlás a második felében. Szerintem ez majdnem tökéletes. Ebben benne lehet, ahogy említettem a pálya második felének nehézségei. Így, ha könnyebb lett volna a pálya, akkor talán kisebb lenne a különbség. Érzésem szerint 1-1:30 volt benne ebbe a vonalvezetésben, és hogy 10 tűfordító volt, ahol a nullára lassításból való kigyorsítás nem a legideálisabb a lábaknak. Mindegy.

Érdemes megnézni a pulzusgörbét is. A néhány beméréstől eltekintve meglehetősen laposan emelkedett a pulzusom pont úgy, ahogy terveztem. Az átlag 165bpm körül van. 63%-ot töltöttem a négyes zónában, ami azért már az EB pulzustartomány, és 35%-ot az SB tartományban. Innen is látszik, hogy még az EB/SB tartományokban is döntő részt zsíranyagcseréből látom el az izmaimat energiával. A valóság azonban valószínűleg árnyaltabb, vagyis vegyes rendszert használtam, ahol a glikogén elégetése nagyobb lehetett, mindenesetre ez a raktárak megfelelő feltöltöttségét is jelzi. Ez nagyon jól sikerült az előző napokban, hiszen a verseny reggelén csak egy müzli szeletet fogyasztottam el (nem éreztem, hogy kellett volna többet), és verseny közben is mellőztem bármilyen energiapótlást. Ebből látszik, hogy igencsak jól sikerült a glikogénraktárak kitágítása, és megfelelő mennyiség raktározódott el.

A ruhaválasztás is jó volt, mivel nem dörzsölt, nem szorított vagy lobogott semmi. Viszont azt hiszem legközelebb nem futok triatlonos rajtszámtartóban, mert nagyon lent volt és zavart, hogy ilyen hosszúkás volt a rajtszám. A kompressziós ruházat (a 3-as váltózónánál szövegelő szpíker szerint „dekompressziós zokni” ?) nagyszerű találmány. Szerintem nem egy percet spórolt meg most nekem. A nadrágom is félig kompressziós volt (CEP), így a végén tapasztalt combfeszülést és fájdalmat nem kicsit tompította, ez határozottan érezhető volt. Összetartott.

A felkészülés is nagyon jól sikerült. Utólag elmondhatom, hogy augusztus eleje óta a kilométerekre bontott heti futótáv (a 32.héttől a 41.-ig) 60.3km volt. Az utolsó két hétben pedig 50km alatt. Innen látszik, hogy a frissesség mennyire fontos, és merni kell elengedni az edzéskényszert. A futók 90%-a itt rontja el a felkészülést. Nem hagy elég időt a pihenésre, és a felkészülés utolsó öt-hat hetében is túl sokat és erősen csinál. Ez nem az utolsó hónap munkájának a gyümölcse volt, hanem a több hosszú alapozásé. Amikor hóban, hidegben kimegy az ember, és futja a több órákat. Itt már csak hagytam a szervezetemet, hogy a maximumra tudjon tartalékolni és kipihenje magát. Nagyon sok szubmax edzést is csináltam, ahol rövid intervallokon maximumig feltoltam a pulzusom. Így a 3:40-es iram, kényelmes utazótempónak éreztem. Nem hagytam lelassulni magam. Ez egy nagyon jó tapasztalás volt, és azt hiszem sokat fogok még gondolkodni ezen.

Jó pihenést mindenkinek!

Maratont futni mindig nagy elhatározás. Ez sosem egy köztes cél, hanem mindig a CÉL kell, hogy legyen! Persze lehet csak úgy lefutni, de nem érdemes! Tisztelni kell a távot, és akkor a táv is tiszteli a futót.

A mai napomat a totális ellentétek uralták. Kezdve a reggeli elalvástól, a rajt előtti idegfeszítő kapkodásig, folytatva az elképesztő egyenletes futóteljesítményig. Ugyanez igaz az időjárási körülményekre is. Volt itt szürke őszi nyálka és nyarat idéző meleg, napos, helyenként trópusian párás levegő is.

A legmerészebb terveimben szerepelt a 2óra 40perc alatti időeredmény. Ehhez 3:47-es kilométereket kellett volna futnom. A “kellett volna” ebben az esetben szerencsére a gyorsaságom miatt vesztetett aktualitásából Hogy alulértékeltem volna magam?! Lehet! De így volt jó, mivel nagyon egyenletes tempót tudtam így futni. Nagyon könnyen kezdtem, és az első 5-ös után már éreztem, hogy ha nem csinálok hülyeséget, akkor jócskán alámehetek a 2:40-ennek.

A körülményeket mindenki ismeri. Párás, nyálkás, néhol a levelektől és az olajfoltoktól csúszós útfelület, majd a verseny második részében a trópusi párás meleg, megspékelve a napsütéssel. Nekem szerencsére ez a második fele fekszik, úgyhogy ezzel a résszel annyira nem foglalkoznék, mert olyan volt az idő amilyen.

Tíz kilométerhez érve egyetlen másodperccel 37perc alatt nyomtam le a Polar piros gombját. Tehát már itt jó 45másodperccel a tervezett iram alatt kapkodtam a lábaimat. És nem csak kapkodtam, hanem repültem. Önfeledt futás volt ez, élveztem. Annyira felszabadult, jó érzés volt, hogy ez akkora önbizalmat adott, hogy már a harmadtávnál tudtam, hogy belül leszek a tervezett legjobb időmön. A taktikámhoz és a frissítési tervemhez viszont mereven ragaszkodtam. 10 kilinként egy sótabletta és mindenhol inni, ahol lehet. Lassú kezdés, gyorsuló tempó. Ezek mind megvoltak egy ideig Bár asszem senki nem vitatkozik velem arról, hogy a Dráva utcától a Margitszigetig nem volt egy eufórikus Dunaparty az esemény :)) Szél, bemerevedő végtagok, eléhezés, meleg. Engem csak meglegyintettek ezek az érzések, de inkább visszavettem, nehogy rosszabbra forduljon. Tehát a Dráva utcától a Szigetig kicsit konszolidáltabb futóstílust próbáltam magamra erőltetni. Ez előtt a szakasz előtt hagytam pont le az addig a női versenyben élen álló Erdélyi Zsófit. Próbáltam kicsit segíteni neki, de már látszott, hogy határon fut a lány. Hát nem tudom, de aki 25-ig kiad magából mindent egy maratonon, annak csak rossz vége lehet.

Részidők 25-ig:

10km: 36:59

15km: 55:39

21.1km: 1:18:09

25km: 1:32:16

A Margitsziget nem esett túl jól. Meleg volt, pára, szint, nyálka… Szóval fájt egy kicsit. Itt volt az első kvázi holt-pont. Ilyenkor, amikor rossz, mindig arra gondolok, hogy basszus én ironman vagyok, a fájdalom és a fáradság nekem a legjobb barátom. Nem hagyhatom el magam, sőt! Most kell flicskát mutatni a Kalapácsos embernek! És mutattam neki egy akkora fityiszt, hogy ettől elszégyelte magát, és otthagyott más áldozatra vadászva. Szerintem mindenkinek a Margitszigeten bújt el valamelyik bokorba, mert itt lehetett a legalattomosabban lecsapni.

Szerencsémre pont a hídra felfutás előtt ért utol a Honvédos Khoór Bence, akivel már régóta ismerjük egymást. Ez tökéletes volt, és tudtam, hogy vele kell mennem, amíg lehet. Szerintem abba sincs vita, hogy a legkegyetlenebb szakasz a 33-as tábla utáni pár száz méter volt. Margitszigetről ki, fel a hídra pofaszélben. Fúúúú! Na itt is bemutattam egy fityiszt a miheztartás véget, és mit sem törődtem a körülményekkel! Innentől megint kicsit erőre kaptam, de azért ez a szakasz lett a leglassabb. Míg 25 és 30km között futottam egy 18:53-as 5-öst, a következő csak 19:05 lett. A Nyugati felüljáró viszont meglepően jól ment. Hátszél volt, és felfújt rá

Azért szép lassan utolért a Kalapácsos, és jól combonvert a Dózsa György úti aluljáróból felfelé jövet. Itt kapott egy nagyobb sokkot mindkét feszítőm, és tulajdonképpen innen már nem is igazán tértek magukhoz a végéig. Viszont már csak 4km volt a végéig. Gyerektáv  De milyen 4 km volt ez… Fel-le, kanyargás a Ligetben. Őrület! Nagyon rosszul esett, ahogy azt gondoltam is a verseny előtt. Fogalmam sem volt, hol állhatok összidőben. Viszont a célegyenesbe fordulva óriási meglepetésemre 2:37-et mutatott az óra. Óriási érzés volt! Valami olyat éreztem, mint az első ironman-em célegyenesében. Sírási inger rángatta a szám szélét, és mindent elöntő eufória.

Sikerült! Megvan!

2:37:28!!!

És amin még jobban meglepődtem, hogy abszolút 8. helyen végeztem! Óriási!

Elsőprő sikert aratott az ELTE csapata is, hiszen ezzel az abszolút nyolcadik helyezésemmel csak a kettes számú csapatba kerültem be. Vagyis Szabó Gábor, Beda Szabi és Deli Gergő győztek a maratoni csapat OB versenyben! Míg Pach Péterrel (alias Pierre) és Komocsin Balázzsal „csak” másodikok lettünk ebben az összevetésben. Soha rosszabb eredményhirdetést kívánok magunknak srácok!

Még egy megjegyzés. Nem tudom ki mennyit mért össztávra a versenyen, de többen a Google-ban is kimérték ezt a módosított útvonalat, és egyöntetűen 43-43.3km közöttre jött ki a táv.

Hoppá! Az én Polar RC3 GPS-em is 43.3kilit mért, és eddig nekem nem tévedett ez az óra! Tehát érdemes lenne ennek utánajárni. Így viszont nem is gondolok bele milyen idő lett volna, ha ténylegesen kimérik pontosan a távot. Az óra szerint 3:38-as átlagiramot futottam, ami szerintem reális lehet.

No mindegy. Örülök, boldog vagyok. Ez egy óriási lökést adott a folytatáshoz! Juhéjj!

Eredménylista: http://www.futanet.hu/versenyeredmeny.php?versenyeredmeny%5Bmethod%5D=keres

Közeledik a maraton napja. Mindössze 3 nap van hátra a rajtig, ezért érdemes még egyszer átgondolni mindent.

A várható időjárás egyre inkább körvonalazódik, és válik egyre biztosabbá mire számíthatunk. Ezek alapján, nyugodt kora őszi, esetleg szokatlanul meleg idő lesz. Egyeseket ez meglehetősen meg fog viselni, ezért erre fel kell készülni!

A következő napokban fontos a megemelt mennyiségű folyadék fogyasztás (nem mindegy milyen), fokozott magnézium-bevitel, és folyamatos szénhidrát-feltöltés. Azonban óva intek mindenkit a szombat esti “bezabálástól”, inkább szépen elosztva töltsük fel a glikogénraktárakat. Én még vasárnap reggel is fogok enni fél adag tésztát (kinek mi jön be).

A folyadék és ásványi adag pótlása kulcsfontosságú lesz a verseny közben. Mivel várhatóan 22-24°C lesz a hőmérséklet hétvégén, ez kicsit szokatlanul fog hatni szervezetünkre, mivel már kezdett hozzászokni az elmúlt hetek közel télies hőmérsékleteihez. Ennek kivédésére, reagálásra több energiát fog felhasználni szervezetünk. Ez kombinálva egy extrém terheléssel már veszélyes elegyet alkot, és kritikus lehet. Elképzelhető, hogy a megszokottnál többet fogunk izzadni, ami több ásványi anyag-kiürülést vonhat majd maga után. Ezért a sótabletta most kiemelten fontos lesz. (Nálam 5-6db is lesz!) Ugyanígy érdemes a folyamatos folyadékbevitelre is figyelni! Nem szabad egyetlen frissítő-állomást sem kihagyni! Én egy gélt is viszek majd magammal, amit a Margitszigeten 32km körül fogok elfogyasztani, mivel innen kell majd a plusz energia, mert nehéz lesz az ezt követő szakasz (Margit-hídra fel, Nyugati felüljáró, Dózsa György úti aluljáró…) Emellett a legnehezebb szakasz minden bizonnyal a 39-41km közötti “tűfordítós-hegynek felkezdés nulláról” lesz a PECSÁ-nál!

Az erőbeosztás tehát kiemelten fontos lesz vasárnap, mivel egy meglehetősen nehéz pályát alakítottak ki a szervezők. Ez érthető a sok felújítás és építkezés miatt, de sajnos ez sovány vigasz a futónak Így érdemes a versenystratégián is még egyszer elgondolkodni. A túl erős kezdés most még inkább visszaüthet az utolsó 10 kilométeren. Nehéz ugyanakkor az elején nem elragadtatni magunkat, és belefutni egy túl erős kezdésbe. Mégis itt dől majd el a verseny!

Kicsit módosítottam a versenyszervezők által közzétett futóútvonal térképen, feltüntetve a kritikus pontokat és az általam alkalmazott frissítéseket. (Kicsit szétesett az oldal, ezért elnézést kérek, de csak így tudtam olvashatóan beilleszteni).

Mindenkinek jó pihenést, és sikeres futást kívánok!