KisTri Team SE

Sokan sokféleképpen készülnek fel egy maratonra. Minden szempont és minden cél más és más. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy ez a bizonyos klasszikus futótáv hol helyezkedik el egy szezonon belül, és hogy milyen célt szolgál.

Mi triatlonosok speciális „állatfajta” vagyunk Az úszók nem tekintenek bennünket úszónak, a bringások csupasztalpúnak csúfolnak minket és nem nézünk ki klasszikus futónak sem a széles vállainkkal Mégis egy triatlonistának sokkal mobilisabb, használhatóbb, stabilabb állóképessége van. Mikor mozog egy futó 6 órán át? Vagy egy bringás mikor fut le 30km-t egy edzésen? A triatlonos funkcionális képességei szinte minden állóképességi próbára hamar „ráhúzhatók” (megfelelő idejű felkészülés után). A három alapsport tekintetében pedig néhány hónap speciális készülés után elérhető egy meglehetősen magas szint. Ez a nagyszerű sport olyan képességekkel ruház fel bennünket, amit egyetlen más sporttal sem vagyunk képes elérni. Vegyük például az úszást. Lazít, egyedi módon edzi a keringést, ugyanakkor nem terheli az ízületeket, szalagokat mégis erős hátizmot épít. Vagy a kerékpározást, amivel olyan hosszútávú zsírégető-, és glikogén raktározó képességet lehet fejleszteni, mint semmi mással. Ugyanígy a futás, ami viszont egy teljesen más irányú állóképességet ad.

Ezekből a tényekből érdemes kiindulni egy maratoni felkészülésnél is.  Ugyanígy azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy egy triatlonista túl van már a szezonon amivel együtt jópár ezer kilométert tett bele a lábaiba. Erre lehet és kell építkezni. Méginkább igaz ez egy ironman-t megjárt sportolóra, hiszen a szervezet nem felejt, és ha megfelelő pihenést követően egy kicsit takarék lángon, de folytatta a felkészülést, akkor jóval kevesebb, de felépített munkával is sikert érhet el egy őszi maratonon.

Ahogy említettem már előző bejegyzéseimben is, egy ironmanre nem néhány hónap alatt készül fel a sportoló, hanem évek egymásra épített munkájával. Ugyanez igaz erre is. Aki túl van egy kemény triatlonos szezonon, annak már közel sem kell elölről kezdenie egy maratonra való felkészülést. Egy jól átmentett formával és két hónap speciálisabb futókészüléssel ugyanott vagyunk, mint egy maratoni futó, aki gyűrte magát egész nyáron a sikeres teljesítés érdekében.

Ezek tehát eddig a pozitívumok, amivel egy triatlonista felvértezheti magát lélekben és mentálisan egy őszi maraton előtt. Most nézzük a negatívumokat. Nagyon fontos és nem szabad szem elől téveszteni, hogy túl vagyunk egy kimerítő triatlon szezonon. A szervezet már meglehetősen kiélt állapotban van így nagyon sérülékeny a rendszer és könnyen túlpörgethető. A racionalitás, és tudatos készülés tehát a kulcs. Nem érdemes tehát futóként kezelni magunkat, hanem legyünk tudatába teljesítőképességünk határaival. Ezért írtam a legelején szempontot és a cél okos meghatározását.

Az előző két hónapban mondjuk úgy, hogy tudatosan a maratonra készültem. Azonban ahogy említettem triatlonosként készültem és nem futóként! Tehát építettem arra, ami nekem több lehet, mint egy futónak, és óvtam magam attól, amivel kevesebb vagyok mint egy maratonista. Alapként ott volt a bringázás, amivel gyönyörűen lehet továbbmenteni a glikogénraktározó képességet és a hosszútávú izommunka okozta stressztűrést. Tehát hajtottam a bringát, amikor csak időm volt. Egész a múlt hétig nyomtam a 3-4órás tekeréseket, (persze közel sem annyit már, mint egy ironmanre készülésnél). Így nem terheltem túl egyoldalúan magam egy abnormálisan megnövelt futóadaggal, hiszen képes sem lett volna a 60-70 kilométeres hetek után a szervezetem elviselni a 100-120-as futóheteket, amivel egy élvonalbeli futó készül egy ilyen megmérettetésre. Ugyanakkor muszáj volt futni is néha Ezt úgy próbáltam hozzárendelni a hosszabb bringázásokhoz, hogy minél ritkábban de annál keményebb edzéseken készüljek fel. Ez konkrétan azt jelentette, hogy heti három, maximum négy futóedzés, amiben volt submax is és ugyanígy 30km iramfutás is. Tehát lenyesegettem a vadhajtásokat és csak a lényegre koncentráltam.

Az elv mindenkire érvényes, aki a triatlonból lép át, bármilyen célt is tűzött ki a hétvégén. Nekünk megvan hozzá a hátterünk és a tartalékaink, ugyanakkor nem kell és nem szabad egyoldalún túlterhelni ezt a részt sem, mert egész egyszerűen nem éri meg.

Hétvégén számomra is kiderül mire volt mindez az erőfeszítés elég. Az előre eltervezett edzés 80-85%-át sikerült elvégeznem, ami ebben az esetben szerintem egész jó arány. Próbáltam friss maradni, és nem leásni, lelassítani magam, hiszen ehhez kevés volt a két hónap. Inkább arra koncentrálok, hogy a nagy napon a maximumot tudjam kihozni a magamból minden szinten. Nagyon fontosnak tartom a mentális felkészülést és az összes apró dologra való odakoncentrálást. Étkezés a héten, folyadékfogyasztás a verseny előtt és közben, a futófelszerelés okos megválasztása és a tartalékok képzése. Meglehetősen nehéz a pálya. Érdemes bememorizálni, mivel nagyon sok a holt-pont esélyes szakasz, amin az tud könnyebben úrrá lenni, aki már tudatosan készíti ezekre magát.

Három szintű célt állítottam fel magamban, ahogy mindig Első a 2:40-en belüli idő. Ehhez 3:47-es kilométereket kell futnom, negyvenkettőt. A 2:45-ös idő az ezüstérem és a 4perces kilométerek a bronz, amit úgy érzem, hogy álmomból felkeltve is tudnom kell. Vasárnap meglátjuk, hogy éles helyzetben is menni fog-e.

Idén már márciusban eldőlt, hogy rendhagyó szezon elé nézek. A dupla kéztörésem minden számításomat keresztbe húzta. Idő hiányában és a lábadozás miatt egy rövidített, ellenben magas “piramist” próbáltam építeni a féltávú OB-ra, ami nagyon bejött. Azután viszont kicsit elfogyott alólam az építmény, és maradt amihez mindig tudok nyúlni, a gyorsaságom.

Az elmúlt hetekben nem sok időm jutott az edzésekre. Igaz, hogy az október 13.-ai Budapest Maraton van a célkeresztem középpontjában (az erre való felkészüléséről egy külön blogbejegyzést is szeretnék majd írni) mégis kevés időm jut az edzésre. Igazság szerint Nagyatád óta minimális kilométert tettem be a kerekezős sportágam hátizsákjába…nagyon keveset Dehát azt szokták mondani, hogy versenyeket nem az elmúlt hónapból nyer az ember, hanem a hosszú építkezésből.  Ezzel tökéletesen egyetértek, és egyértelműen a múltból haladok az elmúlt pár hónapban. Ilyenkor azért érdemes kielemezni a helyzetet, hiszen sokat lehet tanulni ezekből a dolgokból is. Néha a könnyítés a válasz, és akkor jön ki a legjobb eredmény, ha kicsit félvállról vesszük a dolgokat és nem vérkomolyan, rágörcsölve állunk a végrehajtandó „óriási kihívás” előtt. Itt nincs ilyenről szó és nem is érdemes mindent beáldozni akármilyen nagy sportcélért. A célt mindenki eléri azzal, hogy ott van, részt vesz, elindul és beér a célba. Ez minden!

Én is ezzel a nyugodtsággal gurultam le ma reggel a fagyhoz közelítő hőmérsékletben a Budai alsó rakpartra. Szeretem ezt a versenyhelyszínt! Lezárt, jó aszfaltminőségű bringapálya, és egy nagyszerű versenyközpont, ahol senkit nem zavarunk a futkorászással, és nem kérdezik meg tőlem a helyiek minden percben, hogy mikor lesz vége a biciklizgetésnek.

Szóval szeretem volna élvezni a mai versenyt, és egy edzésnek felfogni, ahol jól kihajtom magam, illetve kihajtattnak a többiek. Nem mintha nem tudnám magam rávenni a résztávozásra, de így a szezon végefele már egyre inkább elfogy a motiváció és a kedv.

Nehéz volt eldönteni a helyes versenycuccot a mai nap, és ezt tetézte, hogy a rajt reggel 9:30-kor volt. Ilyenkor szerintem az a legjobb megoldás, hogy az ember elmegy egy kis bemelegítő futásra abban a cuccban, ahogy jólesik, és ha az az érzés, hogy kicsit sok lesz, akkor lekap magáról még a rajt előtt egy felsőt. Szóval a lényeg a réteges öltözködés.

A rajtot követően hirtelen köpni-nyelni sem tudtam olyan iramban hagytak helyben a versenytársak. Pedig bevallom, rendesen bemelegítettem, és még repülőket is futottam. Egész egyszerűen nem volt bennem a 3 perces kezdés az első kilin. Kellett pár perc, hogy felvegyem a ritmust és szép lassan átrágjam magam a mezőnyön, hogy az élcsoport sarkába tudjak kerülni. Innentől már kicsit könnyebb volt, hiszen a vezetők is mintha visszavettek volna. Így 3:20 körüli iramban már kényelmesebben közlekedtem

Az volt a taktikám, hogy a bringára ülve próbálok nagyon bekezdeni, hogy kicsit szétrázzam az első futás után a depóhoz közelítő hét fős élbolyt. Ez nagyszerűen sikerült, hiszen a kerékpározás második kilométerénél már csak hárman maradtunk elől. Roth Balázzsal és Hadházi Mátéval gyönyörűen elforogtunk a következő fél órában, és csak a néha felélénkülő szél tréfált meg minket párszor. Jól bírtam, és itt látszik, hogy ilyen rövid távú bringázásra bőven karban tudtam tartani az izmaimat a városi rohangászós biciklizgetésekkel. Az egysebi jó társam volt az elmúlt hetekben, és késztetésem sem volt túl sokat babrálni a váltót, inkább már a futásra koncentráltam és próbáltam kitalálni a taktikát, hogy miként tudom valahogy leelőzni a két vetélytársat. Tettem egy említésre talán méltó próbát az utolsó fordító előtt, de erősek voltak a srácok és hamar a ráléptek a hátsó kerekemre.  Szóval hagytam a dolgot a futásra.

Meglepően frissen romboltam ki a depóból, de azért éreztem a lábaimban a bringázást. Csak Máté futott ki előttem, mert Balázst sajnos visszaküldték megigazítani a bringáját. Pedig jó lett volna, ha háromesélyes marad a móka, így kettőnk között kellett leosztani. Innen jött a darálás Nem mondom, hogy nem akadt fel a szemem párszor, hogy utolérjem Mátét, de szép lassan felőröltem a srácot és az élre álltam. A fordító után a hátszélben még egy lapáttal rádobtam, nehogy vérszemet kapjon, és végül elsőként értem vissza a Görzenálba.

Élveztem a versenyt, hiszen a mostani állapothoz nagyon illet, és kihívás volt a győzelem elérése, mind fizikális, mind mentális szinten. Kellett hozzá minden titkos összetevő, amit beledobtam végül az üstben kavargó kotyvalékba.

Köszönöm a versenytársaknak ezt a remek kis versenyt. Jót harcoltunk! Ugyanígy a rendezőknek, hogy egy ilyen nagyszerű eseményt raktak össze erre nem túl barátságos őszi napra.

Gratulálok csapattársaimnak is, hogy idén ismét mi állhattunk fel az egyetemi és főiskolás OB csapatversenyének (és egyéninek is! :)) az első helyére! Nagyszerűen szerepeltek az ELTE hallgatói, és a Polythlonos csapat is!

Mindenkinek jó pihenést kívánok!

Ismét ősz, ismét 5vös5km az ELTE lágymányosi kampuszán. Ez a verseny, vagy inkább futófesztivál egy igazi vérbeli egyetemi rendezvény. Hallgatók szervezik, oktató volt anno az értelmi szerző (bocs Ákos) és bárki indulhat, aki éppen arra téved.

Idén is meglehetősen sokan zsúfolódtunk össze a rajtvonal mögött, és vágtunk neki az eszeveszett rohanásnak a környező utcákban. A vágtázáshoz ugyan nem sok közöm volt, de nagyon örülök, hogy a verseny színvonala a régi, és mindig kemény futás szükségeltetik az első helyhez. Éppen ezért gondoltam úgy, hogy ezzel a versennyel kiváltok egy résztávos edzést, és a többi spori társaságában teszem izgalmassá ezt a szép őszi szerda délutánt.

Bár a tavaszi futamon még nem voltam az igazi, de most vérmes reményekkel álltam oda az első sorba. Közben rá kellett döbbennem, hogy én is öregszem és a sebességem, illetve az iramváltásokhoz való viszonyom már nem a régi (Igazság szerint sosem voltam egy középtávfutó alkat.)

Két kilométerig sikerült elszaladnom a vezető duóval, de közben rájöttem, hogy rosszul választottam meg az iramot, és falnak fogok menni. Azért az évek és a rutin, nomeg a hosszútávos habitusom nem engedte, hogy csak úgy feladjam és próbáltam a legtovább elodázni a drasztikus lassulást. De így is küzdöttem a savval az utolsó 10percben. Szóval a rossz taktika megbosszulta magát és az utolsó 200-on egy ifjú titán úgy ment el mellettem, hogy arra már nem tudtam lapot húzni. No mindegy, a lényeg hogy edzettem egy jót és kifutottam magam. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az időm, ami 16:24 lett (~3:17min/km)

Végül tehát negyedikként haladtam át a célvonalon.

Gratulálok minden célba érkezőnek!

A következő versenyem a hétvégi rakparti duatlon lesz. Reméljük az időjárás is kegyes lesz velünk és nem kerget csúnya felhőket felénk

És ha már maratoni felkészülés, akkor itt egy esemény amit nem érdemes kihagyni:

Szeretettel várunk benneteket 2013. szeptember 28-án, szombaton délután két órakor a Maratonman Depo futóboltban 1138 Budapest, Népfürdő u.1-13. egy kis taktikai, stratégiai megbeszélésre! Ha biztosítani szeretnéd ülőhelyed akkor kérlek jelentkezz be a balatonman1@gmail.com mail címen mivel az előadásra 50 főt tudunk fogadni . Vendégünk két olyan amatőr futótársunk, akik nemrég teljesítették első maratonjukat, és azóta is halmozzák a hibátlan versenyeket töretlen a fejlődéssel: Dr. Lehoczky Dávid és Séra Tamás meséli el a nagy nap előtti két hét leghatásosabb edzésmunkájának titkait, a formába kerülés fortélyait, valamint a legnagyobb verseny előtt és közben elkövethető hibák elkerülésének biztos receptjét!