AZ ÚJ CÉL
Ironman után mindig nehezen rázódik vissza az ember. Főleg amikor 40fok van kint, így a kedvünk sem hág túl magasra, hogy edzhessünk. Ezzel én is így voltam az elmúlt napokban, de egy új cél mindig megdobja a motivációs faktort, és ebben újjászülethetünk.
A héten meghívtak az Elbaman elnevezésű híres-hírhedt olasz hosszútávú versenyre. Szeptember 29.-én lesz a viadal Elba szigetén, ami egy kb egy 30-40km átmérőjű sziget a Ligúr-tenger déli részén. Állítólag az egyik legszebb ironman távú verseny a világon, így ez plusz motivációt jelent számomra, hogy részt vegyek rajta. Még gondolkodom az induláson, de nagy valószínűséggel elmegyek, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg olyan brutális-e az a bringapálya. 
A hírek szerint jelentős szintkülönbség van a középső szám pályáján. És nem elég, hogy folyamatosan le-fel halad az út, még technikailag is igénybe veszi a versenyző képességeit. Így érdemes a koncentrációt is mindig a toppon tartani, mert ha fárad a figyelem hamar baj lehet belőle.A speciális rákészüléshez már kicsit késő, de egy rövid, intenzív utómunkával szerintem egész jó formába tudok még lendülni szűk két hónap alatt.
Sikerült kipihennem egy hét alatt az eddigi legnehezebb és legmegterhelőbb ironman-em okozta fáradalmakat, így hétfőtől újra munkában vagyok. Ez volt a nyolcadik hosszú távom, de most döbbentem rá amikor már azt hittem értek hozzá, hogy semmit sem tudok Ez már csak így van, a „jó pap holtig tanul”. Sokat gondolkodtam azóta, hogy mit szúrhattam el a versenyen, mivel valamiben nagyon mellényúltam. Utólag elemezve a versenyt, szerintem tudtam volna ennél 15perccel jobbat menni, de több dolog is utamba állt, hogy végül nem sikerült. Egyrészt az iszonyú túlparázás, amit az előző napokban, hetekben terheltem magam a várható kánikula és a teljesítménykényszer miatt. Másrészt, nyilván a kimaradt edzések hiánya is sokat nyomott a latba, de ami a leginkább betett az elhibázott sópótlás és frissítés. Egy közepesen gyenge kerékpáros etap után még viszonylag egyben voltam, és akár benne lehetett volna egy ennél 20 perccel jobb maratoni idő is (az előzetes edzésteljesítmények alapján). Amit alátámaszt az is, hogy a második körtől megszállt az ihlet és rohanni tudtam egy 4:09-es kilométerátlagú kört. Itt azt gondoltam, hogy ide nekem az oroszlánt, bejövök a dobogóra . Aztán egész egyszerűen eléheztem 
A nagy rohanásban nem a megfelelő időben ettem, és amikor már rájöttem mi a gond, már kicsit késő volt. Innentől sikerült kicsit elodáznom a végső „elfáradást”, de a hatodik körben még a sóháztartásom is felborult. Egész egyszerűen nem ettem elég sótablettát. Kevés volt a bringán a 45percenként egy tabi, és a futáson is többet kellett volna ennem. Innen jött a comb-beállás és a görcsölés minden válfaja.
Szóval van mit javítani. Bár hozzá kell tennem, hogy egyáltalán nem vagyok elégedetlen, hiszen sikerült felismernem verseny közben a problémát, és szerintem 100%-ra mentettem a helyzetet. 2010-ben hasonló problémáim voltak, de akkor a végkimenetel egy órával rosszabb összidő és egy 13. helyezés lett. Ezt idén sikerült nehezebb körülmények között 9:11-re behoznom. Tanulnom kell még ezt az ironman-t Éppen ezért megyek ki Elbára, hogy lássak egy nehéz pályát is, hiszen könnyű pályán mindenki tud jól menni. Ez egy külön kihívás lesz.
Nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan olvastátok a nagyatádi beszámolómat. Most áll a számláló 717 hozzáférésnél! Viszont ami ennél imponálóbb, hogy 2 nap alatt 450-en nyitottátok meg az adott oldalt! Ez nem rossz!
Köszönöm!
